Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-09
15 kifogásokat, észrevételeket is továbbítják a kanadai beruházóhoz, így több mint hatezer kérdésre kell válaszolnia az R osia Montana Gold Corporationnak. Persányi elmondta, értékeli, hogy a románok Magyarországra is eljuttatták a verespataki bánya környezetvédelmi hatástanulmányát, melyre még szeptemberben válaszoltak, 120 pontba foglalva kifogásaikat. A magyar miniszter szerint a hatástanulmány mindenképpen kiegészítésre szorul ahhoz, hogy megfeleljen az EUs elvárásoknak. vissza Az örökség Új Magyar Szó 2006. október 9. Szerző: Stanik István Utolsó földi útjáról elindult hát a megnyu gvás virtuális ösvényein, az örökkévalóság felé az erdélyi "szellemi lovagrend" egyik legnagyobb generálisa. Elhangzik az utolsó búcsúbeszéd, elcsuklik az egyházi ének záróakkordja, az itt maradottak pedig a gyászszertartás katarzisából eszmélve - elinduln ak a konkrét világ felé. És máris kezdik felmérni a hátrahagyott örökséget. A temetőből jövet Sütő András hagyatékát felmérni persze reménytelen vállalkozás. Nem egy emberre váró, egy beszélgetésnyi alkalom. A lezárult életmű értékelése az irodalomtörtén észek, kritikusok, esztéták, nyelvészek dolga. A közszereplőként bejárt bonyolult életpálya elemzése a történészekre vár. De van valami, mégis, ebben a pillanatban, ami jelzi: egyedülálló a kincs, amit Sütő András hátrahagyott. Ami már most érezteti hatásá t. Sütő András életének utolsó éveiben minden alkalmat megragadott arra, hogy nemzetünk és szűkebb erdélyi magyar közösségünk megosztottsága ellen felemelje tekintélyétől súlyos szavát. Hogy óvva intő aggodalommal figyelmeztessen a széthúzás, az egymásra acsarkodás romlásba vezető veszélyeire. A dolgok alakulása nem azt mutatta, hogy életében látható foganatja lett volna üzenetének. De most, amikor már nem aggódhat többé önsorsrontó cselekedeteink felett, mintha bekövetkezett volna a csoda. Tiszteletük j eléül, politikai hovatartozásuktól függetlenül, valamennyien beálltak a több ezres temetési menetbe azok, akiket Sütő András valahol, valamikor megérintett, akiknek műveivel hiteles értéket, életével követendő példát adott. Ott ballagott megilletődve Domok os Géza, Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Takács Csaba, Kelemen Hunor és a többi RMDSZvezető nem messze Szász Jenőtől, Csapó Józseftől, Katona Ádámtól, Kincses Elődtől és Patrubány Miklóstól. És szinte egymás vállához érve Szili Katalin és Dávid Ibolya, Németh Zsolt és Szabó Vilmos, Csapody Miklós és Lezsák Sándor, Rockenbauer Zoltán és Kósa Ferenc. Csoóri Sándor valamint Kovács András Ferenc. Lám, határon innen és túlról, sokan több száz kilométerről jövet, a gyásztisztességtevő gyülekezet kö zös ernyője alatt, mindannyian ugyanarra gondolva, megtalálták egymás mellett a helyet: jobboldaliak, liberálisok és baloldaliak, mérsékeltek és radikálisok, népnemzetiek és urbánusok. "Ahol várakozás van, jelet küld oda az Isten" - idézte gyászbeszédében Sütő András egyik biztató üzenetét Kubik Anna. Az összefogás iránti várakozás rég ott van közösségünk tudatában. Sütő András immár égi közvetítésével a jel is megérkezett: vannak közös értékek, vannak egyaránt fontos ügyek, vannak minden fél által tisztel hető életművek, életutak, van minden magyar számára megkérdőjelezhetetlen nemzeti minimum. Súlyos örökség ez, amit most Sütő András itt hagyott ránk. Lesz, aki felvállalja? Lesz, aki tovább vigye? vissza Ezrek kísérték uto lsó útjára a marosvásárhelyi Vártemplomból az erdélyi magyar irodalom és közélet nagy halottját - Végső búcsú Sütő Andrástól Új Magyar Szó 2006. október 9. Szerzők: Lokodi Imre, Bakó Zoltán Sütő Andrástól, az írótól, a közösségért áldozatot vállaló, a r omániai magyarságra gazdag szellemi örökséget hagyó embertől búcsúztak a hétvégén Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői, a romániai és a magyarországi közélet szereplői. Korunk egyik legnagyobb írójának ravatalánál már délelőtt sokan róhatt ák le kegyeletüket a Vártemplomban, ahol a délutáni gyászszertartáson több ezren vettek részt. A templom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron, a felvezető lépcsőn és a vártemplom dombjának alján.
