Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-14
17 hogy a DSS és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) szövetségben legyen tartományi szinten. Különösen azután, miután Nena d Čanak, az LSV elnöke a DSSt a ”szerbiai klerofasizmus intézményes gerincének” nevezte. Kasza és Korhecz a közelmúltban több ízben is találkozott a DSS új tartományi vezetőjével, Zoran Lončar szerbiai államigazgatási és önkormányzati miniszterrel. Korhec z nyilatkozata bizonyítja, hogy ezeken a tárgyalásokon igenis volt szó a tartományi hatalmi koalíció átrendezéséről. Lončar nem rejti véka alá, hogy pártjának ahhoz a szárnyához tartozik, amely inkább a Demokrata Párttal (DS) lépne koalíció(k)ra, mint a Sz erb Radikális Pártttal (SRS). Ha azonban választani kell, akkor Lončar is elfogadhatóbbnak tartja a szerb radikálisokat a vajdasági autonomistáknál (LSV) vagy az azokéhoz hasonló elveket valló Liberális Demokrata Pártnál (LDP). Ezért van még mindig Újvidék en hatalmon az SRS által vezetett koalíció, amelyben (nem) hivatalosan a DSS is részt vesz és ezért támogatta – ismétcsak (nem) hivatalosan – a törökbecsei polgármesterválasztáson a DSS a radikálisok jelöltjét az LDPvel szemben. A DSS a demokratákkal, a VMSZszel és a G17 Plusszal lenne hajlandó vajdasági szinten koalícióra lépni. Ehhez azonban „ejteni” kellene a Ligát. Nenad Čanak, az LSV elnöke a vasárnapi Dnevniknek kijelentette, ők nem fognak foggalkörömmel ragaszkodni a tartományi kormányban való r észvételhez. Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke és a DS egyik alelnöke azonban nemigen hajlandó lemondani a pártja szempontjából jól működő koalícióról és a DSS karjaiba zuhanni -- ezért is támadja (meglehetősen ügyetlenül) kabinetjét Koštunica párt ja. Čanak szerint a VMSZ szívesen látott partner a „belgrádi politikai körök” számára, mert – Koszovó önállósodása után – a vajdasági kérdést a VMSZ segítségével kisebbségi, kérdésként lehetne kezelni, nem pedig demokratikus kérdésként, „ahogyan azt az LS V látja”. A vajdasági autonomisták (és a választási eredmények bizonyítják, hogy azok nem csak szerb nemzetiségűek) régi félelme, hogy a központi hatalom kiegyezik a vezető magyar párttal (a „történelmi VMDKval”, majd a VMSZszel), amivel leveszi a napire ndről a szerb nemzetállami eszmével ellentétes „vajdasági regionális identitás” kérdését. Ilyen kiegyezési kísérletek már korábban is voltak a mindenkori szerbiai hatalom részéről. A legutóbbi választásokon igen gyengén szereplő három kisebb „magyar párt” (VMDP, VMDK, MPSZ) nem is érdekelt a tartomány autonómiájában, mondván, hogy az „szerbszerb” kérdés, hanem „magyar autonómiát” akarnak – perszonálist vagy területit. Ami viszont a szerb államot illeti: perszonális autonómia már van, hiszen léteznek a nem zeti tanácsok, magyar területi autonómia meg nem lesz. Az utóbbiról tanúskodik Korhecz nyilatkozata is. Az új szerbiai alkotmányt illetően a VMSZ megkapta DSS és a DS beleegyezését a magyar nyelvnek a többségében magyarlakta területeken való egyenrangú használatához, az állami szervekben való egyenjogú és egye nrangú részvételhez, a parlamentben való szavatolt jelenléthez, továbbá azokban a térségekben, amelyekben nagyobb számú nemzeti kisebbség él, az etnikai összetétel mesterséges megváltoztatásának tilalmához. Mindezek a tételek szerepeltek a VMSZ alkotmányoz ó Platformjában, amelynek éppen Korhecz a szerzője, tehát az ő személyes győzelme is lesz, ha bekerülnek az alkotmányba. A Platformban azonban szerepelt a magyar területi autonómia lehetősége is. Igaz, nem ezen a néven, hanem a magyar többségű önkormányzat ok regionális társulása révén. Az utóbbi ötletet a DS és a DSS is azonnal egyértelműen elutasította, így nem csoda, hogy Korhecz már említést sem tesz róla. A magyar területi autonómiából egyébként nem csak azért nem lesz semmi mert a hivatalos Belgrád s zámára elfogadhatatlan, hanem azért is, mert külföldről senki sem támogatja. Annál is inkább, mert Szerbiával még le kell nyeletni a békát Koszovó ügyében. Nemrég például Belgrádban járt a Gyurcsánykormány külügyminisztere, aki „csak” Vajdaság autonómiájá ról tárgyalt a szerb államfővel. Nem mellékes, hogy a VMSZ is azt hangoztatja, hogy minél nagyobb autonómiát szeretne a tartomány részére. Vajdaság autonómiája szerepelni fog a szerbiai alkotmányban, a kérdés csak az, hogy a tartomány milyen hatáskörökkel fog rendelkezni. A DSS az adományozott „autonóm” hatásköröket szereti, tehát azokat, amelyeket az állam vissza is vonhat. Jelenleg valószínűleg erről is folyik egyeztetés a DSS és a DS között. A Liga és a VMSZ egy évtizedes együttműködésének a végéhez kö zeledve megállapítható, hogy a „szakítás” mindkét félnek megfelel. A VMSZnek immár nem fűződik érdeke együttműködni a vajdasági szinten 10% fölé emelkedni nemigen tudó Ligával, annál is inkább, mert a jelenlegi szerbiai kormányfő pártja, a DSS újabban haj lik az együttműködésre. Az LSVnek pedig azért lenne jó, ha ismét ellenzéki szerepbe kerülne, mert a tartományi kormányban való hatéves részvétel nem sok jót hozott a számukra. Hatalmat nemigen gyakorolhattak, támadások kereszttüzébe kerültek, kénytelenek voltak enyhíteni autonomista retorikájukat, olyasmit is megszavaztak, amivel mélységesen nem értettek egyet (pl. a kisebbségi sajtónak a nemzeti tanácsok ellenőrzése alá kerülése). A sok megalkuvás, a Čanak elleni támadások a médiában (amelyekhez nagy elős zeretettel szolgáltatta ő maga a lőszert) oda vezettek, hogy a Liga népszerűsége megcsappant.
