Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-10
8 Lengyelországban mind arra mutatnak, hogy a régió országaiban csak addig működtek a nyugati demokrácia szimulakrumai, amíg "az európai perspektíva", azaz a mihamarabbi csatlakozás reménye rájuk kényszerítette őket. A vágyott cél elérése után viszont kifulladtak a tartalékok és elszabadultak az indulatok. Választási eredményeiből ítélve alighanem Mecklenburg és ElőPomeránia választói is közelebb állhatnak a Kijev – Tbiliszi tengelyhez, mint a nyugati tartományokhoz, azonban a szövetségi köztársaság etikai keretei egyelőre még megakadályozzák a gátszakadást. A keletközépeurópai országokban bekövetkezett poli tikai földindulást aligha lehet – nagyképű sajtófordulattal – "a gulyáskommunizmus bukásának" rovására írni. Elvégre, ha ragaszkodunk ehhez a kádári propagandafogáshoz, amely elsősorban a Magyarországra csábított kelet- és délnémet alsó középosztály számár a felkínált olcsó szórakoztató világot (Tscikosch, Gulasch, PusstaFahrt) és a mögé kiépült pincértársadalmat takarta, ez aligha magyarázza meg a többi visegrádi országban bekövetkezett patthelyzetet. Ami ezekben az országokban válságba került, az a tize nhat éve tartó értelmetlen identitáspolitizálás és annak hamis mítoszai. Az egyik szerint az elmúlt másfél évtized másról sem szólt, mint a demokratikus vívmányaink megőrzése és a hőn áhított reformok megfeneklése közötti keskeny útról. Ennek a hitelét alá ássa az, hogy egy szót sem szól arról, mi is volt a szerepük az előző rendszer, a ma olyannyira kárhoztatott "gulyáskommunizmus" idején. Nem csak az olyannyira elcsépelt ügynökügyekre gondolok, de arra az egész környezetre, amely a rendszerváltozásig tarto tt. A manapság olyannyira divatos baloldali narratívából nem derül ki világosan, hogy a reformok számára szükséges körülmények megteremtésének igényén túl miért és kikkel szemben kellett rendszert váltani Magyarországon. A reformretorika másik eredendő hib ája az, hogy (új)baloldali gyökereihez hűen, voluntarista és szótérikus, azaz folyamatosan egy "nagy ugrással" remél eljutni a társadalmi megváltáshoz. E megváltás érdekében viszont éppen nem idegenkedik a diktatórikus módszerek dicséretétől. E retorika eg yik képviselője nemrég éppen Kemál Atatürköt és az ő kulturális reformjait állította követendő például a 21. századi Magyarország elé. Szakmám okán is nagy tisztelője vagyok a Török Köztársaság alapító atyjának, de alig hiszem, hogy a mai magyar valóságban rá lenne szükség, vagy éppen lenne hozzá fogható politikus. Régi és újabb klisék Ami a dilemma másik oldalát illeti, azt is kétlem, hogy a jelenlegi ellenzék Khomeini Iránjának útjára akarná vinni Magyarországot. Miközben e reformretorika szívesen ( és egyre szívesebben) használja a felvilágosult reformer vezér és az értetlen tömeg hagyományos "baloldali" kliséit, a vele szemben álló ellenzék a fennálló "népnyúzó" állammal szemben álló "nemzet", illetve a "nép" és a vele egybeforrott karizmatikus vezé rének 19. századi kliséivel operál. Orbántól és csapatától távol áll már Tisza István hamis realizmusának koravén tisztelete. (Manapság éppen a reformerek tűnnek vérbeli hamis realistáknak.) Vérbeli "túlfeszített lényeglátókként" egy hamis mítoszra tették fel összes megmaradt kártyájukat. E mítosz alapja az a hamis tétel, miszerint térségünkben kettős identitású társadalmak léteznének, az alapvető nemzeti értékeket hordozó paraszti gyökerű, konzervatív társadalommal szemben állana a netán jóhiszemű (de legi nkább nem az) "civilizátorok" világa, és ők erőszakkal akarnának egy, a térségétől alapvetően idegen értékrendet a nyakunkba ültetni. Bár ez a gondolat Magyarországon leginkább Németh Lászlóhoz kötődik, modern megfogalmazása éppen a lengyel katolicizmushoz , leginkább az alsó egyházhoz kötődik. Nem véletlen, hogy éppen Lengyelországban és Szlovákiában találhatjuk e mentalitásnak, a vallásos nemzeti populizmusnak az élharcosait. Hamis mítoszok ellen Ha térségünk kisállamai túl akarják élni az előttük álló éveket, nem tehetnek mást, meg kell szabadulniuk mindkét hamis mítosztól. Gyökeresen újra kell rendezniük politikai mezőnyüket. Ami a mai magyar közbeszéd legnépszerűbb témáját, nevezetesen a miniszterelnök maradását vagy távozását illeti, nem kérdéses, h ogy a Magyar Köztársaság legfőbb államhatalmi szerve, az Országgyűlés, érvényes határozatot hozott e kérdésben. Ezt az utcáról megkérdőjelezni nem lehet. Nem kérdéses viszont az sem, hogy a zavar ettől még nem oldódott meg. vis sza Dobrovits Mihály történész
