Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-30
12 „Csak az egység menti meg a szerbet” – ilyen feliratok is olvashatók még az emeleti falakon, hiszen a korább i években szerb menekültszállóként szolgált a gyönyörű eklektikus palota. Káich Katalin művelődéstörténész, megbízott dékán kalauzol végig a magyar tanítóképző épületében, amelynek a földszintjén jelenleg is dolgoznak a munkások, ám a vajdasági tartományi, valamint a szerb és a magyar állami támogatásoknak köszönhetően október közepétől berendezett tantermekben várják az oktatók a diákokat. Persze az még több évig eltarthat, hogy az egész épület visszanyerje régi, békebeli fényét, és az emeleten látható var ázslatos üvegablakok előtt is hallgatók vonuljanak el. A belvárosi patinás épületből tízpercnyi autózás után érhetünk el egy külvárosi szocreál épülethez, ahol még a múlt tanévben is működött a vegyes oktatási nyelvű tanítóképző. Itt a dékán asszonytól meg lepődve, bár elismerően bólogatva halljuk, hogy Szerbiában csak egyetemi szinten folyik tanítóképzés, épp ezért négy évig tanul egy leendő alsó tagozatos pedagógus. Gábrity Molnár Irén magyarságkutató, az új magyar intézmény alapító bizottságának tagja, a szabadkai közgazdaságtudományi kar tanára felhívja figyelmünket a következőre, miközben ásványvizet és török kávét kortyolgatunk az ódivatú könyvtárban: történelmi jelentőségű tény, hogy több évtized küzdelmei nyomán Vajdaság tartományban önálló magyar e gyetemi kar jött létre, mégpedig Szabadkán, a délvidéki magyarság legnagyobb központjában. Ezt a szerbség egyes körei nem veszik jó néven, a délvidéki magyarság egy része pedig még nem érti a jelentőségét. Az önálló magyar intézmény egyébként az állami Újv idéki Tudományegyetem kebelén belül alakult meg, igaz, hogy nem külön jogi személyként, de például banki alszámlával rendelkezik a magyar kar. – Korábban Szabadkán ugyan a több oktatási nyelvű pedagógiai akadémián létezett magyar tanítóképzés, de mivel 199 3ban egyetemi szintre emelték e képzést, azt minden nemzeti kisebbség megsínylette, ugyanis semelyik közösségnek nem volt arra elég ereje, pénze, hogy fenntartsa az intézményt – emlékezik Silling István magyar nyelv szakos egyetemi tanár, a most induló ka r oktatója. A milosevicsi szerb hatalom beolvasztotta az intézményt egy multikulturálisnak hazudott konglomerátumba a „Testvériség, egység!” zászlaja alatt, tehát 1994ben elvitték a vegyes tann yelvű tanítóképzőt Zomborba, amely nem természetes központja a régió magyarságának, így nem is akadt elég jelentkező az amúgy sem megfelelő színvonalú magyar nyelvű képzésre. Ez nem véletlen, hiszen a diákok csak néhány tárgyat hallgathattak magyarul, és v égeredményben félig szerb oktatásról volt szó. Gábrity Molnár Irén szerint ekkoriban a magyar közélet és a szabadkai önkormányzat részéről olyan elégedetlenség nyilvánult meg a hatalommal szemben, hogy 1998ban a zombori tanítóképző kihelyezte egy tagozatá t Kosztolányi városába. Ám ez a tagozat silány környezetbe került, a jelenlegi óvóképző főiskola termeibe. – Itt ülünk most. Nézzenek csak körül, mintha néhány évtizeddel korábbra csöppentünk volna vissza! Megfelelő taneszközök és laboratóriumok híján foly t az oktatás nyolc éven keresztül, ráadásul még az órarendet sem lehetett egyeztetni a rengeteg ellenérdekeltség miatt – állítja a neves délvidéki magyarságkutató. – Ha magyar tanítóképzésről beszélünk, akkor csak magyarul kellene folynia az oktatásnak. Ez pedig nem így történt, ugyanis több tantárgyat szerbül voltak kénytelenek hallgatni a diákok. Nem csoda, hogy több jogkövetelő megmozdulásra ragadtatták magukat a magyar egyetemisták. Végül a vajdasági magyar politikum és értelmiségi világ meghatározó rés ze, valamint a szabadkai képviselőtestület arra jutott, hogy nincs más megoldás: önálló magyar nyelvű tanítóképző karra van szükség egy állami egyetem keretében. Sikerült is ezt megértetni a vajdasági tartományi szervekkel és végső soron a szerb kormánnya l. Gábrity Molnár Irén fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az önálló magyar kart eleinte tudományos és művelődési civil szervezetek, valamint délvidéki magyar közéleti személyiségek szorgalmazták; 1996tól értelmiségi körök – köztük a Magyarságkutató Tudom ányos Társaság – több nyílt levelet írtak, sőt konferenciák zárójavaslataiban álltak ki az ügy érdekében. – A magyar tanítóképző egyetemi kart csak úgy lehetett akkreditálni, hogy az oktatási programban az államnyelv elsajátítását is garantáltuk, ugyanakko r a negyedik évfolyamon választható tantárgycsoport keretében a diákok elmélyedhetnek az egyetemes és a vajdasági magyar művelődéstörténetben – hívja fel figyelmünket a hiánypótlás szükségességére Káich Katalin. – Sajnos a már praktizáló vajdasági magyar p edagógusok között számosan vannak olyanok, tekintet nélkül az életkorukra, akik tanulmányaik során nem ismerkedhettek meg kellőképpen a magyar kultúrával. Ezek után pedig végképp nem csodálkozhatunk, hogy a Szerbia területén élő magyarok nincsenek tisztába n történelmükkel és hatalmas szellemi örökségükkel. Így nem tudnak méltó módon reagálni, ha a szerb szélsőségesek azt vágják a fejükhöz, hogy 1956 után jöttek ide, a Vajdaságba… Mindezek mellett kollégáimmal már most azt tervezzük, hogy fejlesztendő oktatá si programunkba a jövő tanévtől bevesszük az ötödik évfolyamot,
