Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-24
9 szomszédsági/partnerségi politikát például alapvetően meghatározhatja a kormányzat és a magyar multinacionális vállalatok viszonya és együttműködése. Szükség van arr a is, hogy a magyar politikai vezetés az eddigieknél nagyobb mértékben hasznosítsa a kül- és biztonságpolitikai problémákkal foglalkozó szakemberek és szellemi műhelyek eredményeit. Meglehetősen szégyenteljes ugyanis, hogy Magyarországon a rendszerváltás u tán több mint másfél évtizeddel sincsenek megfelelő mértékben finanszírozott, kellő kutatói létszámmal rendelkező, független műhelyek. A létező intézmények egymástól elszigeteltek, s elszigeteltek a döntéshozóktól, a döntések előkészítőitől is, ráadásul tö bbségükben melléktevékenységként foglalkoznak kutatással. Az álhozomány Miközben például még ma is előszeretettel hivatkozunk a középeurópai, a balkáni és posztszovjet térségről hazánkban felhalmozott ismeretekre mint speciális magyar EUhozományra, t énylegesen meglepően kevés a szomszédos országokhoz, illetve a tágabb térségünkhöz valóban értő szakemberek száma. Olyannyira, hogy említett ismeretek felfrissítése, megtartása és elmélyítése már ma is nagy erőfeszítéseket igényel a magyar kül- és biztonsá gpolitika irányítóitól. Ha elfogadjuk Liddel Hart definícióját, amely szerint a stratégia nem más, mint "egy nemzet vagy nemzetek csoportja minden erőforrásának »koordinálása és irányítása« a kitűzött politikai célok elérése érdekében", akkor az új magya r külpolitikai stratégiának csupán három dologra kell válaszolnia: mit akar elérni Magyarország, ehhez milyen erőforrások és eszközök állnak rendelkezésére, s miként kívánja felhasználni ezeket céljai eléréséhez? S bár az első kérdés megválaszolása alapv etően a politika felelőssége, a két utóbbihoz a fentebb említetteknek is van megszívlelendő mondanivalójuk. vissza Tálas Péter történész AZ ERDÉLYI MAGYAR EGYETEM INGATLANÜGYEI − Négyszögölre mennek 2006. augusztus 23 . 00:00 Utolsó módosítás: 2006. augusztus 23. 16:34 Aktív ingatlanüzletelés jellemzi az erdélyi magyar egyetem működtetésére alakult, főként magyar költségvetési forrásokból gazdálkodó Sapientia Alapítványt. Kolozsvár történelmi városközpontjáb ól néhány percnyi sétával elérhető, ingatlanpiaci szakszóval dinamikusan fejlődő környéken található az erdélyi magyar történelmi egyházak által létrehozott Sapientia Alapítvány (SA) több mint ezer négyzetméteres telke, amelyet az alapítvány az idén vásáro lt. A tervek szerint itt épül majd az SA által működtetett Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári oktatási épülete. Lévén az eladó az erdélyi református egyházkerület, a református egyház pedig az SA alapítói közé tartozik (HVG, 2001. október 6.) , a vevő és az eladó nem áll távol egymástól. A reformátusok nem is jártak rosszul az üzlettel, s nem csak azért, mert a vételár tekintélyes summa, 257 ezer euró (több mint 70 millió forint) volt. A telket annak idején az egyház kárpótlás alapján - vagyis gyakorlatilag ingyen - szerezte vissza a román államtól. Ráadásul az SA a vételárat - amely egyébként a helyi piacon korántsem kirívó - alighanem a magyar állam jóvoltából tudta előteremteni. Legalábbis erre enged következtetni, hogy egy, a budapesti Hatá ron Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) júliusban készült tanulmány szerint az EMTE költségeinek 96 százalékát a magyar költségvetés fedezi. A kolozsvári alapítvány 2000es létrehozása óta a magyar költségvetés 12 milliárd forintot különített el az egyetem m űködtetésére, fejlesztésére. Annak, hogy - a HVG értesülései szerint - magyar kormányberkekben keresik a lehetőséget a támogatás csökkentésére, alighanem inkább az általános fiskális megszorítás az oka, mintsem hogy Budapesten megkérdőjeleznék az erdélyi e gyetem gazdálkodásának jog- és szakszerűségét. Korábban ugyanis az - amúgy megszűnőfélben lévő - HTMH átvilágította az EMTEt, s kisebb, utóbb az egyetem által korrigált hibákat kivéve nem talált kifogásolnivalót.
