Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-28
16 magyarul kért tüzet a szomsz éd asztalnál ülőktől. Az MKP ezért arra kéri az embereket, hogy a pártnak jelentsék, ha bármilyen etnikai eredetű támadást szenvednek el. A magyarok egyébként bizalmatlanok a rendőrséggel szemben, talán nem véletlenül. Tavaly két olyan rendőrkapitányt is leváltottak Szlovákiában, akik igyekeztek nyilvánvalóan bőrfejűek által elkövetett támadásokat sima verekedésekként beállítani. Dévényen a helyzet Miután a péntek délután óta torlódó feszültséget a dunaszerdahelyi sportközpont focipályáján sikerült ném ileg levezetnünk, következhetett az ebéd és a pozsonyiak kedvenc hétvégi pihenőhelye, Dévény. A Duna és a Morva találkozásánál egy mészkőfalon magasodó vár sokat látott már a történelem során. Most egy „Vigyázat, államhatár!” feliratú táblát veszünk szem ügyre: szemben Ausztria, amely húsz évvel ezelőtt az ígéret földjét jelentette. Legalábbis azoknak, akik elérték a túlsó partot, a szerencsétleneket ugyanis elfogták, vagy egyszerűen belelőtték a vízbe. Most egy szárnyashajó szeli a vizet, a nap perzsel, miközben egy Sir Lancelotnak öltözött férfi sétál el mellettünk, nyakában egy féltéglányi méretű fényképezőgéppel. Szerelmespárok kéz a kézben, kisgyerekek apáik nyakában, görkorisok, biciklisták, ölebek. Két család, elfoglalják az egész sétányt, az apák szlovákul beszélgetnek. „De azért azt a lányt mégsem kellett volna megverni” – feleli a kopasz. „Azt kérjük, azt várjuk Fico miniszterelnök úrtól, hogy törje meg a hallgatást, ítélje el mindazt, ami idegenellenességben, magyarellenességben szóban vagy tettben Szlovákiában történik” – mondja Gyurcsány Ferenc, magyar miniszterelnök. „Szükségtelen, ho gy Magyarország a szélsőségek elleni küzdelemre buzdítsa Szlovákiát” – feleli Robert Fico, szlovák miniszterelnök. „Ez van” – összegez Zoli, de nem igazán tudjuk, mire gondol. vissza Nagyítás önámítással Népszabadság • Szilvássy József • 2006. augusztus 28. Sejteni lehetett, hogy a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kormányba kerülésével ismét feltörnek az indulatok, amelyek mármár ha mvadni látsz ottak. De a legújabb szlovák és magyar provokációknak mélyebb történelmi és politikai okai vannak. Veszélyesebb a jelenség, pedig nem mindegyik ok komoly - de pontosan emiatt kell még komolyabban venni. Egy felmérés szerint még tíz évvel ezelőtt is a szlov ákok hetven százaléka leginkább a velük egy hazában élő magyar kisebbség irredenta szándékaitól tartott. Nyolcvan százalékuk máig hiszi, hogy a szlovákságot ezer évig a magyarok elnyomták. Szomszédaink történelemkönyvei ezt sulykolják a fiatal nemzedékekbe is. Ezeréves együttélésünkben valóban akadtak tragikus fejezetek, de elődeink nem éltek át annyi véres konfliktust, mint például a németek és a franciák. Ők mégis előbbre tartanak a megbékélés folyamatában. Mert a történészek és más értelmiségiek számos közös rendezvényen mondták ki egymás előtt vélt vagy valós sérelmeiket. Ki lettek beszélve a társadalmi, s azon keresztül a családokat ért tragédiák. A két nemzet vezető politikusainak többsége szintén nyíltan szembe mert nézni a saját nemzeti önámításokk al, s így könnyebben közelíthették meg a másikét is. Szlovákiában és Magyarországon erre csak néhány kísérlet akadt. Legutóbb a két ország római katolikus püspökei jártak elöl a példával: a kölcsönösen okozott sebeket megvallva megkövették egymást, s meg bocsátottak egymásnak. A pozsonyi és a budapesti parlament a rendszerváltás óta máig képtelen hasonló gesztusra. Szlovák és magyar történészek immár csaknem egy évtizede nem tudnak szót érteni egyetlen olyan tankönyv megszerkesztésében sem, amely - a franc iák és a németek példáját követve - legalább megkísérelné a közös múlt
