Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-08
17 Pomlényi Jánosnak virágüzlete van. Ott érdeklődünk először, amikor a "magyarverés" tetteseit keressük. A boltban a feleség fogad, aki elmondja: örül annak, hogy végre valaki őket is megkérdezi, mert mostanáig senki nem volt kíváncsi a verziójukra. T elefonon hívja férjét, aki szól "tettestársának" is, így két legyet ütünk egy csapásra. Mindketten készségesen állnak az ÚMSZ rendelkezésére. Pomlényi János magyar ember. Akit hoz magával, az román, de majdnem tökéletes magyarsággal beszél. Ioan Florin L engyelt a legjobban az zavarja, hogy egyes lapok az érmihályfalvi polgármesterre hivatkozva nem a nevét írták le, hanem azt, hogy ő az ortodox pap fia. Pedig, mint mondja, apja foglalkozásának ehhez az ügyhöz semmi köze. Pomlényi János vág bele a történet be. Ő maga a határ felé vezető út mellett lévő dinnyeföldjén volt, és ismerősök jöttek hozzá gyümölcsért. Kocsival jöttek, egy férfi a feleségével. Alig értek oda, mikor az úton megjelent a két biciklis. Már messziről kiabáltak, káromkodtak, szidták a romá n utakat és az illetők oláh anyját. A - szintén magyar nemzetiségű - házaspár elmesélte, hogy a dinnyeföld felé menet megpróbálták elkerülni a kerékpározókat, de azok egymás mellett kacskaringózva nem engedték, hogy kikerülje őket. Közben a biciklisek mu togattak és káromkodtak, akkor is az út minőségét kifogásolva haragjukat az autósra zúdítva. Aztán nagy nehezen, valóban rájuk húzva tudta csak megelőzni a bicikliseket. De nem ért hozzájuk. "Még először azt hittem, ismerjük valahonnan egymást, azért kiabá lnak oda nekem a dinnyeföldre. Mondtam is a fiúknak, üljünk be egy autóba, s menjünk, nézzük meg, kik azok. Aztán mikor utolértük őket, megálltunk, s megkérdeztem, hogy mi a problémájuk. Erre a válasz ismét oláhozás, anyázás volt. Nem ütöttem meg egyiket sem, akkor nem tudtak volna hazamenni Debrecenbe, az biztos. Csak meglöktem mindkettőt egyszerre, mire átestek a biciklijükön, egyikük az árokba. Hát most nézzen rám, ha odacsaptam volna, maga szerint hol lennének?" - mutat mellére a nagydarab férfi. Leng yelt sem lehet kicsinek nevezni. Mint mondják, a harmadik is hozzájuk hasonló testfelépítésű. Az incidens után pár perccel Lengyelt hívták a vámhoz, korábban ugyanis ő vezetett. A két magyarországi először azt mondta a határőröknek, hogy közlekedési bales etet szenvedtek, s csak akkor derült ki, hogy ez nem igaz, amikor a rendőrök megvizsgálták az autót. Azt elmondták a kerékpárosok, hogy Lengyel semmit nem csinált, ő nem vett részt a dulakodásban, csak vezetett. Pomlényi még hozzáteszi, sajnálja, hogy nem tudta, milyen drága a kerékpár - az egyik kereke sérült, azért követel a magyar bajnok, Nagy II. József 30 ezer forintot - , mert akkor biztosan elvették volna tőlük. S azt üzeni a magyarországiaknak, hogy legközelebb meg is teszi. Pomlényi szerint a két magyar előre megfontolt szándékkal szidta a románokat, hogy kiprovokáljanak egy, a Szlovákiában történtekhez hasonló esetet. Erre utal, hogy a kerékpárosok még haza sem értek Debrecenbe, amikor a Duna Televízió már közvetítette az incidenst, természetesen úgy, hogy románok vertek magyarokat csak azért, mert magyarok. Pomlényi még azt kifogásolja, hogy őket csak szerdán hallgatta ki a rendőrség, addig senki nem kérdezett tőlük semmit. Kovács Zoltán polgármester is sietett bocsánatot kérni a magyaroktól anél kül, hogy tudta volna, mi történt tulajdonképpen. Pedig a két debreceninek kellene bocsánatot kérnie ezért az egész cirkuszért, hiszen Érmihályfalváról kiérve mindenkit szidalmaztak, és erre legalább tíz tanú van - összegez a "magyarverő". vissza Magyar krimi Új Magyar Szó 2006. szeptember 8. Szerző: Salamon Márton László Amerikai rendőrfilmekben találkoztunk már olyan sztorival, amikor a helyzet éppen attól vált feszültté, hogy a tettes színes bőrű, az áldozat pedig f ehér. Esetleg - ritkábban - fordítva. Egy, a megszokottnál nem sokkal fejlettebb fantáziával ellátott hollywoodi forgatókönyvírónál még egy olyan poén is belefér, hogy időközben kiderül: tulajdonképpen a tettes is fehér (illetőleg színes bőrű), de minthogy a közben átpolitizált helyzetből már nincs visszaút, egyesek megpróbálják eltussolni az igazságot. Nos, az élet néha felülmúlhat minden fikciót. Találó román mondással: "viata bate filmul". Ez mondható el az érsemlyéni verekedés történetéről is, amely eg y országúti kakaskodásból vált fontos politikai témává, kisebbfajta
