Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-20
17 az lenne, hogy meghatározzuk, mit ér tünk nemzetpolitika alatt, és mit akarunk elérni. S ehhez kell az intézményeket megteremteni. És nem arról vitatkozni, hogy a MÁÉRT jó vagy rossz intézménye lesze vagy nem lesze és milyen folytatása lesz a történetnek. Azt azért szeretném, nem megkerülve a kérdést, leszögezni, hogy a miniszterelnök úr is többször megerősítette, hogy a magyarmagyar párbeszédre szükség van, ezt most is gyakorolja, meg júliusban is folynak az egyeztetések a magyar szervezetekkel. Azt, hogy ennek milyen intézményes formája l ehet, ezen lehet gondolkodni. Mv: Egyáltalán a MÁÉRT, az, jobb szó híján, kollektív párbeszédével alkalmas fórumnak tűnt a párbeszédre, vagy a kollektív párbeszéd híján, vagy után egyenként, egyes szervezetekkel különkülön akarnak tárgyalni? Gémesi Fere nc: A MÁÉRTra az utolsó néhány ülésen nemcsak a viták vagy az egyet nem értés volt a jellemző, hanem az is, hogy a határon túli szervezetek is megfogalmazták, hogy a MÁÉRT megújításra érett. Az intézményrendszer is, a feladatok is, az egész rendszer struk túrája, hiszen hiába voltak meg ezek az összejövetelek, amelyek lehetővé tették azt, hogy nagy plénummal szólaljanak meg magyar szervezetek, gyakorlati kérdésekben mégis szükség volt konkrét egyeztetésekre. Tehát szeretnénk azt fenntartani, hogy nagy fonto sságú, a teljes magyar közösséget érintő kérdésekben legyenek széles körű egyeztetések, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a különböző szinteket ezekben az egyeztetésekben meg kell tartani, és azt a két dimenziót, ami most is fennáll a kormányzatit és a parlam entit, tovább kell erősíteni. Nyilván a kormányzatin belül lesz egy politikai szint, lesz egy szakmai, vagy szakmapolitikai szint is, de mindenképpen meglesz annak a módja, hogy mindenki a konkrét ügyeivel akár a miniszterelnököt is megkeresse. Mv: De, h ogyha különböző szinteken egyeztetnek, jól lehet, ahogy mondta, nem zárják ki a plenáris formát, akkor ez gyakorlatilag ez nem az oszd meg és uralkodj elvének megvalósulása, nem annak mégis csak, ha nem is kimondása, de sugalmazása, hogy vannak szeretett é s nem szeretett vagy kevésbé szeretett határon túli szervezetek? Az egy más ok persze, hogy mikor szeretett és mikor nem szeretett egy szervezet. Gémesi Ferenc: Nem gondolnám, hiszen itt nem szervezetfüggő a párbeszéd, hanem témafüggő vagy problémafüggő. Ha valamennyi magyar szervezetet vagy az összmagyarságot, vagy a kárpátmedencei magyarságot érintő kérdés van napirenden, akkor egyszerre valamennyi szervezet jelenlétére és véleményére van szükség. Ugyanakkor a kisebb, szűkebbre vett párbeszédi formák is nagyon hatékonyak lehetnek, ugyanis az egyes közösségeknek alapvetően eltérnek a problémáik. Elég csak arra gondolni, hogy nyilván egy erdélyi, vagy szlovákiai vagy szlovéniai magyarnak korántsem azokkal a kérdésekkel kell szembenéznie, mint egy kárpátalj ainak vagy vajdaságinak. Tehát én azt gondolom, hogy akár hatékonyabb is lehet ez a kérdés. De nem arról van szó, hogy a párbeszéd attól függne, hogy az adott szervezete, úgymond, közel álle a magyar kormányhoz, akár a magyar kormány politikájához, akár s zemély szerint a kormány vezető politikusaihoz. Tehát ezt még látszatra is szeretnénk elkerülni. Mv: Államtitkár úr, szeretném a türelmét kérni 1,5 – 2 perc erejéig, amíg következnek a közlekedési információk, hírek, kérem, hogy addig tartsa a telefonvon alat, és utána folytatjuk. Köszönöm. Köszönöm szépen Gémesi úr a türelmét! Államtitkár úr, amikor az újrafogalmazandó magyar nemzetpolitikáról beszél, annak egyik, hát talán, nagyon fontos, ha nem is a legfontosabb kérdése persze, Románia közelgő európai u niós csatlakozása. Azon belül pedig mit tegyen Magyarország, a magyar kormány, illetve a magyar munkaerőpiac? Felszabadítsae a munkaerőpiacot Románia előtt, vagy ne szabadítsa föl? Olyan dilemmae ez, amelyben mindegyik döntésnek legalább akkora negatív p olitikai következménye van, mint a másiknak? Ha fölszabadítja teljesen, az a baj, ha nem szabadítja föl, hanem csak részlegesen, vagy egyáltalán nem, vagy később, akkor az a baj. Gémesi Ferenc: Valóban, a munkaerőpiaci kérdés talán a legfontosabb és legk ézzelfoghatóbb ügy a román csatlakozásnak. Számos más kérdés van, ami nem jelentkezik ilyen látványosan a mindennapokban. De a határmenti régiókban valóban jelentkezhet ez az ügy. Ezért egy nagyon komoly és komplex áttekintésére van szükség a kérdésnek. Eg yrészt ennek nyilván a gazdasági, szociális munkaerőpiaci hatásait kell megvizsgálni, másrészt figyelembe kell venni ennek a nemzetpolitikai hatásait, illetve az ezzel kapcsolatos igényeit, amelyek a romániai magyarság részéről megfogalmazódnak. Harmadrés zt pedig ezt egy teljes külpolitikai kontextusban kell helyezni, hiszen azt is érdemes figyelembe venni ebben a kérdésben, hogy Magyarország önmagában is lobbizik azért, hogy a magyar munkaerő előtt megnyíljanak a réginek nevezett EUtagállamoknak nevezett munkaerő
