Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-10
18 biztos, hogy minden po litikai kerekesztalbeszélgetésre úgy kellett volna elmennünk, ahogy azt a média diktálta. Néha bizony tudni kell elutasítani mikrofontkamerát, s regionális politikusainknak is meg kell tanulniuk észrevenni az összefüggéseket országos és regionális politi ka között, meg kell tanulniuk néhány ciklusra előre is gondolkodni. Nyitra megyében egy szlovák kísérlet épült fel ellenünk, s mára országos szinten folytatódik az új módi, amelynek lényege bebizonyítani egy elméletet: lehet a magyarok nélkül is kormányoz ni megyei és országos szinten is, Európa és a demokratikus világ elfogadja, hogy a magyarok nincsenek a kormányban. Ehhez démonizálni kell őket, elhitetni, hogy a magyarok egy problémás elem, nem az SNS a probléma itt, hanem az MKP. Nem a SMER változott te hát európaibb irányban, hanem ellenkezőleg, hozzáidomult az SNShez. Bevetik a mečiari időkből jól ismert trükköket, megpróbálják leválasztani a polgárokat a politikusokról, újból vastagon hintik, hogy az emberek egymás közt jól megvannak, csakhát ezek a p olitikusok... Az a Čaplovič, aki néhány hónapja könyvet írt arról, hogyan kell a szlovák pártoknak összefogni a magyarok ellen Nyitra megyében, ma a két nép megbékítőjének szerepében tetszeleg. Szimptomatikus, ahogy ezt a maszlagot megette neki a magyarors zági sajtó is. Először azért küzd, hogy az SNS legyen a kormány tagja, majd amikor látja, hogy ebből baj van, gyorsan megbékélést ajánl. Erre mindenki halleluját kiállt, gondolkodás nélkül. Ha ugyanis bárki hajlandó egy kicsit is elgondolkodni az összefügg éseken, csak fel kell, hogy tegye magának a kérdést, milyen ereje és kihatása is lehet egy, a Ján Slota és a SMER nacionalistái által levezényelt esetleges megbékélésnek. Ha ugyanis egy nemzetek közötti megbékélés mögött nincs valós akarat, az színjáték cs upán, s kérdéses, ilyenre vane ma szükségünk. Az elkövetkezendő időszak meghatározó témája azonban a szociális kérdések kezelése és az eme kérdéskör alapját képező gazdaságpolitika lesz. Rövid távon lehet karácsonyi nyugdíjkiegészítést adni, hosszabb táv on azonban gazdaságpolitikát kell csinálni, s ott előbbutóbb előjön az igazság, amely kijózaníthatja az állami paternalizmus mindenhatóságában hivő posztkommunista tömegeket. A választások után már éreztük, sejtettük mindezt. Ez a magyarázata annak, hog y az MKP a választások utáni 10 napban háromféle játékot is megpróbált eljátszani csak azért, hogy kivédjük a legrosszabbat. Az elnökségünk már a választások másnapján, vasárnap reggel 7kor ülésezett. A megoldást a jobbközép pártok együttműködésében láttu k, ezért kerestük meg telefonon a KDHt és az SDKÚt is. Az SDKÚval szerdán, a KDHval csak pénteken tudtunk tárgyalni. A választás utáni 10 napban 4 alkalommal tárgyaltunk a SMERrel, tény, hogy reális partnerségről, nem olyan alárendelt szerepről, mint amilyenbe a jelenlegi koalíciós partnerei kerültek. Amikor az első hét végén láttuk, hogy a SMERMKPKDH koalíció sem reális, valóban felelősségteljesen próbáltuk meg mérlegelni a SMERMKPHZDS koalíció lehetőségét. Nyíltan elmondtuk járási vezetőinknek is , a szlovákiai magyar értelmiség akkor elérhető szeletének is, attól tartunk, az MKP kerül olyan helyzetbe, hogy ez ügyben döntenie kell. Végül is a SMER elnöksége döntött. Mi megpróbáltuk benn tartani a pártot a belső körben a végsőkig, az utolsó két napo n már valóban arról volt szó, hogy megakadályozzuk az SNS kormánytagságát. A SMER vezetőinek gondolkodásmódját jobban megismerve azonban látható, hogy legtöbbjük valóban szervesen közel áll az SNSféle gondolkodásmódhoz. Hogyan tovább? Amit leírtam, ter mészetesen nem menti, nem is magyarázza meg teljes mélységében a helyzetet, csupán néhány kiragadott összefüggés értelmezésével próbál meg választ adni a szlovákiai magyar társadalomban kétségkívül megfogalmazódott egynémely kérdésre. A helyzet, amelybe ke rültünk, nem könnyű, a kivezető út csakis az összefogás, az eddiginél magasabb szintű professzionalitás, a hiányosságainkkal való szembenézés és azok kiküszöbölése, az emberekkel való párbeszéd megerősítése, kül- és belpolitikánk jobb összehangolása irányá ban vezet. Új energiák, új módszerek, új elképzelések kellenek. Nem hagyhatjuk, hogy választóinkat leválasszák rólunk, a civil szférának is rá kell jönnie, hogy hatékonyabban kell működnie, s együttműködnie az MKPval is. A szlovákiai magyar kultúra támoga tása, a délszlovákiai projektek megvalósítási szintje nem csökkenhet amiatt, hogy a párt ellenzékben van. Most a helyhatósági választásokra kell koncentrálnunk, az új polgármestereknek pedig szorgalmas kérvény, illetve projektírókká kell válniuk. A templ omok, iskolák, kultúrházak felújítása ügyében továbbra is bombázni kell a kormányhivatalt csakúgy, mint a régiófejlesztési minisztériumot. Amennyiben megbíznak bennünk, mi szívesen szemmel követjük minden projekt sorsát. A tenni akaró embereket kell támo gatnunk minden szinten, s újra kell definiálnunk a helyünket mind az EUban, mind a magyar kultúrnemzet egészében. Döbbenetes a feladat: tovább kell haladnunk a modern, a 21. század
