Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-07
25 Jobbik – MIÉ P szövetségnek nem a Munkáspárt a baloldali megfelelője. Az olyan, mint egy köztéri Leninszobor: a múlt itt ragadt csúnya, eltakarítandó darabja, aktuális mondanivaló nélkül. A Jobbik – MIÉP baloldali megfelelője az SZDSZ, mely a baloldal nemzetromboló töre kvését éppoly koncentráltan mutatja fel, mint a nemzeti radikális erők a nemzetépítő szándékot. Márpedig a baloldal éppen annak köszönheti győzelmét, hogy az MSZP nem szívta el a levegőt az SZDSZ elől. (Más kérdés, hogy egykönnyen nem is tehette volna, fon tos azonban, hogy nem is törekedett rá.) Két párt több szavazót tud megszólítani, mint egy. A Fidesz egymaga soha nem fog annyi szavazatot kapni, mint még egy (vagy két) karakteres jobboldali párttal közösen. Érhetetlen, hogy ezt a nyilvánvaló igazságot Or bán két vereség után sem hajlandó elfogadni. Ráadásul nemcsak az elmélet, de az empíria is ezt mondja: a jobboldal eddig két ízben győzött a rendszerváltás után, mind a kétszer koalíciós kormány alakult, hisz egyik párt sem nyerte el a szavazatok abszolút többségét. Valamivel sikerültebb volt Orbán magyarázkodása 2005. szeptember 26 – ával kapcsolatban. Egy néző nekiszegezte a kérdést, hogy milyen lelkiismerettel nyomta meg az Igengombot e gyászos napon, s mit érzett akkor, amikor feltétel nélküli támogatás át adta Románia EUcsatlakozásához. Orbán elmondta: úgy érezte, elment egy esély. Ezt most mondta ki először egyébként, eddig az volt a hivatalos szöveg, hogy az erdélyi magyarok ezt várták el tőle. Utána rámutatott arra is, hogy a kormány felelőssége volt , hogy ezt a kérdést mikor tűzi napirendre, s a kormány biztosította volna az ellenzék Nemszavazata esetén is a szükséges feles többséget. Mivel a kérdéseket papíron, írásban kellett beadni, s az összes kérdés összegyűjtése után következtek a válaszok, m ár nem volt mód megkérdezni Orbánt, hogy mi lett volna, ha a Fidesz alkotmányértelmezést kér az ügyben (komoly alkotmányjogi érvek amellett szóltak, hogy a kérdés eldöntéséhez kétharmados többség szükségeltetik), s addig nem hajlandó részt venni a szavazás ban, amíg az ÁB válasza meg nem érkezik. Ezzel a módszerrel, ha nem is akadályozhatta volna meg a szavazás végeredményét, de legalább tiszta maradt volna. S ha az ÁB úgy dönt, hogy feles döntésről van szó, még mindig jobb lett volna a távolmaradás, arra va ló hivatkozással, hogy korai még a kérdésben dönteni, mint megnyomni az Igengombot, s tevőlegesen hozzájárulni a rendszerváltás utáni alighanem legjelentősebb nemzetpolitikai esély elszalasztásához. Párhuzamos ébresztők Orbán Viktor beszédének egyik kul csfogalma a politikai hazugság volt. A Fidesz elnöke az MSZP választás előtti kommunikációjára, majd a győzelem utáni tetteire utalva rámutatott: „2006ban a rendszerváltozás óta először szervezett, nyílt politikai hazugság történt. (...) A politikai hazu gság (...) már odaát van, a demokráciát védő és megtartó határokon túli világhoz tartozik. A politikai hazugság lényege, hogy elfedi a jelen igazságát, letapossa az igazság megismeréséhez való jogot, elveszi a tájékozódás szabadságát és megfoszt a döntés s zabadságától. Aki nem ismerheti az igazságot, nem hozhat szabad és felelős döntést. Ha egy kormány a kormányfő javaslatára ötéves jelentős adócsökkentési programot terjeszt a Parlament elé, majd a kormánypárti képviselők meggyőzésével elfogadtatja azt, ezz el a demokráciában adható legértékesebb és legerősebb garanciát nyújtja a választópolgároknak. Amikor pedig a választások megnyerése után ezeket a törvényeket hatályon kívül helyezi, durva adóemeléseket vezet be, akkor nyílt és szervezett politikai hazugsá got követ el. Márpedig Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok. Nem épülhetnek, mert a politikai hazugság tönkreteszi az áldozatául eső országot. Tönkreteszi gazdaságát, mert a modern piacgazdaság bizalomra épül, és nem vi seli el az igazmondás hiányát. Tönkreteszi az ország demokratikus alapjait is, mert aláássa állampolgárai hitét, hogy értelmes és érdemes részt venni a közélet egyébként nem mindig vonzó világában.” Orbán Viktor a Fidesz több prominensével közösen egy kiá ltványt is kibocsátott e témakörben, mely azóta megjárta a magyar sajtót. Az ötlet megihlette Tőkés Lászlót, aki Orbán előadása alatt szövegezte meg a Kiáltvány erdélyi változatát (Orbán Viktor meg is jegyezte viccesen, hogy a püspök úr két óra alatt tető alá hozta azt, amihez neki két hét kellett). A szöveg nem kapott akkora nyilvánosságot, mint Orbán „ébresztője”, így különös tekintettel a szöveg tömörségére, indokolt teljes egészében idéznünk: „Jó reggelt, Erdély! Ébresztő!
