Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-05
23 miniszterelnök által beterjesztett dokumentumra. Öten nem szavaztak, köztük Vladimír Meciar volt kormányfő, a koalíciós HZDS elnöke sem. Állítólag azért, mert nem tudot t leparkolni, így lekéste a voksolást. Rossz nyelvek szerint azonban pártja nem kapta meg a titkosszolgálat (SIS) igazgatóhelyettesi pozícióját, ezért apró üzenetet küldött a kormányfőnek. Az ellenzék pedig már a tenyerét dörzsöli: elég volt csupán egyetle n 22 órás maratoni vita, s Fico máris öt képviselőt veszített. Homályos fércmunka baloldali elemekkel A régi, meciari időket idézte a kormányprogram vitája: pénteken hajnalban fejezték be a honatyák az adokkapokat. S még ezután összeült a kormány és l eváltotta a Nemzeti Vagyonalap egész vezetését, valamint jóváhagyta a vizitdíj és az ágydíj eltörlését. Reggel kilenckor pedig Robert Fico már ott állt a képviselők előtt, mindenkinek megköszönte a részvételt, gyorsan megszavaztatták a bizalmat, s uccu nek i, mehet mindenki szabadságra. Az elfogadott kormányprogram amolyan homályos fércmunka, klasszikus baloldali elemekkel tűzdelve. Több mint ötven oldal, ebből a kisebbségeknek kilenc sor jár – mindenkinek érdemei szerint. Állítólag status quót kapnak, vag y már van is nekik, nem tudni. Ha megkérdeznénk a dunaszerdahelyi Mari nénit, mire megy a status quóval, borítékolható választ kapnánk. Szóval, a programból az olvasható ki, hogy Fico nem teljesíti az összes választási ígéretét, még akkor sem, ha folyton a zt hangoztatja: a kormány programja szinte teljesen megegyezik pártja, a Smer programjával. Viszont benne maradtak olyan részek, amelyekről az elemzők azt remélték, a választások napjával elfelejtődnek. De menjünk szépen sorjában. Nagy szavak sok “ha"va l A program azért homályos, mert az. Nem derülnek ki belőle pontosan, milyenek is lesznek a konkrét lépések. Említést tesz egy bizonyos milliomos adóról, de az nem derül ki, kiket érint majd. A találgatások szerint azokat, akik évente bruttó 600 ezer kor onát, azaz 4 millió 300 ezer forintnyit kapirgálnak össze, ami finoman szólva sem nagy pénz. Persze, a koalíciós partnerek máris tiltakoznak, s kiszámolták, az államkassza ettől nem lesz kövérebb. Pontosabban ettől sem. A program legnagyobb része úgy szól, hogy "ha a lehetőségek engedik“, "ha a körülmények megengedik“, "alapos vizsgálat után esetleg“, vagyis óvatosan duhajkodik Fico és társasága. A miniszterelnök már nekiment a Mol szárnyai alá tartozó Slovnaftnak is, mert az szerinte túl magasan tartja az üzemanyagárakat, s autoritatív állami árképzéssel fenyegette meg, de már ebből is kifelé tolatni látszik a kormány feje. Most inkább arról értekezik, hogy ha megtalálják a módját, támogatni fogják az autóbusszal és vonattal utazó munkásokat. Ennek módját a zonban egyelőre szintén homály fedi. Kicsit konkrétabban hat, hogy a kisnyugdíjasok kapnak karácsonyi kiegészítő nyugdíjat, de az nem derül ki, ki számít kisnyugdíjasnak. A legkonkrétabbnak azonban az látszik, hogy szeptembertől eltörlik a vizitdíjat és a kórházakban fizetendő ágydíjat. Így további milliárdoktól szabadítják meg az egészségügyet, amely hosszú kóma után végre kinyitotta a szemét. Hát majd visszacsukja, mert hogy pénz nem lesz a hiány pótlására, az biztos. Fico viszont – ellentétben a többi hülye európai vezetővel – feltalálta a spanyolviaszt. Rájött, hogy az állam marha drágán közbeszerez, ezért szigorúan rálépnek a közbeszerzők nyakára. Ezzel – legalább is Fico számításai szerint – harminc milliárd koronát (kb. 220 milliárd forint) lehet sp órolni, s máris betömődtek a lyukak, amelyek az osztogató politika által keletkeztek. (Mellesleg a programnyilatkozat vitájában többször vetődött fel negatív példaként Magyarország, mármint gazdasági téren, bár az egyik MKPs képviselő Ficóék külpolitikai elképzeléseit a Fideszéhez hasonlította, míg mások Moszkva felé fordulását Gyurcsányéhoz.) Amelyek amúgy még nem keletkeztek volna, ha nem ragaszkodik az osztogatáshoz a Smer vezette kormány. Amely – paradox módon – az euró 2009es bevezetését tartja továb bra is fő programjának. Vagyis, osztogatni fog ész nélkül, már "ha a körülmények megengedik“, befagyasztja a privatizációt, ami által megfosztja magát további bevételektől, de megpróbálja a három százalékos költségvetési hiányt is tartani, na meg az inflác iót is megfékezni. Szlovákia gazdasági csoda elé néz, úgy látszik, de nem úgy látszik. Az egyetlen miniszter, aki a parlamenti vitában nem szólalt meg, Ján Pociatek pénzügyminiszter volt. Pedig az ellenzék követelte, a hangját akarta hallani. Pociatek azon ban mélyen hallgatott, szomorú szemekkel meredt maga elé. "A helyében én is ezt tenném, nagyon sajnálom őt“ – mondta elődje, Ivan Miklos, a szlovák pénzügyi reform nagybátyja. A helyében én is ezt tenném, teszem hozzá, pedig nem is vagyok családtag.
