Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-01
36 K. T.: – Az elvándorlás mellett több tényező van. Ezen szakmák képviselői egyrészt sokkal sűrűbben fordulnak elő Bukarestben, mint vidéken. Másrés zt itt szerintem a korábban meglévő intézményes diszkrimináció is bejön (pl. a jogi felvételinél). A legmeglepőbb adat talán az, hogy a magyarok közt az arányok szerint jóval több egyházi vezető, pap, író, művész és előadó van, mint a románok körében. Eb ből én azt a következtetést vonom le, hogy ez az a pont, ahol mintegy kompenzálásképpen ráerősítenek a magyarok, hiszen gyakorlatilag minden más területen alulmaradnak a versenyben. Vagy nem így kell ezt felfogni? K. T. – Nem, valóban nem érdemes így fel fogni. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy a fiatalok (vagy családjaik) státusreprodukciós, vagy mobilitási stratégiáikat elsősorban nem az etnikumok közötti versengés szabályai szerint alakítják. Inkább azt mondanám, hogy ezeken a területeken a magya rok többékevésbé kialakították saját intézményrendszerüket, amit nyilván saját soraikból töltenek fel. P. Z. A.: – A szimbolikus politizálás retorikája szerint a romániai magyar kisebbség létét az egyháznak és az irodalom művelőinek, a szélesebb értelem ben vett művészeknek köszönheti. A mindenkori kisebbségi vezetők jelentős része éppen ezekből a foglalkozásokból jön. Ha a kisebbségi megmaradás valamiféle küldetéssé is alakul át, akkor nem meglepő, ha éppen ezek a foglalkozások termelődhetnek újra a ki sebbségi társadalmon belül. Szociológiai szempontból itt úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy a humán és bölcsészettudományi, avagy a műszaki értelmiséginek erősebbe a lobbija? Kisebbségi közegben úgy látszik, hogy az előbbinek nagyobb informális és inté zményesült társadalmi kihatása van. Hadd tegyem hozzá, hogy ez más kisebbségek esetében is így van. Magyarországon például a roma kisebbség társadalmi integrációját sokan az ún. “Szszakok”kal, azaz szociológiával, szociális munkával, szociálpedagógiáva l tudják elképzelni, és nem mérnökökkel, építészekkel stb. Egy laikus kérdés: miért kerültek be a foglalkoztatottak közé az első munkahelyüket kereső munkanélküliek? P. Z. A.: – A foglalkozási főcsoportok nemzetközileg használt kategóriák, persze vannak országonként eltérések is. Az első munkahelyüket kereső mun kanélküliek száma a munkaerőpiac rugalmasságát, felvevő képességét, áttételesen a képzési, oktatási rendszerek hatékonyságát “méri”, ezeknek indikátora. Mivel magyarázható az a meghökkentő adat, hogy a magyarok enyhén felülreprezentáltak a "fegyveres sze rvek" foglalkoztatottjai közt? P. Z. A.: – A fegyveres erők foglalkoztatottjai kategória az egyetlen, amely nincs részletezve további foglalkozási alcsoportokra. Számomra nem meglepő ez az adat, hiszen a belügyben és hadseregben feltételezem az elmúlt re ndszerekben is szükség volt magyarokra, még akkor is, ha ezek vagy nem voltak “láthatóak”, vagy nem vallották nyilvánosan magyarnak magukat. Azt azonban hadd jegyezzem meg itt, hogy e foglalkozásnál is, illetve a korábban említett foglalkozások esetében is, a felülreprezentáltság nem azt jelenti, hogy a magyarok aránya magasabb a románokhoz képest, hanem azt jelenti, hogy a magyarok, illetve románok esetében (azaz önmagukhoz mérten) a foglalkozási szerkezeten belüli arányok különböznek. A fegyveres erők foglalkozásain belül is például a magyarok részaránya mintegy 5,5 százalék, az összfoglalkoztatottaké pedig 6,1, tehát ha így nézzük, alulreprezentáltságról van szó (persze nem törvényszerű, hogy minden foglalkozáson belül az összlakosság vagy összfoglalkoztatottak arányát kellene produkálniuk a magyaroknak).
