Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-19
9 változtatásra. Más országok parlamentjeit látva például mindig tudatosul bennem, hogy parlamentünk épületét egy másik országra méretezték. Igaz ez a létszámra is. Demagógia ugyanakkor arra hivatkozni, hogy a kevesebb képviselő olcsóbb parlamentet jelent, hiszen egy ilyen változtatás növelné a szakértői apparátus létszámát. A parlamenti létszám csökkentése alkalom lenne az egész választójogi rendszer megreformálására is. A mostani szabályozás a rendszer változás idejének megfontolásait őrzi, jól emlékszem, milyen érdekellentétek kiegyensúlyozására javasoltuk annak idején. Ami a régiók kialakítását illeti, sem a II. Józsefet idéző tervekkel, sem a megyerendszer megváltoztathatatlanságát képviselő véleménye kkel nem tudok azonosulni. Nem látom ugyanis a pontos célokat és indokokat. Ne feledjük, régóta nem a Szent Istváni megyehatárok közt élünk. De az átalakítás nem kezdődhet a régiók határainak kijelölésével vagy egy székvárosaspiráns győzelmével. Minden re formlépést meg kell előzniük a megfelelő hatástanulmányoknak, minden változtatást alaposan elő kell készíteni. Ehhez először a célt kellene világosan látni. Csak a költségek csökkentése, az „észszerűsítés” nem lehet az. A kérdés: milyen szempontból kell és szerűnek lennie? – Van véleménye arról, hogy milyen mértékben kellene csökkenteni a jelenlegi 386 fős parlamenti létszámot? – Mint említettem, félrevezető a probléma leszűkítése a létszám kérdésére. Ha meg kívánjuk tartani választási rendszerünk fontosabb elemeit, különösen az egyéni választókerületeket, akkor nehéz alább adni, mint 200 – 220 képviselő. Ez a nemzetközi gyakorlattal összevetve is arányos lenne. – A parlament a választások után nem szavazta meg az ön által a legfőbb ügyészi posztra jelölt Horán yi Miklóst. Van már új jelöltje, netán jelöltjei? Az egyik párt szerint több személy közül kellene választania a parlamentnek. – Egy jelölt lesz, mert ez felel meg az alkotmánynak. Az elnök jelöl, nem pedig választékot kínál. A többes jelölésnek gyakorlati értelmét sem látom, ráadásul kidolgozott és alkotmányba foglalt eljárási rend nélkül legfeljebb szétszavazáshoz vezet. Az én dolgom megtalálni az alkalmas jelöltet, a parlamentnek pedig mérlegelnie kell, hogy elfogadjae ezt a személyt. – Szakítva a koráb bi szokással, a parlamenti pártokkal való egyeztetés nélkül tette meg javaslatát. Jelezte, ezen most sem kíván változtatni. Nem tart újabb kudarctól? – A legfőbb ügyész pártatlanságához, sőt még annak a látszatához is hozzátartozik, hogy a pártok nem teszn ek javaslatot a személyére. Az alkotmányos feltételeken és a szakmai alkalmasságon túl pedig nem is lehetnek elvárásaik vele szemben. Az ügyészség tekintélyét a magas szakmai színvonalú és pártatlan működés alapozza meg, nem a bármelyik párt szája íze szer inti személyi vagy szervezeti változtatások. Ez utóbbiak megtétele kizárólag a megválasztott legfőbb ügyész felelőssége. E mellett az elvi megfontolás mellett a végsőkig kitartok. Nem az én fejemre hull vissza, ha a parlamenti többség elutasít egy alkalmas jelöltet. Most is szeretném megerősíteni, hogy nagyra becsülöm Horányi Miklóst, aki nagyon jó legfőbb ügyész lett volna. Hasonló kvalitású személyt fogok jelölni ősszel a parlament első ülésnapján. – Egyik nemrég tett nyilatkozatából a magyar diplomácia b írálata volt kiolvasható. A kormányfő új, kezdeményező magyar külpolitikai stratégia kidolgozását hirdette meg. Elvárja, hogy az ön véleményét is figyelembe vegyék ennek kialakításakor? – Az alkotmányos helyzet világos: a köztársasági elnök a mindenkori ko rmány külpolitikáját képviseli. Az államfőnek nincs önálló külpolitikai koncepciója. De van mozgástere ahhoz, hogy az általa fontosnak ítélt értékek határozott megjelenítésével „színezze” a magyar külpolitikát. Ennek jegyében vetettem föl az ENSZben, majd Bush elnökkel találkozva az emberi jogok és a terror elleni küzdelem összeegyeztetésének kérdését. A zöldelnökök együttműködése olyan kezdeményezés volt, amelynek helyességét egyre több külföldi partner igazolja vissza. Március 15én a nemzetpolitikáról b eszéltem – roppant módon sajnálom és fájlalom, hogy a kitüntetési vitára figyelő sajtóban ebből szinte semmi sem jelent meg. Azt fogalmaztam meg, hogy másként, az ottani helyzetnek megfelelően kell kezelni a különböző országokban élő határon túli magyarság problémáit, továbbá másként a szórvány- és másként a tömbmagyarság gondjait. A nemzetpolitikát ki kell szabadítani a belföldi pártpolitika béklyójából, s az nem szólhat arról sem, hogy az egyes szervezetek miként függenek az anyaországi segélyek köldökzsi nórján. Természetesen támogatni kell a magyarlakta területek gazdasági fellendülését és a kulturális intézményeket. Ezért kezdeményeztem párbeszédet a határon túli magyar értelmiségiekkel; az első találkozó tanulságos és megrendítő volt számomra. – Szlovák iában nemrég olyan kormány alakult, amelynek egyes pártjai durva, az európai normákkal összeegyeztethetetlen támadásokat intéztek a magyar kisebbség ellen. Tervez valamilyen fellépést ebben az ügyben? – A magyar diplomácia gyorsan reagált a fejleményekre. Figyelemmel kísérem a történéseket, ha eljön az ideje, megszólalok. Vannak kész terveim, mikor, kivel, hogyan vegyem fel a kapcsolatot, ha erre szükség lesz. – Láte összefüggést az augusztus 20i kitüntetések elmaradása és aközött, hogy március 15én élén k visszhangot kiváltó vitába keveredett a pártállam prominenseit is állami elismeréssel díjazó kormánnyal?
