Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-20
20 A racionalizálás, a megszorítás, a reform, nevezzük bárminek, nem szolgál mást, mint hogy változtasson azon a tényen, hogy az állam száz forint bevételből százhúszat elkölt. Ezt mint legfontosabb problémát definiált a a kormány (illetve a kormányfő) akkor, amikor a stabilizációs csomagját meghirdette. A húsz forint többletkiadás így vagy úgy, de a választók zsebébe vándorol, ennek a visszavonása különösen nem tetszik azoknak, akik ennek a gondoskodó állam kádári idősz akból megmaradt rendszerének eddig inkább haszonélvezői, mint költségviselői voltak. A gondoskodó, adakozó, az állampolgároktól sokat el nem váró politikai rendszer tulajdonképpen az 1956os forradalom öröksége: a szovjet tankokkal hatalomba került Kádár J ános felismerte, hogy a magyar ember nem balhézik, ha állami forrásból biztosított jóléttel betömik a száját. Hétvégi telek, olcsó kenyér, ingyeniskola, olyan egészségügy, amely valójában sokba kerül, de költségei az állampolgár számára nem látható (tehát önmagában hazug), mind olyan eszközök, amelyek a társadalmi békét biztosítják. Ettől az ország nem halad előre, sőt a rendszer anyagilag fenntarthatatlan, mint ezt a rendszerváltáshoz vezető effektív pénzügyi csőd bizonyította is, de béke van. Lehet menni a Balcsira vagy a Dunához a telekre pecázni meg fagyizni, az állam meg majd gondoskodik mindenről. Ebbe a gondolkodásba nehezen illik bele az, hogy dolgozni kellene meg közterheket viselni, ráadásul mindenkinek, nem csak annak az alig több mint egymillió embernek, aki a szjabevételek kilencven százalékát a költségvetésbe becsengeti. A szociálisan érzékeny kormányfői gondolat a pénzügyi stabilitás megteremtésén túl már nem terjedt ki arra, hogy a közterhek viselését szélesebb körben terítse, de ezzel nem k ell foglalkoznia, hiszen ez az egymillió ember nem megy Árpádsávos lobogók alatt a tévébe törnizúzni, sőt még a tévét sem nézi éjjel, mert reggel kelnie kell, és mennie kell dolgozni. Kádár János kegyeltjei ezzel szemben most a jussukat követelik vissza, ami akkor is azért járt nekik, mert tőlük félni kellett, így remélik, hogyha félelmet keltenek, akkor az állam ismét állja az életük cechjét. Másokra mutogatunk, pedig magunk vagyunk a hazugok, amikor azt gondoljuk, nekünk nincs felelősségünk abban, hogy ide jutottunk, illetve nem mi tehetünk arról, hogy tizenhat éve ugyanaz a politikai elit irányítja az országunkat, akik a Kádárrendszer összeomlása környékén éppen a politikai hatalom kerekasztalánál találták magukat. A sorsunk kovácsai mi magunk vagyunk , és azt kapjuk, amit megérdemlünk. vissza Politikai nyilatkozat az erőszak ellen a békességért Népszava 2006. szeptember 20. A Magyar Köztársaság szabadságának és méltóságának megőrzése, illetve megerősítése közös felada ta a parlamenti pártoknak, az alkotmányos demokrácia híveinek. Hazánknak mindenkor igazmondásra, őszinteségre, tisztességre, nyugalomra és rendre van szüksége. A rendszerváltás legfontosabb vívmányai - a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezéshez é s politikai szerveződéshez való jog - csak akkor érvényesülhetnek maradéktalanul, ha azok gyakorlása együtt jár azzal, hogy a különböző ideológiai áramlatok, világnézetek és demokratikus politikai erők képviselői tiszteletben tartják az alkotmányos rendet és egymást. Egy alkotmányos köztársaságban a demokrata nem fél, és nem is kelt félelmet senkiben, mert a rend nem jelent veszélyt a szabadságra, a szabadság pedig nem fenyegeti a rendet. Mi, a parlamenti pártok képviselői ezért arra szólítjuk fel hazánk polgárait, hogy politikai vitáikat az erőszak eszközét egyértelműen elutasítva, a más nézetek képviselőivel szembeni toleranciával, az ország nyugalmának és rendjének megőrzése mellett folytassák le. A demokrácia, a Magyar Köztársaság alkotmányos berende zkedése elegendő eszközt ad minden politikai erő, civil mozgalom és állampolgár számára ahhoz, hogy véleményének, nézeteinek vagy akár tiltakozásának hangot adhasson. Az ország rendjéért és a polgárok biztonságáért érzett felelősségünktől vezérelve ezért fölszólítjuk mindazokat, akik az elmúlt órákban a békés és demokratikus tüntetéseket rendbontással zavarták meg, mások testi épségét szándékosan veszélyeztették, vagyonában kárt tettek, hogy haladéktalanul hagyjanak fel ezekkel a cselekményekkel és tartóz kodjanak a további jogsértésektől.
