Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-30
6 A "mini" alkotmány Népszabadság • Petőcz András • 2006. szeptember 30. Európa átalakulóban van. A közelgő francia elnökválasztás, a jövő évi hollandiai parlamenti választás és Tony Blair jövő évre előre jelzett lemondása - mindez együtt alapvető változásokat indíthat el az unió politikájában, különös tekintettel annak politikai intézményrendszerére. Kiváltképp fontos, hogyan alakulnak Franciaországban a hatalmi viszonyok. Nicolas Sarkozyt a francia kormány belügyminisztereként, a vezető kormánypárt, az UMP elnökeként és a közelgő elnökválasztás egyik esélyeseként a világ vezető politikusai között tartják számon, akinek döntő szerep ju that az uniós politika megújításában. Sarkozy - a közvéleménykutatások szerint - nyolc hónap múlva Franciaország elnöke lehet, ezért az uniót érintő minden kijelentésére fokozottan figyel az európai sajtó. Sarkozy mintegy két hete Brüsszelben ismét felk avarta az állóvizet, amikor a Robert Schuman Alapítvány ülésén uniós "mini" alkotmányról beszélt. Sarkozy európai elkötelezettségét a francia elnökválasztási kampányban is hasznosítani akarja, úgy, hogy a nemzeti jövőkép mellett európai perspektívát is ad. Mint ismert, az európai alkotmányozási folyamat éppen az elutasító francia népszavazás miatt állt le, ráadásul egy olyan alkotmányról van szó, melynek szülőatyja Valéry Giscard d'Estaing személyében egy konzervatív francia politikus volt. Sarkozy a kamp ányában az elutasított uniós alkotmány megújításáról is beszélni akar. Elképzelése szerint - ezt fejtette ki a Schumanalapítvány ülésén - "mini" alkotmányt kellene elfogadtatni a következő két évben, amivel az Európai Unió intézményrendszere és működése m egújulna. Ebben Sarkozy megtartaná az alkotmány azon részeit, amelyek az unió politikai működését biztosítják, lenne tehát elnöke az Európai Uniónak, lenne közös külügyminisztere, és a kettős többség elve is megvalósulna, amivel végre kiváltható lenne a te ljes egyetértés követelménye, ami a döntéshozatalt egyre nehezebbé és lassúbbá teszi. A tagállamok szerepének csökkentését jelentené a közvetlen európai adó, ami a tagállamok befizetési kötelezettségét váltaná fel. Sarkozy mindemellett közös bevándorlási p olitikát szorgalmazott, aminek számunkra, mint látni fogjuk, különös jelentősége van. Sarkozy nem az Európával szembeni francia "lelkiismeretfurdalás" vagy az alkotmány francia atyjára tekintő franciás "hiúság" miatt vetette föl ilyen határozottan a "mi ni" alkotmány kérdését. Nem. Ez nagyon is belpolitikai kérdés. Ahhoz az identitásválsághoz kapcsolódik, amiről Chirac elnök is többször szólt a külvárosi lázadás, vagy az egyetemistaközépiskolás sztrájkok idején. Sarkozy Brüsszelben a "mini" alkotmány ürü gyén tulajdonképpen azt állította, hogy a közelgő elnökválasztás a franciák európai elkötelezettségét is feltérképezi majd. Sarkozy azt kommunikálja választói felé, hogy az elnökválasztás tétje: maradjanake a franciául jól beszélő, de a francia társadalom ba egyre nehezebben beilleszkedő feketeafrikai és Maghrebbevándorlók, vagy jöjjenek a franciául roszszul beszélő, de a társadalomba könnyen integrálódó közép- és keleteurópai munkavállalók. Vane európai (értsd akár így is: keresztény) identitása a fran cia választónak? Mennyire tudja a francia választó saját algériai vagy elefántcsontparti kötődését elfelejteni? A tét a mi számunkra sem kicsi. Ha létrejön az európai, akár "mini" alkotmány, akkor a közös bevándorlási politika elérhetetlenné teszi a Magh reb és feketeafrikai francia ajkú lakosság számára a franciaországi "álmot", "paradicsomot", helyettük az uniós polgárokká felnőtt bolgárok, románok, magyarok, szlovákok lakják majd be kontinenssé nőtt hazájukat, adott esetben Párizst. Sarkozy emellett te szi le akkor a voksot, amikor az unió határait szeretné véglegesíteni, és a mediterrán országokkal kötendő "különleges" (értsd: nem uniós) partneri viszonyról beszél. Sarkozy ezzel arra is utal, hogy - konzervatív politikusként - nem tekinti az európai hag yomány részének a Földközitenger másik oldalának kultúráját. Ironikusan úgy is mondhatjuk: a Római Birodalom egy része, a Nílus vidéke vagy Karthágó nem fér bele az alakuló Európai Egyesült Államokba, Sarkozy szerint. Talán érthető, hogy Sarkozyt nem sz eretik az arab és feketeafrikai bevándorlók, akik így többnyire a balszélen keresnek kapcsolatokat, szövetségeseket. Ezért a francia baloldal - amint az uniós alkotmány népszavazásakor is láthattuk - nagyon is megosztott az európai identitás kérdésében. S arkozy erre a megosztottságra is rájátszik, nehéz helyzetbe hozva fő riválisát, a szocialisták lehetséges elnökjelöltjét, Ségolene Royalt, akinek ezt az európai ügyekben (is) megosztott baloldalt kellene egységbe forrasztania.
