Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-25
23 Ezért is kétkedve fogadjuk, hogy "Erdélynek is hallatnia kell a hangját" a jelenlegi magyar kormány elleni tüntetéseken, ahogyan azt Tőkés Lás zló püspök az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselőjeként szombaton a Kossuth téri színpadon mondotta. Természetesen Tőkés Lászlónak joga van ilyeneket mondania, még az utcai rendzavarók és a gyújtogatók elítélése ellen is felemelheti a szavát, de ne teg ye a mi nevünkben. Erdélynek jóval inkább Romániában kell hallatnia a hangját. Például úgy, ahogyan Csíkszeredában történt, ahol szövetségbe tömörültek a székelyföldi önkormányzatok a különböző autonómiaformák kialakítására. Ezzel - nem kevésbé Markó Bé la felvetésével, miszerint a magyar nyelv akár hivatalos (regionális) nyelvvé is válhatna Romániában - az RMDSZ ismét a hazai politikai paletta összes többi erőinek össztüzébe került. Ismét hallhatjuk a hazaárulás vádját, a nacionalista szólamokat. Ismét felvetődik a magyarságnak és érdekképviseleti szervének a kirekesztése a politikai életből, a partvonalon kívülre, ahonnan bátran lehet majd sérelmezni és tiltakozni, csak éppen a labdába rúgni nem lehet. El kell gondolkoznunk: mi kíván több áldozatot, nag yobb felelősségérzetet - ott felszólalni az egyik oldal mellett, vagy itt érvényt szerezni az egész romániai magyarság érdekeinek. vissza Ne közfelkiáltással Székedi Ferenc Jónéhány hónappal ezelőtt, a Székely Nemzeti Tanács egyik zsákutcába fulladt autonómia- kísérleténél azt írtam, hogy a területi autonómiának csak akkor lesz hosszú távon létjogosultsága, ha azt nem közfelkiáltással követelik az önmagukat a Székel yföld megváltóinak kinevezők, hanem a demokrácia eszközeivel próbálják megteremteni mindazok, akik a régió választottjai, akik valóban hiteles székelyföldi legitimációval rendelkeznek: a polgármesterek és tanácsosok. Ez az autonómia - tettem hozzá - csak az egész országra érvényes központosításlebontás nyomán jöhet létre, hiszen elképzelhetetlen, hogy Romániában bizonyos hatásköröket csak egyes országrészeknek engedjenek át. Ez a regionális gondolkodásmód nyilvánvalóan jóval közelebb áll az Európai Unió szemléletéhez, mint ha egy kimondottan etnikai jelzőkkel felruházott terület különválasztására tennénk kisérletet, viszont az eredményt tekintve majdnem ugyanaz. Ezt a megoldásmódot nyilvánvalóan nem a publicisták találták ki, hiszen hosszú évekévtizede k óta nagyon sokan törik a fejüket azon, hogyan lehet nem csupán körülhatárolni, hanem működtetni, gazdaságilag felzárkóztatni és fejlődőképessé tenni egyegy régiót. Csíkszeredában az elmúlt szombaton a székelyföldi városokat és községeket képviselő polgá rmesterek, alpolgármesterek, helyi tanácsosok erre tettek kísérletet, pontosabban néhány konkrét lépést próbáltak körvonalazni vagy éppenséggel megismételni egy meglehetősen hosszúnak ígérkező úton. A Szövetség a Székelyföldért elnevezésű önkormányzati t ársulás, a Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiájának kidolgozása, a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozása ugyanis ha nem is mindig azonos megnevezéssel, de már szerepelt néhány előző tanácskozás napirendjén, aká rcsak az a meglátás, hogy valamiféle olyan önálló intézetet kellene létrehozni, amelyben majd szakemberek dolgozzák ki a térség fenntartható fejlesztési stratégiáit. A régiós önállósodási törekvés egykét esztendővel ezelőtt még a megyei szintű együttműk ödésbe, Hargita, Kovászna és Maros megyék közös gazdasági elgondolásaiba próbált belekapaszkodni, de nem túl sok sikerrel, hiszen nem csupán az utóbbi, vegyes lakosságú megyével nem egyezett a szó, hanem a két előző sem tudta mindig megtalálni a közös hang ot. Mindeddig tehát a középszintű építkezést tekintették valamiféle kezdetnek, most viszont a kezdeményezők alulról próbálják meg az újraépítkezést, de a kinyilatkoztatáson, a közös közlemény elfogadásán túl nyilvánvalóan ez sem lesz egyszerű. Hogyan ala kul meg ténylegesen is a szövetség, miben különbözik majd a hagyományos önkormányzati konferenciáktól, miként tudja egyeztetni a kistérségek és települések ezernyi érdekeit, hogyan lesz belőle működési szabályzattal ellátott jogi személy, olyan civil szerv ezet, amely a lényeges közigazgatásitársadalmi kérdésekben valóban képes hallatni a hangját - íme csupán néhány olyan alapkérdés, amelyeket ha nem kísér következetesség és kitartó munka, akkor a polgármesteri nyilatkozat szavai holt betűk maradnak. Vagy a mi a
