Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-09
11 nyilatkozat az említett taktikázástól függetlenül egy évek óta várt jó irányba indíthatja el az RMDSZt. Ezt jelzi, hogy a dokumentumot Markó Béláék magyar politikai ellenfelei, a történelmi egyházak és a civil szervezetek egyaránt üdvözölték. Bármi is legyen az időzítés indoka, az RMDSZ a jelek szerint magáévá teszi a kívülről (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács, Magyar Polgári Szövetség) már jó ideje érzékelhető igényt, s ez kimozdítha tja a holtpontról az autonómia ügyét. Felvidéken az erdélyihez hasonló törekvés indult útnak néhány nappal ezelőtt. A Commora Aula – Autonómia Mintaudvar – Felvidék autonómiája elnevezésű komáromi polgári társulás hétfő délután aláírásgyűjtésbe kezdett a p erszonális és a területi önrendelkezésért. „Felszólítunk minden szlovákiai politikai pártot és szervezetet, polgári társulást, alapítványt és csoportosulást, hogy támogassák kezdeményezésünket, mert az autonómiát beszéd helyett csak a lépések és ellenlépés ek eszköztárával érhetjük el” – áll az iroda honlapján. Bósza János, a szervezet koordinátora szerint ez egy olyan kezdeményezés, amelyről csak az idő múltával derül majd ki, volte értelme, vagy sem. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) állásfoglalásban reagált a kezdeményezésre. A párt emlékeztetett arra, hogy az autonómia emlegetése kategorikus elutasításra készteti a szlovák közvéleményt és a politikai elit nagy részét. Éppen ezért programjában a nyelvi, kulturális és oktatási önrendelkezés megerősítését tűzt e ki célul és részben meg is valósította. Ennek ékes példája az MKP állásfoglalása szerint, hogy az alap- és középiskolák önkormányzati hatáskörbe kerültek, a kisebbségi iskolák kiemelt fejkvótával gazdálkodhatnak, s létrejött a Selye János Egyetem. A magy ar párt az önálló kisebbségi intézményrendszerben látja a felvidéki magyarság önrendelkezésének leghatékonyabb formáját. Vállalható álláspont ez, ráadásul valóban sok eredmény áll mögötte. A vita azonban önmagában is az újdonság erejével hat a Felvidéken. Az alternatívanélküliség elfogadása bármelyik határon túli magyar közösség körében csak a szellemi és politikai tespedtséget erősíti, a kezdeményezőkészséget rombolja. A tabudöntögetés ezzel szemben vérpezsdítően hat. Ez utóbbira pedig nagy szüksége van a hatalomból való kiesést érthető módon nehezen feldolgozó MKPnak, a felvidéki magyarságnak általában. Hogy a vita könnyen presztízsharccá és ezáltal kompromisszumképtelenséggé alakulhat, arra a délvidéki magyar „belpolitika” mutat jó példát. A pártok évek óta képtelenek megegyezni egy közös autonómiakoncepcióban, holott különkülön mindegyikük vallja az önrendelkezés fontosságát. Tény, nemcsak emiatt, de nyilván ezért is söpri le az asztalról Belgrád a vajdasági magyarok autonómiaigényeit a most készülő, új alkotmány tervezetében. A Kasza József nevével fémjelzett Vajdasági Magyar Szövetség nem támogatja a népszavazás előtt álló szerbiai alaptörvényt, az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt pedig azt is fontolgatja, hogy bojkottra szólít az alkotmánnyal kapcsolatos referendummal kapcsolatban. Még szomorúbb, hogy Belgrád nemcsak a magyarok autonómiáját nem tolerálja, de a nagy többségben szerbek lakta Vajdaság önrendelkezését is csupán egyfajta látszatautonómiával intézné el. A Koszovó közelg ő elvesztésétől érthető módon frusztrált szerb vezetés a Vajdaságon és a délvidéki magyarokon igyekszik sajátos elégtételt venni. Pedig ha Szerbia új alkotmánya bőkezű lenne a magyar közösség követeléseinek teljesítésével, akkor Belgrád ezzel éppen azt iga zolhatná a világnak, hogy lámlám, az a kisebbség, amely – az albánokkal ellentétben – nem törekszik az elszakadásra, számíthat a központi hatalom nagylelkűségére. Milyen sűrű programja lenne ezekben a hetekben, hónapokban egy, a nemzetpolitikát legalább m inimális szinten képviselő magyar kormányfőnek! Ezzel szemben a román és szlovák politikai elit jól szórakozik a hazudós budapesti miniszterelnök kálváriáján, a szerb kabinet vezetője pedig lemondja tervezett magyarországi látogatását. Igaz, az autonómia ü gye már évek óta az anyaország nélkül alakul a szomszédos országokban, így a határon túliak részéről lassan már igény sincs Budapest segítségére. vissza Pozsonyi meglepetés − A szlovák fővárosban az MKPt választotta partner ül a Smer 2006. október 9. (9. oldal) Neszméri Sándor December 2án tartják Szlovákiában a helyhatósági választásokat, a fontos eseményre történő felkészülés talán legfontosabb szakasza – a polgármesterek és a helyi képviselők jelölése – azonban már lezá rult. A pártok, koalíciók és a független jelöltek ugyanis vasárnap éjfélig adhatták le jelölőlistájukat az illetékes választási bizottságoknak. A legtöbb településen az utolsó pillanatig tartottak az egyeztetések a pártok között, ezért arról, hogy hol, mil yen koalíciók alakultak, csak a hét közepén lesz teljes áttekintés. A fővárosban, Pozsonyban már eldőlt, hogy a kormányzó Smer – Szociáldemokrácia párt városi vezetői nem követték a párt központi vezetését, mert a Szlovák Nemzeti Párt helyett a Magyar Koalíc ió Pártjával (MKP) kötöttek együttműködési szerződést. A baloldaliak döntése ugyan sokakat meglepett, ám ha figyelembe vesszük, hogy a Smer polgármesterjelöltje a fővárosban
