Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-29
9 tűnik túlzásnak leírnom, hogy a ’45 utáni demokratikus politika a meggyőzés, a rábeszélés s gyakran a kommunikációs túlzások politikájává vált. Az európai s ezen belül a magyar demokratikus közélet számára döntő, vízválasztó jelentőségű annak leszögezése, hogy mindez nem azonos és sohasem lehet azonos a hazugságok politikájával, hogy meghúzzuk s megvédjük azt a határvonalat, amelyen innen a szabadságra épülő demokrácia s amelyen túl a politikai hazugságok lealacsonyító világa található. Ahogy egy kereskedőtől is elfogadhatjuk, ha szép szavakkal meggyőz bennünket az amúgy értékes portékájáról, úgy a választási kampányok reklámnyelvét is elfogadhatjuk, ha nem veszi el tőlünk a döntés szabadságát. Ha nem nyerte el a tetszésünket, választunk másikat. De ahogy egy kereskedőtől sem fogadjuk el, hogy szép beszéddel hamis árut sózzon ránk, úgy a politikától sem fogadjuk el, hogy úgy beszéljen rá bennünket egy döntésre, hogy közben nem ismerhetjük meg az igazságot. Az igazságot a jelenről, arról, m ilyen helyzetben van a hazánk. Politikusok és pártok a rendszerváltozás óta – tisztelet a bántóan kis számú kivételnek – gyakran estek túlzásokba, kritikáikat és saját terveiket illetően is. Talán mindenkit terhel – ha eltérő arányban is – valamennyi felel ősség azért, hogy a mértéktartás erénye így leértékelődött a magyar politikában. Ha ezt nem helyeselhetjük is, de értjük, hiszen ismerjük önmagunkat, és szakmánk zegzugos folyosóit is. Erősen, időnként mármár megátalkodottan hiszünk abban, amit képviselün k, többet vállalunk, mint reális lenne, vagy éppen többet gondolunk magunkról, mint amire képesek vagyunk, esetleg szégyenlős engedményt teszünk a média várakozásainak. A politikai hazugság azonban más. Az már odaát van, a demokráciát védő és megtartó hatá rokon túli világhoz tartozik. A politikai hazugság lényege, hogy elfedi a jelen igazságát, letapossa az igazság megismeréséhez való jogot, elveszi a tájékozódás szabadságát, és megfoszt a döntés szabadságától. Aki nem ismerheti az igazságot, nem hozhat sza bad és felelős döntést. Ha egy kormány a kormányfő javaslatára ötéves jelentős adócsökkentési programot terjeszt a parlament elé, majd a kormánypárti képviselők meggyőzésével elfogadtatja azt, ezzel a demokráciában adható legértékesebb és legerősebb garanc iát nyújtja a választópolgároknak. Amikor pedig a választások megnyerése után ezeket a törvényeket hatályon kívül helyezi, durva adóemeléseket vezet be, akkor nyílt és szervezett politikai hazugságot követ el. Márpedig Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok. Nem épülhetnek, mert a politikai hazugság tönkreteszi az áldozatául eső országot. Tönkreteszi gazdaságát, mert a modern piacgazdaság bizalomra épül, és nem viseli el az igazmondás hiányát. Tönkreteszi az ország demokra tikus alapjait is, mert aláássa állampolgárai hitét, hogy értelmes és érdemes részt venni a közélet egyébként nem mindig vonzó világában. Hazugság és rendszerváltozás A 80as években felnőttkora küszöbére lépő új generáció, a rendszerváltozás nemzedéke, mi , akkori fiatalok sok mindenben különböztünk egymástól, eltérő nézeteink lehettek, sőt számos dologban nem is értettünk egyet. Valamit azonban biztosan tudtunk: nem akartunk a hazugságok országában élni. Az eltökéltség összeterelt s közös célban egyesített bennünket az idősebb nemzedék tiszteletre méltó képviselőivel. Antall József, Szabad György, Demszky Gábor, Magyar Bálint, Fodor Gábor, Kerényi Imre s a még ma is fideszesek ezért ülhettünk minden nyilvánvaló különbség ellenére jó lelkiismerettel és a köz ös küldetés tudatában a rendszerváltó tárgyalóasztal azonos oldalán. A rendszerváltozás hónapjai azért voltak lelkesítő idők – a fenyegető gazdasági összeomlás szocialista öröksége ellenére – , mert megadhattuk azokat a kereteket, meghúzhattuk azokat a hatá rokat, amelyeket a politika soha többé nem léphet át. Ezért tettük, amit tettünk, ezért vállaltuk a következményeket, ez adta az ellenállás értelmét; Lakitelek, demokratikus ellenzék, szamizdat, Batthyányörökmécses, Nagymaros, Hősök tere, 301es parcella. Hogy az igazság és az őszinteség legyőzze a hamisságot, az elhallgatást, a mellébeszélést, legyőzze a hazugság korszakát, s a becsület ismét rangot jelenthessen. Nem tudtuk, talán nem is sejthettük, hogy az úgy kívánt demokratikus politika ennyire mediati zált politikává válik. Nem láthattuk előre, hogy a pártok versenye a média közreműködésével a meggyőzés, a rábeszélés versenyévé válik. Nem tudhattuk azt sem, hogy a polgári, demokratikus, nemzeti ellenzékből máig a közéletben maradt egykori egyetemiakadé miai értelmiségiek mennyire szenvedünk majd ettől. De azt tudtuk, akárhogy alakul is majd Magyarország és a saját jövőnk, nem fordulunk vissza. S ezért az akkor még rendíthetetlennek tűnő elszántságért minden ellentét, filozófiai, szakmai, személyes vita é s ellenszenv ellenére tiszteltük azokat, akik részt vállaltak a rendszerváltoztatásból. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy tizenhat év után ismét a világnak ahhoz a részéhez közelítünk, ahol a hatalom számára az őszinteség semmit nem jelent, ahol a hazugs ág magától értetődő eszköze a hatalomgyakorlásnak. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az egykori kommunista politikai kultúra észjárása visszatérjen. Az eltelt tizenhat év során a rendszerváltozást túlélő posztkommunista formáját is nehezen viseltük, de amit m a tapasztalunk, az nem a
