Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-23
26 mikrofonhangot, hogy még véletlenül se tudj vi sszavágni” – panaszkodott Sorana Olaru, az Alburnus Maior Egyesület képviselője, a 105 felszólaló egyike. Verespatak fiatal védelmezőjének az egyenpólósok ordítozása és hujjogtatása közben előadott egyik kérdése így hangzott: mekkora összeget irányzott e lő a bányatársaság a 14 év múlva befejeződő kitermelés utáni időszakra, amikor a külszíni fejtéstől tönkretett és ciánvegyületektől súlyosan szennyezett környezetet újjá kell majd éleszteni? „Benyújtottak egy környezeti hatástanulmányt, amely inkább egy pr opagandairatra emlékeztet – fogalmazott az aktivista. – De a hatástanulmányban nincsenek erre vonatkozó konkrét számok. Szeretném látni őket, melyik oldalon vannak, fehérenfeketén. „A környezet rehabilitására vonatkozóan azért nincsenek konkrét összegek, mert ezt egyetlen civilizált országban sem szokás előre megszabni. Teljes felelősséggel viszonyulunk ehhez a kérdéshez, és addig fektetünk be a kitermelés utáni rehabilitálásba, amíg erre szükség lesz” – hangzott John Ashton, a Gabriel Resources igazgatójá nak válasza, aki fiatalos karizmája, higgadt profizmusa révén kemény ellenfél a szópárbajban, és meggyőző számos bizonytalankodó verespataki számára. „Ha válaszolhattam volna, kifejtem, hogy egy komoly tervezet költségvetésének erre is ki kell terjednie. M egkérdeztem volna, hogy minek alapján számolják ki a garancia összegét, amit letétbe kell helyezniük, ha nem tudják, mekkora öszszeget kell majd a környezeti utómunkálatokra fordítani” – panaszkodott Sorana Olaru. Taps Funarnak A plakátokkal, agyonmosott Verespatak feliratú pólókkal, román népviselettel, gázmaszkkal „felfegyverzett”, a vállalat képviselőinek mellébeszélését piros lappal „jutalmazó” ellentábor kitörő tapssal jutalmazta Gheorghe Funar NagyRománia párti szenátor beszédét, aki leszögezte: az on lesz, hogy megakadályozza a ciántechnológiás kitermelést. „Értem már, szenátor úr, hogy a kolozsváriak miért örülnek annyira, hogy Ön már nem polgármester” – vágott vissza John Ashton, szavait ezúttal azok gúnyos ovációja kísérte, akik korábban talán a legnagyobb románként ünnepelték Funart. Ezúttal a zöldek között ülő magyar ifjak hallgattak fájdalmasan. A kitermelést pártolók egész sora szólalt fel: fiatalok, akik papírról olvasták fel hogy „mi, verespataki ifjak, dolgozni akarunk, nem akarunk Spanyo lországban epret szedni, a Gabriel készítette jelenleg Romániában a legprofibb projektet, a Gabriel nyújt nekünk megoldást, a Gabriel a legfelelősségteljesebb befektető, aki nem verespataki, az menjen haza, ne mondja meg nekünk, hogy mi a jó Verespataknak” . Akinek a bánya jelenti a jövőt Valentin Sima nem szólalt fel ugyan, de sárga, pirossárgakék feliratos pólója (PRO Verespatak – Együtt Verespatakért, együtt a jövőért!) nyilvánvalóvá teszi, hogy melyik táborhoz tartozik. „Azért támogatom a Gold proje ktjét, mert ez nyújtja nekünk az egyetlen megoldást. Tudom, azzal vádolnak a zöldek, hogy pénzért csináljuk ezt, de esküszöm, egyetlen lejt sem kaptam, hogy idejöjjek. A mi völgyünk nagyon szennyezett. Amit a zöldek mondanak, hogy az arany helyett próbál junk meg turizmusból vállalkozást létrehozni, képtelenség, mert ilyen szennyezett vidéken nem lehet ilyesmivel foglalkozni. Öcsémmel kiszámítottuk: ahhoz hogy mi a házunkat átalakítsuk faluturizmusra alkalmas épületté, minimum kétszázmillió lejre van szüks égünk. Infrastruktúra nincs, az út mifelénk nem aszfaltos. Én Petrozsényben végeztem mérnökit, most abban reménykedem, hogy felvesznek a vállalathoz. Ha minden jól megy, 300 és 800 euró közötti havi keresetem lesz. Nem akarom megvárni a tizennégy évet: m ég a kitermelés befejezte előtt elkezdek a turizmusba fektetni, ehhez azonban pénzre van szükségünk” – foglalta össze érveit a verespataki fiatalember. Kérdésemre, hogy mi táplálja a kanadairomán befektető iránti bizalmát, így válaszolt: „Az Érchegységben nemcsak itt van arany meg ezüst. A Gabriel valószínűleg a többit is ki akarja majd bányászni, további bányákat nyit a környéken. Hogy ezt megtehesse, ezt a munkát a lehető legnagyobb körültekintéssel, a törvények legszigorúbb betartásával fogja elvégezni. Hogy megkaphassa az engedélyt a többihez...”
