Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-14
39 tanulmányaikat. Kérdésünkre, hogy ezeket a gyerekeket miért nem irányították a megyeszékhelyre, Keresztes Kálmán azt válaszolta, hogy Nagyszeben és Medgyes között rivalizálás folyik. Átértékelődik a kollégium szerepe „Ezek után nekünk is át kell értékelnünk a kollégium sorsát” – lájta be Varró Sándor református lelkipásztor, aki Nagyszebenbe kerülése óta egy szór ványkollégium létrehozásán fáradozik. Az Apáczai Közalapítvány hathatós támogatásával a református egyháznak 2004ben sikerült befejeznie a templom melletti épületet, melyet a tavaly újabb helyiségekkel toldott meg. A kollégium jelenleg húsz diák elszállás olásá ra alkalmas. Annak ellenére, hogy kedvező feltételeket kínál, az elmúlt tanévben mindössze tízen vették igénybe az egyház ajánlatát. Varró Sándor eredeti elképzelése szerint a szálláshelyeket a Nagyszeben környékéről, valamint a Székelyföldről származó g yerekek foglalták volna el. Utóbbiakat a Szászföld háromnyelvűségével és német hagyományokra épülő kultúrájával próbálták megnyerni. „Sajnos egyetlen székelyföldi diákot sem hoztak a szülők, mi több, van olyan környékbeli gyermek is, akit IX. osztálytól ro mán tagozatra írattak” – nyugtázza szomorúan a lelkész. Bár még reménykedik abban, hogy jövőre újraindul a magyar tagozat, Varró belátja, hogy a Szeben megyei anyanyelvű oktatás terén szemléletváltásra van szükség. „Ha a Goga nem biztosítja a középiskola i képzést, akkor iskolaközpontokban kell gondolkodnunk” – állítja a lelkész, aki a megoldást abban látja, hogy a Szeben megyei magyar gyermekeket eleve valamelyik bentlakással rendelkező neves egyházi iskolába, azaz Nagyenyedre, Marosvásárhelyre, Kolozsvár ra vagy Kőhalomra kellene irányítani. A helyi kollégium fennmaradó helyeit az egyház a Nagyszebenben tanuló magyar egyetemistáknak szeretné felkínálni. „Ez mindenképpen nyereséget jelentene a kicsik számára, akiket az egyetemisták segíthetnek a tanulásba n, de főként anyanyelvük gyakorlásában. A környékbeli gyermekek ugyanis, ha nincsenek hozzászokva anyanyelvük használatához, könnyen átváltanak román nyelvre” – mondja Varró Sándor. vissza Csorbulnak a nyelvi jogaink - In terjú Bauer Edit, MKPs parlamenti képviselővel Felvidék.ma 20060914 08:04 Forrás: Szabad Újság A szlovák politikusok előszeretettel állítják, nekünk átlag, azaz „standard” fölötti jogaink vannak, ezért fogjuk be a szánkat. Ön szerint jogosan mondják ezt? – Attól függ, mit tartunk standardnak. Ha a francia politikát tartjuk standardnak, akkor lehet hogy jobbak vagyunk, mert elismerjük, hogy vannak kisebbségek, de ha DélTirolt, vagy a finn kisebbségi politikát tartjuk követendőnek, akkor messze elmarad unk. A nemzetközi dokumentumokról meg közismert, hogy minimális standardokat fektetnek le. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezeket sem tudjuk betartani, gondoljunk csak a nyelvi karta sorsára. Évről évre fogy a szlovákiai magyarság létszáma. Szociológi ai tapasztalatai mit mondanak, a kisebbségi önkormányzat (autonómia) meg tudná állítani e létszámbeli zsugorodásunkat? – Itt legalább két különböző tendenciával állunk szemben. Egyik a születések számának általános csökkenése, mely alól Európában csak kev és kivétel van – ez egy általános válságtünet. A másik ami a veszteséglistánkat növeli, az elköltözés. A fiatal tehetségek elvándorlása újkeletű probléma. Nem az a gond, hogy elmennek, a gond az, hogy egy idő után úgy döntenek, hogy nem jönnek vissza. A ha rmadik tétel a veszteséglistánkon az asszimiláció. Amíg ez természetes kétirányú folyamat, nem sokat lehet tenni. Sok múlik a közösség megtartó erején. Az erőltetett asszimiláció, mely megfélemlítéssel párosul és kényszer alatt történik, az ami igazán vesz élyes. Az utolsó két fölvetett okra az önigazgatás megoldást jelentene. Brüsszel és Somorja földrajzilag nincs túl messze egymástól. Ön mit tett azért, hogy legalább ennyire közeli legyen jólétben és szellemiekben is? S ennek az ideje mikor jön el?
