Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-20
14 És ennek meg is lett az eredménye: csendben, a legnagyobb titokban dolgoztak a bevezetendő intézkedéseken, nehogy az ellenzék megszimatoljon valamit (és ebben sikeresek is voltak, hiszen nem volt kiszivárgás), aztán meg, amik or győztek, gyorsan elő kellett rántani az intézkedéscsomagokat, és lépni – de akkor, az összeomlással fenyegető gazdasági helyzetben már olyan gyorsan kellett valamit tenni, hogy a leghatékonyabb intézkedés sem bizonyulhatott elegendőnek. "Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bí rjuk jobbra a tempót. Ez a helyzet" – magyarázza a bizonyítványt Gyurcsány az övéinek. Mindezzel együtt ez a kiszivárgott szöveg a kormányfő egyik legszimpatikusabb politikai tette és eddig a legjobb retorikával előadott beszéde. Mert Gyurcsány – valós zínűleg sok politikustársától eltérően – pontosan tudja, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfélkét évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz"; tehát nem képzeli azt, hogy a "reggel, éjjel meg este" unalomig ismételt mondatok, a "dübörög a gazdaság" típusú kijelentések a propaganda hatására automatikusan igazzá válnak. Ezzel a mondattal saját magáról mond meglehetősen éles kritikát: "az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát". És pont ez a tudatossá g a szimpatikus, amivel a győzelemben fürdő párt képviselőinek elevenébe vág. Tudatosítja bennük, hogy a végig alig remélt, pozitív választási eredmény az csak eszköz, mint ahogy a hozzá vezető, nem éppen dicsőséges út is csak eszköz volt. Pszichológiailag muszáj volt a szoci képviselőkkel felmosnia a padlót, mert különben valószínűleg szétesett volna az inkább az ellenzék nyomása miatt felvállalt politikai egység. Valószínűleg a pártpolitikusok, a pártapparátus sejtette, hogy muszáj lesz belevágni csom ó mindenbe, nem lesz nagy mámor a győzelem, de azért kicsikét reménykedett abban, hogy mégicsak meg lehet úszni. Ha nem is teljesen, akkor legalábbis valamennyire. Gyurcsány május 26án azt próbálja a fejekbe sulykolni, hogy nincs más választás. És megle hetősen kíméletlen a szocialista establishmenttel, a megélhetési politikusokkal szemben – nem sok állami vezető szájából lehet hallani olyan maró gúnyolódást, mint például: "Mindenki döntse el magában, hogy 4500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kur va fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. (...) De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni! (...) Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester meg hány helyettese lesz. (...) Mi lenne, hogy ha nem az egymás közötti faszkodást miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket." A beszéd retorikájából, ére zhető felháborodásából tényleg átjön, hogy "ez a pasi", ahogy magára utal, valóban csinálni akar valamit. Valóban mélységesen felháborítja a "hazugságok sokaságára" épülő egészségügy helyzete; vagy az, hogy a papíron ingyenes közoktatás álcája mögött "a fe lső tízezer termeli magát újra közpénzen". Ezekből a mondatokból nem az tűnik ki, hogy Gyurcsány cinikus hazudozó, hanem éppen az, hogy nagyon éles nyelvű moralista. Aki a politikai morált eszköznek, a hétköznapi morális értékeket meg elérendő célnak tartj a. És ravasz politikus: tudja, hogyan kell hatásosan bevetni a káromkodást mint retorikai fegyvert, tökéletesen bírja a szocialista pártapparátus "műproletár zsargonját" (Tölgyessy Péter politikai elemző megfigyelése), és pontosan tudja, hogy kell úgy célozni saját lemondására, hogy a hallgatóságnak eszébe se jusson mást jelölni a miniszterelnöki székbe, és ugyanakkor leszereli a milliomos mivoltát érő kritikákat is:
