Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-05
11 célszerű volna ugyanakkor a mindenkori állami költségvetés meghatározott százalékában rögzíteni, a belső arányokról pedig a kormány dönthetne az érdekegyeztetésen elhangzottak figyelembevételével. A nemzetpolitika intézményeinek újragondolása régóta sürgető feladat. Most akár több is lehet belőle, mint puszta szándék. Tiszta lappal persze már nem indulhatunk ebben az ügyben, tiszta viszonyokat azonban talán még teremthetünk. vissza Koncz Attila Kettőből semmi Salamon Márton László A Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnése körüli vitát a vészharangot megkondítók azzal helyezik tágabb kontextusba, hogy a magyar politikumnak az anyaország határain kívül élő magyarokkal szembeni viszonyulása koncepciótlanságának újabb bizonyítékát vélik felfedezni. Illetve a magyar belpolitikai polarizáltság okozataként látjákláttatják a határon túli kö zösségek iránti empátia meglétét vagy hiányát. A "HTMHügyet" márpedig valóban kontextusában kell vizsgálni. Ez a kontextus azonban jóval tágabb az előbbiekben említettnél, jóval messzebb kell vissza, illetve előremenni időben, mint az elmúlt tizenhat é v, vagy az elkövetkezendő tizenhat. Itt arról van szó ugyanis, hogy egy olyan próbálkozás kudarcát nem tudjuk, nem akarjuk elfogadni, amely az európai nemzetállamokkal egyidős. Azét a próbálkozásét, amely az anyaországok és az azok határain kívül rekedt nemzeti közösségek közötti jogi kapcsolat létrehozását célozza. Ez a jogi kapcsolat azonban egyrészt csupán annak az államnak (és többségi nemzetének) az illető kisebbséggel szembeni empátiája révén jöhet létre, amelyben a kisebbség él, másrészt pedig csak akkor válhat tartóssá, ha a kapcsolat létesítését kezdeményező anyaország kormánya széles választói támogatással bír ebben a tekintetben. Ennek a két feltételnek pedig egy időben és maradéktalanul teljesülnie kellene. Vannak olyan régiók, országok Európ ában, ahol rövidebb vagy huzamosabb ideig a jogi kapcsolat létrehozásának szándéka érvényesülni tudott. A klaszszikus példa DélTirol, amelynek esetében a "kinstate" Ausztria nemzetközi fórumokon gyakorolt nyomást Olaszországra, anélkül azonban, hogy vala ha is állampolgárságot, különleges státust, "osztrák igazolványt", stb. ajánlott volna fel a déltiroli németeknek. A Magyarország határain kívüli magyar közösségek esetében a fenti két feltétel közül egyik sem adott. A szlovéniai és talán a horvátországi magyarok kivételével ezeknek a kisebbségi csoportoknak a törekvéseit nem nézték jó szemmel azok az államok, amelyeknek e népcsoportok tagjai polgárai. A jogi kapcsolat létesítését kezdeményező magyarországi politikai erőkről pedig rendre kiderült, nem ren delkeznek olyan széles támogatással, hogy ezt az ügyet konzekvenciáival együtt, következetesen képviselhessék. Ebben a kontextusban a HTMH megszűnése természetesnek tekinthető. vissza Lemondott Mikulás Dzurinda kormánya Keszeli Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Pozsony, 2006. július 4., kedd (MTI) - Átadta lemondását Ivan Gasparovic államfőnek Mikulás Dzurinda, a szlovák kormány eddigi miniszterelnöke, aki az elmúlt nyo lc évben, csaknem két teljes választási ciklusban többféle koalíciós szövetségben, hosszú ideig kisebbségi pozícióban kormányozta az országot. Az államfő a június 17i előrehozott választás eredményei nyomán távozni kényszerülő Dzurinda lemondását elfo gadta és ezzel megszűnt az eddigi kabinet kormányzati szerepe. A leköszönő kormány tagjai már beültek a nap során megalakult új parlament ellenzéki széksoraiba. A kedden megalakult törvényhozásban a Robert Fico vezette szociáldemokrata Smernek az erőteljes nemzetközi visszatetszést kiváltó Ján Slota vezette ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a hasonló besorolású Vladimír Meciar vezette Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (LSHZDS) együtt nyolcvanöt mandátuma van, a három párt alk otta ellenzéknek pedig hatvanöt.
