Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-24
26 A politikában a tapasztalatok alapján kell levonni a következtetéseket - válaszolta Orbán Viktor az előadását követő, Tőkés László EMNTelnökkel közösen megtartott sajtótájékoztatón, egy, a szlovákiai és a hazai helyzet esetleges párhuzamaira vonatkozó kérdésre. Úgy vélte: "a mór megtette, a mór mehet" példája - amelynek folytán a felvidéki magyarok szervezete, a Magyar Koalíció Pártj a elesett a kormányzás lehetőségétől - arra kell hogy figyelmeztesse a határon túli magyar politikai erőket, hogy intézményeket hozzanak létre. Szlovákia az EUba való "belépőnek" tekintette a magyarok kormányképviseletét, az ország csatlakozása utáni el ső választáson azonban a szélsőjobboldal került hatalomra, amely - tíz év után először - nyilatkozataiban "rákos daganatnak" nevezte a felvidéki magyarságot. "Ha ezek az elfogadhatatlan kijelentések a csatlakozás előtt hangzottak volna el, Szlovákia be sem került volna az Európai Unióba" - hangsúlyozta Orbán, aki szerint a működő Sapientia Egyetem, a helyreállított Bolyai Egyetem és az életképes autonómia lehetne maradandó érték, ha Románia csatlakozás után sor kerülne a szlovák előzmény megismétlődésére. Az Európai Néppárt magyar tagpártjai októberben rendezzenek egyeztető fórumot jövőbeni együttműködésük meghatározása céljából - javasolta Orbán Viktor Fideszelnök a Markó Bélával tartott találkozóján. Az RMDSZ és a Fidesz elnöke megbeszélést folytatott, melynek során kölcsönösen tájékoztatták egymást. vissza Sic transit... Bíró Béla Az utóbbi években mindinkább eltusványosodó Bálványosi Diáktábor é s Szabadegyetem az 1989cel kezdődő második fiatalságom semmihez nem hasonlítható élménye volt. Marosvásárhely véres márciusát követően itt találkozhattam először a román kulturális élet és az ellenzéki politizálás jeles személyiségeivel. De itt láthattam először Mészöly Miklóst és Radnóti Sándort is, az első szabadegyetem előadói közt ugyanis még ők is ott voltak. Akkor a Fidesz még nagyjából azonos távolságra állt az SZDSZtől és a MDFtől. Nem véletlen, hogy az általa szervezett rendezvénysorozaton a jo bb és a baloldal legjelentősebb képviselői is jelen lehettek. Pedig már akkor nagy dolognak számított, hogy a két Sándor, Radnóti és Csoóri együtt mutatkozzanak. Igaz, ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is. A későbbiekben az SZDSZhez közel álló s zemélyiségek elmaradoztak. Erre azonban nem nagyon figyelt föl az ember, mert a román ellenzéki értelmiség és egyre inkább a politikai elit is rendszeresen és jelentős személyiségekkel képviseltette magát, s folytonosan jelen voltak a kisebbségi kérdés és keletközépeurópai helyzet nyugati szakértői is. A nyílt magyarellenes uszítás nyomasztó légkörében szinte eufóriás élmény volt Gabriel Andreescuval, Smaranda Enachéval, Dinu Zamfirescuval a románmagyar kibontakozás esélyeiről társalogni, a kisnépek és az etnikai kisebbségek európai jövőjét tervezgető Yvo Peeters előadásait hallgatni, Schöpflin Györggyel vacsorázni, majd az időközben elhunyt ragyogó román politikussal és politikai gondolkodóval, Horia Rusuval sörözgetni. Aztán ahogy a kinti világ szaba dabbá, színesebbé, mozgalmasabbá alakult, úgy kezdett a Szabadegyetem is átalakulni. Mind zártabbá, szürkébbé, merevebbé. Sokan ennek ellenére is kitartottak mellette. Főként a román partnerek, akik kevésbé igazodtak ki a magyar politikai életben, s nem ig en vették észre, hogy újabban már az MDF képviselői is elmaradoznak. Azt persze magam sem állítanám, hogy ezért kizárólag a Fidesz lenne a hibás. Csupán a tényt magát rögzítem. S az idei Tusványos élményei alapján azt a számunkra, romániai magyarok számár a oly nehezen emészthető tényt is érteni vélem immár, hogy a Fidesz miért is veszítette el a választásokat. Az idei Szabadegyetemen jószerével semmi nem működött. A rendezvények - feltehetőleg a "változatos közönségigény teljesebb kielégítése érdekében" - párhuzamos színtereken zajlottak. Egészen pontosan zajlottak volna. Ám folyton kiderült, hogy a sátor, melyben a rendezvényre sor kerülne, nem épült fel, vagy ha felépült, akkor nem lehet tudni, hogy voltaképpen hol található, s ha végül mégis sikerül megt alálni, akkor nem működik a technika, vagy szétszéledt a közönség. A rendezvények egyébként is folyton egymásba csúsztak, elmaradtak, tanácstalan téblábolásba fúltak. A szerda délutáni fő előadáson ("Másik Magyarország, másik Románia - az értelmiségi alt ernatíva") engem is (akárcsak Mircea Tomát, az Academia Caţavencu volt főszerkesztőjét és másokat) mélyen megrendített a kitűnő író és környezetvédő Karátson Gábor vallomása, miszerint a románmagyar határon úgy érezte, egy szabadabb
