Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-24
4 várhat arra, hogy az unió tagjaivá váljanak” – jelentette tegnapi tudósításában a The Guardian brit napilap, amely arra emlékeztet: egyre többen tűnődnek azon, az Európai Unió képese két újabb tagálla mot befogadni. (MN 9.o.) Cikkek: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…” − Idegen magyarok Igazából már az idejét sem tudom annak, mikor jártam utoljára úgy igazán magánemberként Magyarországon. Mindig valami konferencia, előre egyeztetett id őpontú interjú, nemzetpolitikai szempontból fontos, persze majd mindig zárt ajtók mögött zajló csúcstalálkozók, tárgyalások helyszínének előcsarnoka. Sietünk oda, sietünk haza. Fontos emberek, fontos helyszínek, fontos díszletek. Az elmúlt hét két napján a bszolút magánember voltam odaát, ráadásul vidéken. Persze ez a teljes privátimság sem biztos, hogy maradéktalanul igaz, emlékszem, egykori naplós főszerkesztőm, András, miközben az ablak előtt ülve csak úgy maga elé nézett, milyen morcosan szólt rá az irod ájába kedélyes hangoskodással betolakodó kollégára: „Nem látod, dolgozom!?” No de e helyütt nem az újságíró rugalmas és végtelen munkaidejéről próbálom meggyőzni az olvasót, inkább az anyaországban tett magánemberi tapasztalásaim meglepő mozzanatairól szám olnék be. Leginkább arról, hogy a szerencsének vagy inkább a szerepemnek vagy az eddig ismerős közegnek köszönhetően eddig elkerült a lerománozás élménye, közvetlenül nem volt szerencsém hallani a kedves érdeklődést: „Honnan tud maga ilyen szépen magyarul? És ír is?” Sőt, inkább túlzónak éreztem a hasonló tapasztalatokról szóló, sérelemtől átitatott történeteket. Nos, a hétvégén Szegeden több ilyen tapasztalattal gazdagodtam, gazdagodtunk. S még azt sem mondhatom, hogy a kérdések mögött bántó szándékot érez tem. Mégis, rendkívül rosszul viselem, nehezen dolgozom fel, hogy pár kilométerre a Vajdaságtól, félórányi autóútnyira a Bánságtól nem a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki magyarként érkezik a határ túloldaláról. Még inkább elillan a béketűrésem, a mikor a tapasztaltak nyomán nyolcéves fiam elégedetten közli velem: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…” Hát miféle álságos nemzetpolitika folyik itt bő másfél évtizede immár? Mit tettek az egymást váltó kormányzatok, hogy a határon belül élő t ízmillió legalább olyan mértékben ismerje meg és fogadja el a határon túl élő néhány millió magyart, mint amennyire ismeri és elfogadja a piacon neki olcsó holmit kínáló kínai vagy vietnami embereket? Persze miért zsörtölődöm az átlagember tudatlanságán és tapintatlanságán, amikor a legtöbb magyarországi hírműsor már harmadik napja román férfiként emlegeti az augusztus 20i tűzijáték idején kitört viharban a Dunába veszett erdélyi magyart? Mire számítok az utca emberétől, amikor a sportsajtó zöme következet esen CFR Clujként említi a román labdarúgóbajnokságban vezető kolozsvári csapatot? Az pedig már nyomdafestéket sem igazán tűrne, hogy mit gondolok Budapest főpolgármesterének legutóbbi, velünk foglalkozó cinikus megnyilatkozásáról. Mi mindig csak a politi káról beszélünk, mindig csak a támogatásokról, új struktúrákról, változó koncepciókról. Fejlesztünk és integrálunk, fejlesztenek és integrálnak. És közben idegenek maradtunk a legtöbben a legtöbbeknek. Idegen emberek, idegen magyarok egy lassan eltűnő hatá r két oldalán. vissza Koszovói albán vezetőkkel tárgyalt Martti Ahtisaari Fazekas László, az MTI tudósítója jelenti: Pristina, 2006. augusztus 23., szerda (MTI) - Miközben a koszovói parlament előtt a terület jövőjéről folytatott tárgyalások gondolatát is elutasító albán szélsőségesek tüntettek, a megbeszéléseket felügyelő Martti Ahtisaari odabent nagyobb rugalmasságra igyekezett rávenni szerdán a helyi albán vezetőket, az el ső jelek szerint nem sok sikerrel. A júliusban kezdődött, s az eddig süketek párbeszédének bizonyult bécsi státustárgyalásokat irányító ENSZmegbízott először Fatmir Sejdiu koszovói albán elnökkel és Agim Ceku miniszterelnökkel tárgyalt, majd a teljes albán tárgyalócsoporttal folytatott eszmecserét, hogy végül az albán vezetőkkel közvetlen párbeszédre egyedül hajlandó helyi szerb szervezet, a Szerb Lista Koszovóért és Metohijáért vezetőjével, Oliver Janoviccsal is találkozzon. A finn diplomata még a csü törtököt is Koszovóban tölti, vidékre látogat, hogy pénteken Bécsbe visszatérve összegezze tapasztalatait.
