Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-07
25 más foglalkozási ágakból is. A helyze t tehát, ha nem változtatunk, nem újítunk – instabil marad, a társadalom nem fogja vállalni az áldozatokat attól a kormánytól, amelynek feje nyíltan elismerte, hogy néhány éven át nem kormányzott, és folyamatosan hazudozott. Akkor ennek levét igyák meg az ok, akik még 2002ben abban reménykedtek, hogy 2006ban, 2007ben már csatlakozunk az eurózónához, mégpedig úgy, mint a térség éllovasa? Nem fogják. hvg.hu: Emlékeztetnék, annak idején a Fidesz is megszavazta a törvényhozásban az MSZP felelőtlen „népbold ogító” intézkedéseit. De visszatérve Brüsszelre, ha ilyen bizonytalan a helyzet, nem vagy csak részben kapjuk meg a remélt 23 milliárd eurót, és akkor számos fejlesztési terv füstbe megy. O. V.: Azért az unióban nem egészen úgy működnek a dolgok, ahogy it t a kormány és propagandistái állítják. Brüsszelben – a nemzetközi tapasztalatok ezt bizonyítják - minden válságkezelő programra van fogadókészség. A konvergenciaprogramot is jó néhány pontban meg kell és meg lehet változtatni. Elég jól ismerem az ottani g ondolkodást - úgyis, mint az Európai Néppárt alelnöke , amikor szükséges, kellő rugalmasságot tanúsítanak. Ami az uniós pénzeket illeti, itt más gond van. Brüsszel nem fogja elfogadni, hogy a megyékben, régiókban elosztásukat többnyire államilag kinevezet t hivatalnokok, nem pedig a helyileg választott képviselők végezzék. Ami helyi szinten történik, megismétlődik kormányzati szinten is. A jelenlegi kormányfő néhány megbízható emberét jelölte ki, akik az uniós pénzek elosztásáért felelősek, és gyakorlatilag kikapcsolta a parlament ellenőrző szerepét. Nem hiszem, hogy az Európai Unió ezt lenyelné. Szeretném mindazokat megnyugtatni, akik a Fidesz politikája mögött valamiféle titkos szándékot látnak, akik szerint csak azért törekszünk Gyurcsány Ferenc meneszt ésére, „mert minden áron hatalomra akarunk kerülni, és ő az egyetlen, aki ebben bennünket meg tud akadályozni” - tévednek. Mi, demokratikus pártként, csak a parlamenti választásokon történő megmérettetés és felhatalmazás alapján tudunk és akarunk kormányoz ni. Miután meg vagyunk győződve arról, hogy az ország súlyos válságba került, ami naprólnapra mélyül, keressük a kivezető utat. Véleményünk szerint ebben a helyzetben arra van szükség, hogy - kölcsönös kompromisszumok alapján – mind a pártok, mind a társa dalom bizalmát élvező kormány jöjjön létre. vissza Kelet népe Magyar Nemzet 2006. október 7. Szerző: Lóránt Károly Növekvő fejfájást okoz az unió vezetőinek az új tartományokban egyre erőteljesebbé váló elégedetlenség, ame ly mármár forradalom képét vetíti a televíziót nézők elé. Pedig minden olyan szépen kezdődött. Ott, ahol az uniós tagságról referendumot tartottak, a szavazók túlnyomó többsége támogatólag voksolt. Az exkommunista kormányok a versenypolitikától az élelmis zerhigiéniás szabályokig minden téren igyekeztek megfelelni az uniós előírásoknak. Akik lemaradóknak tűntek – mint Szlovákia és Litvánia – hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy az uniós követelményeknek megfeleljenek, külpolitikai téren pedig az új tagors zágok siettek katonákkal támogatni az unió békefenntartó erőit. Most viszont – a The Economist megítélése szerint – az új tagállamok rossz jelzést adnak az unió további bővítése tekintetében. A csatlakozás körüli mámorból még maradt valami. A gazdasági növ ekedés az újdonsült tagországokban még lényegesen gyorsabb, mint a régiekben, ami az egy generáción belüli felzárkózás reményével kecsegtet, ám a reformlendület kifogyni látszik és politikai instabilitásnak adja át a helyét. A Cseh Köztársaságban például a legutóbbi választás után lehetetlen stabil kormányt alakítani, Észtországban, Lettországban és Szlovéniában kényes politikai koalíció jött létre, míg Szlovákiában és Lengyelországban jobb- és baloldali populista pártok kerültek uralomra. Egyedül Magyarors zágnak van szilárd kormánya, amelyet az uniós fősodorba tartozó pártok alkotnak, igaz, Magyarország van talán a legfenyegetőbb gazdasági helyzetben. A The Economist elemzésének megjelenése óta eltelt néhány hét azonban a magyar politikai stabilitást is meg kérdőjelezte – különösen azt követően, hogy a miniszterelnök bevallotta: a választások megnyerése érdekében hazudott. Mark Almond oxfordi történész szerint azonban a hazudozás nem csupán a magyar miniszterelnök sajátja, hanem Észtországtól Bulgáriáig az eg ész posztkommunista elité. Miután nyugateurópai életszínvonalat ígérnek a választóknak, ha rájuk szavaznak, a választások utáni napon a valamikori vasfüggöny mögötti világ népe értesül, hogy a megszorítócsomagok már elkerülhetetlenek. Éppúgy, mint 1989 el őtt, amikor nem volt más út, csak a „kommunizmus útja”, most a „nehéz választásokról” szóló retorika ellenére nincs megengedett alternatíva. Sem a washingtoni konszenzus, sem az unió nem enged eltérni a „párt irányvonalától”.
