Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-02
12 1990 óta alkotmányos jogállamban élünk. A demokrácia jogi keretei egyértelműek. Bizonytalan vagy kiélezett helyzetben éppen az alkotmányos alapjogok jelentik a végső menedéket és biztosítékot. Hi ába azonban a törvény, ha a demokráciába és a jogállamba vetett bizalom megrendül. Nehéz helyzetekben sem engedhető meg az alkotmányos garanciák félretétele. Megengedhetetlen a politikai jogok korlátozása azáltal, hogy nyilvántartást készítenek békés tün tetőkről. A rendőrségnek szigorúan be kell tartania a törvényt abban is, hogy miként bánhat az előállított személyekkel. Káros, ha a tüntetők alkotmányosan nem kezelhető követeléseket támasztanak. S az is bizonytalanságot kelt, ha jogi fogalmakat nem jog i értelemben használnak, mint a népszavazásét. Az elmúlt két hét eseményei tovább mélyítették a magyar társadalom tragikus megosztottságát. A történtek gyöngítették a parlamentáris demokráciába vetett bizalmat. Pedig a társadalmi egyetértés és együttműkö dés minimális szintjére különösen szükség van az ország gazdasági helyzete miatt. Ha minden úgy folytatódik, mint eddig volt, nem lesz meg a minimális egyetértés. Kérem, hogy a pártok ennek figyelembevételével értelmezzék a választási eredményeket, és felelősségük tudatában tervezzék lépéseiket. Ezekben a napokban özönlenek hozzám a levelek, petíciók, kérelmek, hogy tegyek valamit. Már első nyilatkozatomban tisztáztam, hogy a köztársasági elnöknek a jelen helyzetben nincsenek közjogi beavatkozási lehe tőségei. Hivatalba lépésemkor azt ígértem, hogy törekszem jogaiba visszaállítani a tisztesség fogalmát. A demokrácia alapkérdéseire adott válasz pedig ugyanaz kell, hogy legyen a jobb- és a baloldal számára. Most az Országgyűlésnek van cselekvési lehetős ége. A kormány az Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van. Köszönöm a figyelmet! vissza Elhunyt Sütő András Népszabadság • Papp Sándor Zsigmond • 2006. október 2. Életének 80. évében elhunyt Sütő András Kossuthdíjas író. Egész generációknak ő jelentette az erdélyi magyar irodalmat. A nyolcvanas évek közepén akárkit állítottunk volna meg a körúton, azonnal és szinte gondolkodás nélkül vele kezdődött volna a képzeletbeli felsorolás. S csak utána Kányádi, Lászlóffy, Székely János. Ki vágyna enné l nagyobb elismerésre? És nem csak a novellák, drámai művek, regények kapcsán. Pedig az Engedjétek hozzám jönni a szavakat, vagy az Egy lócsiszár virágvasárnapja, netán az Anyám könnyű álmot ígér is elég lenne már az üdvösséghez. De ő kevesebb és több is volt ennél. Akkor állt ki a román parlamentben a magyar kisebbség anyanyelvi oktatása és szabad nyelvhasználata mellett, amikor mukkanni sem volt tanácsos. Az elismerés is gyorsan jött: Ceausescu irgalmat nem, vagy alig ismerő diktatúrája egyremásra tilt otta be a műveit. Sőt, azt sem nézte jó szemmel, ha azok Magyarországon találtak értő, a sorok között is megértően olvasó közönségre, dacos szimpátiára. Emlékezzünk csak a nyolcvanas évek második felében bemutatott Advent a Hargitán, vagy az Álomkommandó b otrányoktól sem mentes, de mindig hangos sikerrel járó bemutatóira. Ő pedig igyekezett írni a legmostohább körülmények között is. Ma már szinte elképzelhetetlen szorítások közepette próbált érthető, világos mondatokkal szembeszállni a hatalommal. Ki tehete tt volna ennél többet? A hatalom nem is kímélte: lehallgatták, életveszélyesen megfenyegették, igyekeztek őt és családját minél jobban ellehetetleníteni. Hiszen szálka volt sokak szemében, és érdekes módon az maradt a rendszerváltás zajos fordulata után is. Ki ne szorított volna érte a vásárhelyi pogrom vérgőzös pillanatai után? Milyen világ az, ahol írók vakulhatnak meg, ahol írástudókat teper le a tömeg?
