Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-16
10 vett szuverenitásról. Habár a Mon archiának volt híres magyar külügyminisztere, s ő t például 1871 és 1917 között berlini nagykövetnek is egyt ő l egyig magyar mágnásokat küldtek, Magyarország nem szerepelt Európa térképén, nem volt nemzetközi aktor. Délibáb a történelmi atlaszainkban mutogato tt vagy az autókra ragasztott NagyMagyarország. Ehhez hasonló állam a 16. századig létezett. Trianonban a Habsburgbirodalmat darabolták fel – és vele együtt szétszaggatták a benne egyesült magyar nemzettestet. A második világháborúban az ország a majdani vesztes oldalán próbált változtatni a status quón, nem mellékesen a téves külpolitikai helyzetértékelés következtében. 1956 tragédiájában is szerepe volt a nemzetközi er ő viszonyok félreértésének. Csupacsupa külpolitikai fiaskó. Hazánk "arcai" Az Európai Unióban mer ő ben új külpolitikai esélyek nyíltak meg. Az európai integráció kezdetben egy sz ű k csoport volt, az alapító hatok körében még volt értelme a közös külpoliti kának. Ma az unióban több ország foglal helyet, mint hajdan (például 1878ban, a berlini kongresszus után) egész Európában. Az EU 25 meglév ő és két leend ő taggal maga is fontos külpolitikai játéktérré vált. Szakért ő k, nagykövetek, miniszterek és kormányf ő k gyakran és rendszeresen találkoznak 26 másik állambeli partnereikkel. Ez az EU (és a maga módján a NATO) egyik jeles mellékhatása: alacsony tranzakciós költségek mellett folytatott intenzív diplomácia. Gazdasági vetületben az unión belül bonyolódik le a m agyar külforgalom nyolcvan százaléka. Az EU er ő s befolyása alatt áll a déli és keleti szomszédság, mintegy harminc állam. Külpolitikai cselekvésünk mezeje els ő sorban az EU bels ő alkufolyamatai, b ő vítési és szomszédságpolitikája. Ezen a körön kívül Magyarország szemszögéb ő l igazán csak a nagy er ő k szám ítanak: az USA és a NATO, Oroszország, Kína, India. Itt is igazodni illik a közös EUérdekekhez és állásponthoz, ha ilyen megfogalmazódik. A külpolitika a mindennapokban nem válik külön a diplomáciától: személyek jelenítik meg, nem mindegy, kik és hogyan. Magyarország nevében f ő ként a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a külügyminiszter szólal meg. A leggyakrabban ő k kerülnek olyan helyzetbe, amikor egyedül kell állást foglalniuk, nemegyszer nehéz és váratlan ügyekben. Személyes, bizalmi viszonyt mindenekel ő tt a szomszédokk al kell ápolni, ez azonban – kölcsönös okokból – csak elvétve sikerült. Ami a legnagyobbakat illeti, Antall és Horn b á rmikor felhívhatta Kohlt, Horn és Medgyessy Schröderrel is jóban volt. Orbán pártszimpátia szerint válogatott. Medgyessy javította a viszo nyt Chirackal és Putyinnal, barátkozott Blairrel, Gyurcsány ezt a vonalat folytatja. A nagykövetek és a vezet ő magyar EUtisztvisel ő k is fontos "arcai" hazánknak. Összességében a külpolitika min ő ségét soha nem az el ő re eltervezett stratégián mérik le, hanem azon, miként reagál a váratlan és bonyolult helyzetekre. Események tengerében A jó külpolitika egyrészt világos értékek és célok tartós rendszere, másrészt olyan készenléti állapot, amely az adott rendszerb ő l és a diplomácia képességeib ő l megfelel ő válaszokat produkál nehéz konstellációkban. Az ilyen reagálások és lépések célszer ű sége, haszna, morális tartal ma a fokmér ő je a külpolitikai készültségnek. Ekkor kerül igazán mérlegre a tájékozottság, a fontos partnerekhez való viszony, az egyes diplomaták alkalmassága. A külpolitika a folyó események tengerében él, azokat elemzi, azokra v á laszol, ám valójában álla ndóan a lehetetlenre, az elképzelhetetlenre kell készülnie. A Külügyminisztérium a diplomáciai végrehajtás centruma, de a külpolitikai stratégia ennél sokkal szélesebb és komolyabb dolog. Nemzetközi viselkedésünk a hazai érdekekben gyökerezik, a saját árn yékunkat külföldön sem tudjuk átlépni. Viszont a jó külpolitika érleli a józan nemzettudatot, amire igencsak nagy szükségünk volna. Balázs Péter a Középeurópai Egyetem tanára vissza Zuhanásban - Álláspont Magyar Hírlap, 2006. augusztus 16. A második negyedévi növekedési adatok után az elemz ő k máris kicsit optimistábbak, és jó alappal kezdik felfelé kerekíteni éves el ő rejelzéseiket – Szlovákiában. Ott 6,6 százalék a második negyedévi adat, kerek három százalékponttal több a szintén tegnap nyilvánosságra hozott magyar értéknél. Ezen most nem is keseregnénk tovább, a magyar választók vigasztalhatják magukat azzal, hogy az egy f ő re jutó GDP nálunk azért e gyel ő re magasabb, a kormánykoalíció pedig azzal, hogy szárnyaló növekedésbe is bele lehet bukni, és romló adatokkal is lehet nyerni. A 3,6 százalékos adat tehát nem azért kínos, mert elmarad a szlováktól, hanem mert elmarad saját várakozásainktól is. Az el emz ő k jellemz ő en 4,2 százalékot jósoltak, bár volt olyan is, aki 4,4et, de persze neki sem kell szégyenkeznie, pénzügyminiszter még lehet bel ő le. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az els ő negyedéves
