Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-23
11 Az állami szolgáltatások. Amelyek ugye mindenki számára, legyenek határon inneni és túli papírjai, drágulni fognak. Az egyetemi tandíj. A recept, amelyet majd bonyolultabban lehet felírni. Nő a magyarországi állami hivatali szolgáltatások – kiadott igazolások, beadványok, engedélyek ára, illetéke. Nehezebben tudok majd a rokonoknak gyógyszert szerezni, hiszen ők nem itt biztosítottak. S ezen majd az egységes EUszabályozás keveset változtat. Az ellátást valóban milliók veszik igénybe – határon inneniek – kibújva sokfajta adó és kötelezettség alól. S elsősorban e százezrek, sőt milliók hiányzó befizetései miatt omlik végül is össze sok szolgáltatás. Nem a határon túli potyautasok miatt. De az utóbbiakat sokszor könnyebb megfogni, hiszen rosszabbul ismerik a terepet, s könnyebben feltűnnek. S a szolgáltatások ellenőreinek példát kell statuálni. Bárkin, akit el tudnak kapni. S közöttük, bár tőlük adót egyébként sem várhatnak, biztosan sok határon túli lesz. A munkaerőpiac. Amelyen ugye rengeteg a feketemunkás. Akiknek értelemszerűen csak egy kisebb része határon túli. S akiket feketén – most nem a különféle legális áttelepülőkre, engedélyezett vendégmunkásokra gondol ok – éppen azért alkalmaznak ideát, mert a többieknél jobban ki vannak szolgáltatva. Így is elszegődnek. Itt is szaporodni fognak az ellenőrzések, s a munkaadók egyre drákóibb büntetésekre számíthatnak. S akkor mit tehetnek? Vagy kevesebb feketemunkást alk almaznak, hiszen az egyre macerásabb, sőt kifejezetten kockázatos lesz. Vagy a kockázatokat áthárítják: a kínált béreket még jobban letörik, a feketén alkalmazottak munka- és életkörülményeit lenyomják (van még hova?). Mindkét esetben határon kívüli csopor tok fogják érezni, itt most velük szúrnak ki, velük barátságtalanok. S hallottam már ellenideológiákat. Zömmel fiatal, erős emberek „jönnek ki” dolgozni. Hát akkor miért fizessenek nyugdíjat, orvosi szolgáltatásokat, amikor azokat maguk úgysem veszik igén ybe, hiszen a család nincs itt, ilyesmit ők úgyis csak odaát használnak? Miért ide fizessenek adót? Végül is abból iskolája az ő gyermeküknek úgysem lesz. Mindezt érteni vélem. Egyébként ugyanezt lehet hallani máshol is feketemunkásoktól Európában. De hát végül is belátható, mit gondolnak erről a pénzügyminisztériumok, adótisztviselők és minden „közlegény/leány”, akit közben e járulékos költségekkel foglalkoztatnak? Nem csodálkoznék, ha közöttük egy újfajta rablópandúr játék válna gyorsan népszerűvé. A pan dúr szerepeket, tudjuk, gyorsan kiosztják, s aki kiszolgáltatott, annak akarata ellenére csak a rabló jelmezei maradhatnak. vissza Tamás Pál Fogy a magyar a szomszédban Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2006. augusztus 23. Szilvássy József • 2006. augusztus 23. A csökkenő népszaporulat, az egyre növekvő - s főleg Magyarországra történő - áttelepülés és az asszimiláció az oka annak, hogy az utóbbi másfél évtizedben egyre alacsonyabb a környező országokban élő magyarok száma. A kedvezőtlen tendencia rövid távon a ligha fordul meg, hiszen a szülők általában a többségi iskolákba íratják gyermekeiket, sőt egyre nő a magyarországi közép- és felsőfokú képzésben részt vevő szlovákiai, romániai és szerbiai magyar diákok száma is. S aki az anyaországban tanult, az rendszer int ott is marad. Az asszimilációt segíti, hogy a környező országokban ismét növekszik a vegyes házasságok aránya. Szlovákia: csökkenő népszaporulat, növekvő asszimiláció A legutóbbi, fél évtizeddel ezelőtt megtartott népszámlálás eredményei alapján 19 91 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a szlovákiai magyarok száma. 1991ben még 567 296 polgár vallotta magát magyarnak Szlovákiában, tíz évvel később viszont már csak 520 528. Ezzel már tíz alá, pontosan 9,7 százalékra csökkent az itteni magyarság országo s arányszáma. Gyurgyík László szociológusnak, a pozsonyi Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport tagjának és a budapesti Teleki László Intézet munkatársának véleménye szerint ez a sorvadás nem érte váratlanul a szakembereket, mivel már 1994től magas abb volt a magyar halálozások száma, mint a születéseké. - Meglepő és váratlan volt a fogyatkozás mértéke. A drámai eredmény okait elsősorban a természetes szaporulat csökkenésében, a demográfiai szerkezet megváltozásában, a lakosság elöregedésében, másfel ől viszont egy erőteljes nacionalizálás következtében felgyorsult asszimilációban látom - közölte. Így folytatta: - 1991ben a magyar nyelvterület községeinek 83 százalékában (432 település), 2001ben már csak 78 százalékában (410 település) haladta meg a magyar népesség aránya az 50 százalékot. Még jobban csökkent a minősített magyar többségű községek aránya. 1991ben a nyelvterület községeinek 52 százalékában (272 település), 2001ben pedig már csak 41 százalékában (216 település) haladta meg arányuk a 80 százalékot. Ezzel szemben a magyar kisebbségű (40 százaléknál
