Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-26
24 A tanácskozáson vitára bocsátották és elfogadták az SZNT Állandó Bizottságának javaslatát a székely nemzetgyűlés november 4i megrendezéséről, valamint támogatták a Székelyföld autonómiájáért megrendezendő népszavazás kiírását december első hétvégéjére. Azt is elfogadták, hogy független bel- és külföldi megfigyelők vegyenek részt a referendumon. Hogy a népszavazást milyen formában szervezik meg, azt egyelőre Fodor Imre sem tudta megmondani, ám amennyiben nem sikerül minden törvényes formaságnak eleget t enni, véleménye szerint akkor is meg kell rendezni egy „belső" referendumot, amelynek az eredményét – mint figyelmen kívül nem hagyható tényezőt – bemutathatják a román és az európai parlamentnek. A marosszéki szervezet azonban feltételeket is támaszt, c sak akkor támogatják a népszavazás kiírását, ha azt kellő előkészítés előzi meg, hogy ne fenyegethessen egy esetleges eredménytelenség. Ilyen szempontból – vélték – a kiírás előtt feltétlenül meg kell szerezni a történelmi magyar egyházak püspökeinek a tám ogatását, s szükség van a magyar politikai szervezetek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, sőt az RMDSZ egyetértésére is. Az utóbbi esetében heves vita alakult ki a tanácskozáson, hogy a legrégebbi magyar érdekképviseleti szerv ezet támogatását „feltétlenül" meg kelle szerezni, avagy csak tanácsos lenne, közismert ugyanis a két szervezet feszült viszonya, s az is, hogy az RMDSZ nem támogatja az SZNT politizálási stílusát. vissza (bálint) Népújság Hazugságok a hazugságról Bíró Béla A krétai Epimenidész kijelentése, miszerint "Minden krétai hazudik", beszédről szóló beszéd. Csakis egy korábban elhangzott állításról állíthatom azt, hogy nem igaz. De ha ez a tárgynyelvi állítás hiányzik, ha Epimenidész nem mondja meg, hogy mi is volt az , amiben hazudott, a metanyelvi állítást csakis önmagára értelmezhetjük. Ebben az esetben azonban a mondat nem szól semmiről, értelmetlenné válik. A paradoxonképződésnek nem csak a tagadó forma (nem mondok igazat) és a metanyelvi állítás önmagára vonatko ztatása az alapfeltételei, hanem a jelenidejűség és a (egyes vagy többes szám) első személyű igealak is. (Ez utóbbiak korlátozzák a kijelentést ugyanarra a helyre, ugyanarra a személyre és ugyanarra a pillanatra). Gyurcsány eredeti szövege nem volt paradox , mert az ő jelenben fogalmazott állításai (lényegében ugyanazon a helyen és ugyanazokra a személyekre vonatkoztatva) múlt időben hangzottak el ("hazudtunk"), így aztán a hallgatóság pontosan ismerhette (és ismerte is) azokat a tárgyszintű kijelentéseket, amelyeket a beszélő metanyelvi hazugságoknak minősített. Nem a Gyurcsánybeszéd jelenti tehát az igazi társadalmi veszélyt, hanem az az alapgondolat, amellyel a szocialista és a liberális oldal megpróbálja Gyurcsány Ferencet és csapatát felmenteni a fele lősség alól, s amely úgy hangzik, hogy "minden politikus hazudik". Ez az állítás, ha politikus vagy a politikát mentegető publicista mondja ki, immár valóban paradoxon. Megfogalmazója úgy meneteget, hogy értelmetlenséget beszél. A hazugság tilalma ezzel s zemben a tízparancsolat egyéb imperatívuszaihoz hasonlatosan feltétlen. Meg lehet sérteni - akarva vagy akaratlanul , hiszen tévedni, illetve eltévelyedni emberi dolog. Ennek ellenére a tudatos hazugság és megtévesztés megbocsáthatatlan. Ha elfogadnók, hogy hazudni bocsánatos bűn, merthogy "minden politikus hazudik", akkor egyszerűen lemondanánk a politikáról. Úgy, ahogyan azt Adolf Hitler tette, aki a világtörténelem egyik legnagyobb "igazmondója" volt. "Minden politikus hazudik" "a polgári demokrácia h azug színjáték"? illetve "a gyengék eszköze arra, hogy bűntudatuk révén az erőseket megalázzák és sakkban tartsák...", ilyen és hasonló igazságokban rejlett szónoklatainak legfőbb vonzereje. A posztmodern világ megdöbbentő módon visszatérni látszik Adolf "karakánságaihoz". Nem csak minálunk, Amerikában is.