Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-22
22 A panaszosok a román államtól is nagyobb támogatást várnak, a magyar államtól pedig egy szigorúbb kisebbségi törvényt szeretnének, annak érdekében, hogy, mint mondják, a gyerekek ne szégyelljék azt, hogy a magyarországi román kisebbséghez tartoznak. vissza (Meg)közelítések Salamon Márton László Az erdélyi magyar közéletet az utóbbi időben domináló egyik téma az RMDSZ megújulásának szükségességéről szóló vita. A téma időszerűségét a néhány hónap múlva esedékes kongresszus adja, a főszereplők pedig a Szövetség fiatal generációjához tartozó politiku sok. A vita magját egy idén tavasszal tartott SZKT előtt nem más ültette el, mint maga a "miniparlament" elnöke, Frunda György szenátor. Mégpedig azzal, hogy az Új Magyar Szónak adott akkori nyilatkozatában éppen az általa vezetett testület megújulásának halaszthatatlanságáról beszélt. Visszásnak tűnt ugyanakkor a Frunda akkori és későbbi nyilatkozataiból a sajtó által kiragadott és felkapott gondolat, mely szerint az RMDSZnek meg kellene teremtenie saját ellenzékét. A helyzet visszásságán sokat rágódt akrágódtunk, mígnem a szövetség fiatal generációjának politikusai reformügyben magukhoz nem ragadták a kezdeményezést. Amit azóta sem engedtek ki. Tehát ismét a megújulásról, és ismét az Új Magyar Szóban: Borboly Csaba, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnök e lapunkban fejtette ki részletesen vízióját arról: hogyan képzeli el ő a reformot onnan, "vidékről", a Hargita megyei tanács alelnöki székéből. Majd következtek a "bukaresti csávók", két fiatal, de mégis tapasztalt politikus: Nagy Zsolt miniszter és Kelem en Hunor képviselő, akik előbb különkülön, majd tandemben próbálkoztak az RMDSZreform "mainstreamjévé" válni. Jöhettek a találgatások: miért éppen ez a páros, és hogyan osztanák el ők ketten a feladatokat, ha majd... No igen. Óhatatlanul előjöttek így a személyi kérdések is, illetve a jövő évi kongresszus kapcsán a szövetségi elnök személyének kérdése. Lehete úgy reformot csinálni, hogy a csúcsvezetéshez nem nyúlunk, vagy sem? A kérdésre buzgó, de valahogy mégsem meggyőző, taktikázónak tűnő igen volt a válasz. És ezen nem is lehet meglepődni. A reform kezdeményezőinek ugyanis még korai lett volna megnyitni egy ilyen, érzékenységekkel teli frontot. Ha ugyanis megteszik, a vita kimerül ezekben a személyi kérdésekben, a tartalmi rész pedig elsikkad. A mina p Sinaián egy Miértes fiataloknak szervezett kommunikációs képzésen vettem részt, trénerként. Az egyik este - tréning után, buli előtt - az RMDSZ reformjáról tartott vitafórumon valaki kibökte: amikor óvatoskodva azt mondjuk itt, hogy mindent úgy kell csin álni, mint eddig, csak éppen tíz százalékkal jobban, s ez lenne a reform - nos, akkor voltaképp arra gondolunk, hogy mindent másképp kellene csinálni. A pillanatnyi csendet helyeslőellenző moraj követte, majd felszabadult vita. Íme találomra néhány hozz ászólás: "Szükség van a fiatalításra, a nyitásra. Az üzenetet régiók szerint kell differenciálni." (Antal Árpád képviselő). "Koncepcióváltásra lenne szükség. Valamiféle vállalkozásjellegű változtatásra" (Borbély Károly államtitkár). "Nem kell levinni az em berek közé az okokozati összefüggéseket, arra ellenben szükség van, hogy a stratégiának részesei legyenek" (Tamás Sándor képviselő). És még sokan mások, köztük a reformelképzeléseit az ÚMSZben eddig két részben közlő, már említett Borboly Csaba. Aki ez úttal tömörebben fogalmazott arról, hogy szerinte hogyan is kell a reform kérdését megközelíteni. Az RMDSZt kell az emberekhez közelíteni. vissza Készítette: Boér Krisztina
