Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-24
29 Kovács Miklós bonyolult, bár értelmes körmondatokkal és meghökkentő metaforákkal igyekezett megszerezni a közönség szimpátiáját, ami nagyrészt sikerült is. A kárp átaljai politikus fajtájának „azon veszélyeztetett és kihalóban lévő fajtájához tartozik, akik elmondják, amit gondolnak” – egy ilyen moderátori bemutatás után nem is csoda, hogy helyből előnnyel indult. Rögtönzött magyarmagyar viszonyrendszerelemzéséb en megállapította, az többnyire vertikális – vagyis egy erőpozícióban lévő magyar kormány és a szegény, kérincsélő rokon szerepében fellépő határon túli magyar szervezet között valósul meg. Ezt a „balkáni sémát” olykor megtöri a létező, bár nem domináns horizontális viszony, amely a Magyarországon éppen ellenzékben lévő párt és egy határon túli szervezet, vagy több határon túli szervezet között alakulhat ki. Míg az előző előadók a MÁÉRT összehívásának fontosságát hangsúlyozták, a kárpátaljai politikus a rra hívta fel a figyelmet: ez a fórum is csak „mintha” egyenlő felek közt zajlott, hiszen gyakorlatilag minden résztvevője általában önként egyetértett a magyar kormány éppen aktuális elképzeléseivel, pl. a státustörvénnyel. A kis MÁÉRT is akkor alakult meg, amikor a „nagyok”, a romániai és szlovákiai magyar szervezetek sem érthettek egyet a magyar kormánnyal, mint történt a kettős állampolgárság kérdésében. A politikus megállapította, a határon túli magyar szervezetek összefogása és közös érdekképviselet e már korábban is fontos lett volna, ám „mindenki a saját belpolitikai korlátai közé” ragadt. A magyarmagyar kapcsolatokat is a klasszikus séma határozza meg: mikor egy párt és egy politikus hatalmi pozícióban van, pragmatikus, és ha éppen nincs, akkor szigorúan elvszerű. Vagyis ha választások vannak, akkor „nem kerülünk szóba” a miniszterelnökjelölti vitában, mert egyrészt jelentőségünk csekély, kevés magyar választót hat meg, másrészt inkább ronthat a szavazatarányon. A határon túliakról való „gondosk odás” a „kóbor kutyák vagy vándormadarak” etetéséhez hasonló. A mostani helyzetben még működnek a bejáratott rendszerek, a magyarországi pártok „háziasított határon túli” kollégái még megvannak, de ez a status quót a mindinkább érvényesülő miniszterelnöki decizionizmus könnyen felboríthatja. „Új zseniális döntések sávjába lépünk” – jósolta félig ironikusan, félig keserűen a politikus, aki azzal zárta mondanivalóját, hogy bármilyen „érdekes dolgok” is következnek, mindenképp kivárandó, mit is jelent ez az új korszak a magyarmagyar kapcsolatokban. A hallgatóság felvetésére, miszerint a támogatásokba, főleg civil szféra szintjén, jó lenne bevonni a helyi gazdag vállalkozói réteget is, egyértelműen pesszimistának mutatkoztak az előadók. „Magyar nemzeti burz soázia nem létezik” – hangzott a végszó. Az égető probléma az ősztől esedékes schengeni vízumkényszer, ami Szerbiát és Ukrajnát egyaránt érzékenyen érinti – hangsúlyozta Kern Imre. Mint elmondta, a vízum költsége mellett még egy harmincnegyven oldalas i ratcsomót is össze kell állítania a kiutazó szerbiai magyarnak, ez pedig „végleges elszakadással fenyegeti ezt a nemzetrészt”. Ezután sem tartózkodhatunk 90 napnál többet a Schengenövezetben Kovács Miklós szerint a schengeni vasfüggönyeffektust úgy l ehetne kiküszöbölni, ha a magyar kormány nem fogadná el mindig fenntartások nélkül az Európai Unió bürokratáinak, a „brüsszelitáknak” az utasításait. „Ehhez azonban a magyar politikai Káma Szútrában még nem szereplő pozitúra gyakorlására lenne szükség” – f ogalmazott Kovács. A végszó Kelemen Hunoré volt: a „kicsi MÁÉRT”et nyár végén, ősz elején össze kell mindenképpen hívni, a szervezés sora ezúttal a szlovákiai Magyar Koalíció Pártján van. vissza
