Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-05
16 legalábbis máshol – , hogy olya n összezördüléseket is nemzeti indíttatásúaknak állítottak be, amelyek nem voltak azok. Fontos tehát, hogy minden felelős szlovák politikus kiálljon, demonstráljon a békés viszony mellett, de nem kevésbé, hogy a kisebbségi vezetők – a nyilatkozatokon túl – ezt szolgálják a gyakorlatban is. Külügyminiszterünket teljes egyetértésben indította pozsonyi útjára a parlament külügyi bizottsága: lépjen föl keményen a magyar érdekek védelmében. Szerintünk egyszersmind tartsa szem előtt a szlovák – magyar kapcsolato kat is. Mert ahhoz képest, hogy Szlovákia és Magyarország között semmiféle igazi érdekellentét nincs, sikerült egy jó kis válságot összehoznunk. Alighanem az uniónak is már csak ez hiányzott. vissza A kevés is sok(k)! Romániában igenis esély van arra, hogy szélsőséges koalíció vegye át a hatalmat – közvetlenül az unióhoz való csatlakozás után Egy bukaresti újság úgy tudja, a NagyRománia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor bejelentette: pártja "egy fontos politikai sz övetség" tagjává válik, amely meg fogja nyerni az elnöki és parlamenti választásokat. Bukaresti sajtóforrások a napokban arról adtak hírt, hogy Vadim Tudor a kormányon levő Konzervatív Párt elnökével, Dan Voiculescuval, valamint a Szociáldemokrata Párt (PS D) vezetőjével, Mircea Geoanával folytatott megbeszéléseket az ügyben. Mindeközben Szlovákiában magyar fiatalokat bántalmaznak. Igaz, elszórt esetekről van szó. Igaz, az áldozatok nem szenvedtek maradandó fizikai károsodást, csak éppen a lelkük rokkanhat bele többékevésbé abba, hogy saját szülőföldjükön félniük kell. Lehet hivatkozni arra, hogy csak egyes szélsőséges szlovák fiatalok randalírozásáról van szó, de annak, aki egyszer már átélt tömegméretűvé izmosodott etnikumközi konfliktust, annak ez is sok . Az RMDSZ egyik legkövetkezetesebben vállalt célkitűzése, hogy Románia mihamarabb bekerüljön az Európai Unióba. Az "istenadta nép" pedig követte (persze nem százszázalékosan elfogadott) vezéreinek jelszavát, és úgymond lelkesen masírozik az unióba. Szöve tségünk, és valljuk be, talán mi, mindnyájan, romániai magyarok, azt reméltük, az unió védőernyője alatt majd megszületik végre a romániai kisebbségi törvény, és valóban egyenlő jogú állampolgárok leszünk szülőföldünkön. No és akkor most mit kezdjünk azzal , hogy olyan kormánykoalíció jött létre Szlovákiában, amelynek egyik tagja még csak a látszatát sem akarja kelteni annak, hogy demokratikus, toleráns, européer? Feltevődik a kérdés: az unióban az elnemzetlenedési folyamatnak kitett középeurópai népek köte lező módon rendre kitermelik majd a populistanacionalistabaloldali kormánykoalíciókat? Sajnos itt, a Kárpátmedencében egymás mellett élő népeink kollektív tudatába oly mélyen ágyazódott bele az egymástól való félelem, hogy tüzes vassal sem lehetne onn an kiégetni. A lélekbúvár C. G. Jung szerint "egyetlen gordiuszi csomót sem lehet végérvényesen kettévágni, annak ugyanis megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy magától untalan visszabogozódik". És azt is Jung írja – ugyanott, a Lélekgyógyászatban – , h ogy "minél pszichésebb egy állapot, annál komplexebb, s annál több köze van az Egészhez". Induljunk ki tehát abból, hogy az Egész jelen esetben Európa, a pszichés állapot pedig az a viszony, ahogyan mi, magyarok, románok, szlovákok, szerbek stb. a Kárpátm edencében egymáshoz viszonyulunk. A helyzet kezelése szinte emberfeletti erőfeszítést kíván. Márpedig a térség vezető politikusai nem emberfeletti lények, csak az uborkafára felkapaszkodott, egykori kisemberek, akik közül – sajnos – sokan vélhetően súlyos egyéni sérelmeket, lelki bajokat cipelnek magukkal. Ezért alkalmatlanok arra, hogy a népek közötti megbékélést hirdessék. Egyetértek azokkal, akik szerint lélektani tesztnek kéne alávetni minden olyan egyént, aki vezető politikusi babérokra áhítozik. Romá niában igenis esély van arra, hogy szélsőséges koalíció vegye át a hatalmat – közvetlenül az unióhoz való csatlakozás után. Bár Ceausescu hatalma annak idején bebetonozottnak tűnt, 1989ben sem vonhatta ki magát országunk az általános politikai földcsuszam lásból. Most pedig – mint látjuk – az a trend, hogy az uniós kis népek még inkább rádöbbennek parányiságukra, s ettől legalább képzeletben Góliátoknak szeretnék látni magukat. Persze a kérdés nem ennyire egyszerű, hiszen elemeznünk kellene a gazdasági érd ekeket, érdekszövetségeket is ahhoz, hogy átlássuk: mi is történik napjainkban országaikban. Ám ne csodálkozzanak, hogy egy a marosvásárhelyi fekete márciust meg- és átélt tollforgatónak a szlovákiai eseményekről ezek a lélektani vonatkozások jutnak az esz ébe. vissza Máthé Éva
