Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-18
15 A boszniai szerbek kapjanak szavazati jogot Szerbiában – javasolja Milorad Dodik Banja Lukai kormányfő. Szarajevóban bírálják Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság közeledését. Boszniában máris heves vitát váltott ki az a bejelentés, hogy a héten Banja Lukában ünnepélyesen aláírják a Boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia különleges kapcsolatairól szóló megújított szerződést. Sulajman Tihic, BoszniaHercegovina kollektív elnökségének bosnyák nemzetiségű soros elnöke tegnap arra figyelmeztette a szerb országrész vezetőségét, hogy nem köthetnek államközi egyezményt, mert ez a közös adminisztráció hatáskörébe tartozik. Dragan Cavic, a szerb entitás elnöke viszont úgy látja, hogy a daytoni békemegállapodás e zt igenis lehetővé teszi. Szarajevóban éles reagálást váltott ki Milorad Dodiknak, Banja Luka miniszterelnökének a kijelentése is, szerinte a szóban forgó szerződés alapján a boszniai szerbeknek szavazati jogot kellene kapniuk Szerbiában, ez kulcsfontoss ágú nemzetpolitikai döntés lenne. Emlékeztetett rá, hogy a boszniai horvátok már régen szavazhatnak a horvátországi választásokon. Dodik, aki az utóbbi időben igen gyakran fordul meg Belgrádban, korábban azzal a felvetésével kavart vihart, hogy BoszniaH ercegovina előbbutóbb úgyis széthullik, és ha Koszovó elszakad Szerbiától, a boszniai szerbeknek meg kell engedni, hogy népszavazáson döntsenek sorsukról és Szerbiához való esetleges csatlakozásukról. A szavazati jogra vonatkozó javaslatára Dodik még ne m kapott választ Belgrádtól, bár a Kostunicakormányzat igen szoros kapcsolatokra törekszik a boszniai nemzettársakkal. A különleges kapcsolatokról szóló szerződés aláírására az egész belgrádi vezetőség Banja Lukába utazik. Szarajevóban úgy látják, hogy Do dik veszélyes vizekre evez, amikor az októberi boszniai választásokra készülve a nemzeti érzelmek felszítására törekszik, azt remélve, hogy elhódíthatja a szavazókat a háborús bűnös Radovan Karadzic alapította szélsőséges Szerb Demokrata Párttól. vissza J. Garai Béla, Újvidék A külpolitika "társadalmasodása" − Külpolitikai vitakultúra nélkül a lavírozás, a rögtönzés vagy a mindenkori többséghez való csatlakozás gyakorlata a veszély Örvendetes, hogy a társadalmi diskurzusok sorában a magyar külpolitika újra gondolása és megújítása is helyet kap. Az elmúlt években feltűnő volt, hogy egy a nemzetközi feltételektől annyira függő országban, mint a miénk, a társadalmi diskurzusok napirendjén a kül- és biztonságpolitika úgyszólván láthatatlan. "A belpolitika prim átusa" A külpolitikai diskurzusok háttérbe szorulása csak részben magyarázható Magyarország történelmileg kialakult, külpolitikát inkább fogadó, mint csináló szerepével, s az ezzel összefüggő stratégiai kultúra hiányával. A belpolitika primátusának ellen tmond, hogy az ország történelmi léptékkel mért váltóállításai éppen a külső meghatározottságokból, sok esetben azok hibás vagy megkésett felismeréséből származtak. Ezenkívül Magyarország pénzügyi helyzete, az ezzel járó társadalmi és gazdasági problémameg oldási kényszerek még aktívabb külpolitikát követelnek meg. A külpolitikában a belpolitika szerepe növekvő társadalmi meghatározottságában jut kifejezésre. Ez egyszerre jelenti, hogy az alapítványok, multinacionális vállalatok, civil társadalmi csoportok, kisebbségi szervezetek, tudományos think tankek stb. "nem állami (kül)politikái" olykor nem csupán a formális állami külpolitika kihívói, hanem annak hatékonyságát növelő, kiegészítő szereplői. Számos eset mutatja a külpolitika társadalmi tartalmának és ez zel társadalmi meghatározottságának növekedését. Jó példa az EUcsatlakozást megelőző referendum, akkor is, ha a társadalmi vita nem tudta igazán közelebb hozni az integráció meglehetősen absztrakt narratíváit. Említhető a kettős állampolgárságról szóló n épszavazás is, amely a külpolitika területén megerősítette a belpolitikai megosztottságot, jóllehet a külpolitika célja éppenséggel az össznemzeti érdek megjelenítése. A diskurzusokban fontos szerepet kell játszaniuk olyan kérdéseknek, mi lehet a magyar külpolitikának az önmagáról alkotott lehetséges szerepfelfogása; Magyarországnak az uniós tagság nyomán szüksége vane egy stratégiai partnerre; miként lehet a tagság után az integráció és a nemzetpolitika, vagy a szövetségi és a
