Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-23
9 legény. Mellettük magyar demokratás újságírók háborognak: alighogy kiszálltak a kocsiból, máris körbevették őket, még a jogsijukat is megnézték a rendőrök. „Toroczkai Laci, ha jól tudom, tévésekkel jön, a többieket lekapcsolták” – így egy bennfentes, a kuruc.infónál dolgozó kolléga, „nyelvtanár és hobbiújságíró”. „Az ott pirosban egy spicli, de olyan buta, mint a sötét éjszaka” – súgja idős néni . Ő az igazságot jött keresni, azt mondja, a vármegyések mindent tudnak a nyitrai verésről. „Az itteniekbe belesulykolták, hogy a magyarok rendbontást akarnak. Az MKP se segít, a Bugár meg csak a szlovákoknak akar tetszeni. Mi ideszülettünk, itt fizetünk a dót, nem mentünk át sehová, a csehekhez se. De nem félünk” – nyilatkozza már a Hír TVnek. Befut Toroczkai elnök. Kamerák kereszttüzében meséli, hogy az éjszakát egy taxiban töltötte Komáromban, a sofőr szólt neki, folyamatosan követik. Helyi illetékes ké ri, ne tüntessen, hiszen nincs engedélye. Toroczkai állítja: turistaként sétálgat. Aztán – ki tudja, miért – mutatná, milyen transzparens van nála, mire a közegek buszba zsuppolják. A helyi polgármester, ő is itt van, értelmez: Toroczkai nem sajtótájékozta tott, hanem tüntetéssel próbálkozott. Kurucinfós mobilon adja a hírt: „száz, százötven újságíró van jelen”, „lecsaptak rá”, „elhurcolták”. Aztán helyi tévéseknél képviseli a magyar médiát: „Teljesen törvénytelen ez az eljárás.” Előre szól, hogy „én elég j obboldali vagyok”. A fasisztázós bácsinak is jár tizenöt perc tévés hírnév. Nem érti, miért nem tiltják be „ezeket”, hogyan működhet Horthyról szóló internetes oldal, „az talán demokrata volt?”. Hazafelé ideológiailag kupálódunk – kollegiálisan elfuvaroz zuk a kuruc munkatársat. Ígéri, hálából nem írja meg, kikkel utazott, „rossz hírbe kevernélek titeket”. Meséli, „a Lacitól” tudja, hogy a nyitrai magyarverők korábban a vármegyések szervezte Magyar Szigetet is igyekeztek „átrendezni”. Toroczkaiék szeptemb er elején a budapesti szlovák nagykövetség előtt tartottak röpke hangpróbát, melyen „spontán reakcióként” megtaposták és elégették Ján Slota fényképét. A pozsonyi politikus a kilencvenes évek óta edzi „Európa szerencsétlensége a magyarság”féle kijelentése ivel híveit. Csakhogy miután pártja kormányra került, szavai nagyobbat szólnak. Úgy véli, Rákóczi és Kossuth szlovákok gyilkosa volt, és irigyli a cseheket, akik elűzték a szudétanémeteket, így aztán nincs gondjuk kisebbséggel. Noha a fényképégetés a haza i rendőrség szerint nem ütközött törvénybe, a szlovák nacionalistákat feltüzelte a vezérportré füstté válása. Ahogy a magyar szélsőségesek egyéb megnyilvánulásai sem hűtik az indulatokat. „Mivel az általánosan elfogadott nézet szerint az Európai Unióban mi ndegy, hol húzódnak a határok, mert azok átjárhatóak, legyünk olyan jók a szlovákokhoz, hogy olyan északra visszük őket, ahol már csak szlovákok élnek. Akkor nem kell elviselniük, hogy valaki köztük magyarul beszél. Persze ha a szlovákok szeretnek vereke dni, annak sincs semmi akadálya, szóljanak, küldjenek szabályos hadi üzenetet, és készséggel állunk a rendelkezésükre, hogy jól elverjük őket.” Ehhez hasonló magvas gondolatok naponta árasztják el az ultranemzeti híroldalakat. A HVIM petícióban követeli a Slotától való elhatárolódást, a támadások elkövetőinek kézre kerítését és új szlovák oktatási program kidolgozását, mely megszünteti „a hazugságokra épülő, magyarellenes oktatást”. S noha kijelentik, „tiltakozássorozatunk nem a szlovák nép, hanem a magya rokat támadó, soviniszta csőcselék ellen irányul”, az írás „a mi türelmünk is véges” kijelentéssel zárul. A mozgalom nyáron egész Versailleig jutott: Trianon 86. évfordulóján a határok átszabását követelte. Pár héttel később Toroczkai a jobbikos Magyar Mérce címlapján símaszkos fegyveresek társaságában pózol egy tankon, a felirat: „Gerillacsapattal a Délvidékért.” „Hét éve készült a fotó, Koszovóban voltam, a Délvidék bombázása idején. Az ottani magyarok önvédelemből kezdtek el szerveződni, de hála Isten nek egyetlen golyót sem kellett kilőniük. Etikátlan volt a megkérdezésem nélkül címlapra tenni a képet” – mondja az elnök.
