Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-24
17 Markó Béla látványos tusványosi „megigazulása” láttán a naivabb szemlélők kezdtek eljátszani a gondolattal, hogy mégsem olyan fekete az ördög, amilyenre festik: minden bizonnyal Markó és holdudvara rájött sokévi balgaságára, tévedéseire, és végre megfogja az igazi reformokat, a belső változást sürgető ellenzékiek kezét. Markó Béla a tusványosi k érdések ostromában azt is meglebegtette, hogy felülvizsgálják az RMDSZ által uralt és ellenőrzött közalapítványok pénzosztási szokásait, magyarán szélesítenék a kuratóriumokban való részvétel lehetőségét. Könnyelmű kijelentését nem sokkal azelőtt az RMDS Z kézi irányítású ifjúsági szervezetének, a MIÉRTnek az egyik képviselője előre megcáfolta, amikor azt mondta, hogy törvényesen senki nem kötelezheti arra az RMDSZt, hogy a Communitas Alapítvány pénzeiből az RMDSZen kívüli szervezetek is pénzt kaphassan ak. A fiatal politikus bizonyára arra gondolhatott, hogy a Communitas az RMDSZ csúcsvezetőségének a közösen létrehozott családi vagyona, és még véletlenül sem a romániai magyar adófizetők pénzéből a kormány által kiutalt támogatás elosztására szánt alapítv ány. A simulékony Markóbeszéd óta alig telt el néhány hét, és a Szülőföld Alap nyilvánosságra hozta idei májusi pályázatainak eredményeit. Volt abban már valami gyanús, hogy a HTMH még megmaradt egyik tisztségviselője jóval az eredményhirdetés előtt a r omániai magyar szerkesztőségeknek eljuttatott közleményében hírül adta, hogy a kiosztható keretet háromszor felülmúló pályázati kérelem érkezett be. Mintegy előkészítette a terepet a várható döntések eredményeihez, s ezek a már megszokott Communitasféle e lbírálási módszerekről tanúskodtak. Magyarán: szinte kizárólag RMDSZközeli szervezetek, szerkesztőségek kaptak pénzt, de azok busásan. Idén annyira kilógott a lóláb, hogy egyetlen romániai magyar, RMDSZt bíráló jobboldali lap nem kapott egyetlen fillér t sem. Aki nincs velünk, az ellenünk van: a Rákosirendszer hírhedtté vált mondása uralta az idei pénzosztást. A sajtó terén Verestóy Attilának a két, hatalmas kiadások árán, mesterségesen fenntartott lapja, az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport vitte el a pálmát: ezek a többi megyei lapnál jóval nagyobb pénzösszeget, szerkesztőségenként 55 millió forintot kaptak. Őket követték az RMDSZ kulturális lapjai, a Korunk, A Hét stb. Noha az Illyés Alapítvány hivatalosan még nem hozta nyilvánosságra a pályázatok eredményeit, a különböző szaktestületek döntései és ezek alkuratóriumi (RMDSZes) felülbírálása nyomán kiszivárgott hírek szerint a pénzosztási módszer ugyanaz. Nem érdektelen leírnom egy személyes élményemet is. Amikor néhány hónappal ezelőtt Kolozsvár on a sajtószaktestületben a szerkesztőségek pályázatait vitatták, az egyik jobboldali elkötelezettségű pályatársam nyomására felmerült az a lehetőség, hogy az Erdélyi Naplónak is elfogadják a pályázatát. Hosszas vita után a társaság egy része hajlott voln a rá, azonban valaki kiderítette, hogy formai hiba van. A szaktestület fellélegzett, és a pályázatot elutasította. Ekkor levelet írtam Pomogáts Bélának, az Illyés Közalapítvány elnökének, amelyben emlékeztettem arra, amivel amúgy ő is tisztában van, hogy a közalapítvány pénzosztási rendszerét politikailag irányítják. Szóvá tettem, hogy lapunk nehéz anyagi helyzetben van, ezért méltánytalannak tartom, hogy sorozatosan elutasítanak a magyarországi és az erdélyi közalapítványoknál. Megkértem, hogy a budapest i kuratóriumban tegye szóvá fellebbezésünket. Azóta megérkezett a budapesti elutasítás híre is: ezúttal nem formai okokra, hanem kerethiányra hivatkoztak. Érdekes fejleménye az ügynek, hogy a Budapestre küldött levélre néhány héttel az RMDSZ egyik államtit kárféléje (aki hol a Markó, hol az ellenzék táborában csatangol) felhívott telefonon, hogy közölje: szerinte semmi remény arra, hogy pénzt kapjunk, am ikor Markó Bélát támadjuk a lapban. Úgy tűnik, az Illyés és az RMDSZ elnök urai jó barátokként nemcsak személyes ügyeiket (a közös könyvbemutatókat), hanem a pályázatokat is megbeszélik. Az egyik legnagyobb romániai magyar civil szervezet képviselőjének tapasztalata ugyanezt támasztja alá. Az idei magyarországi választások után egyik budapesti minisztériumban igyekezett felújítani kapcsolataikat. Előzetes megbeszélés ellenére a miniszter mégsem fogadta, noha az előző mandátumban a minisztériummal több köz ös programot, gyümölcsöző kapcsolatokat hoztak tető alá. Hosszas utánajárás következett, majd régi államtitkár ismerőse fedte fel a titkot: előbb rendezze nézeteltéréseit Markó Bélával, és csak azután kopogtasson újra a miniszteri ajtón. Kiderült: az új Gy urcsánykormány az RMDSZ csúcsvezetőségével, személyesen Markó Bélával
