Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
5 2. Tal án még ezt a humánerőforrás politikát is kibírná a köztisztviselői kar, de a legrosszabb az a politikai döntéssorozat volt, amelynek keretében a közigazgatást vezető politikusok megbízható főtanácsadókkal vették körül magukat "Titkárság", "Kabinet" és egyé b elnevezést viselő szervezeti sáncok keretében. E "főtanácsadókat" piaci szintű fizetés, a szakképzettség teljes hiánya és a totális felelősségáthárítás mellett autokrata gondolkodás jellemzi. Ez természetesen érhető, de elfogadhatatlan magatartás, ha va laki egy politikus köpenyébe bújva, annak hatalmát élvezve, ám informális úton tudja kikényszeríteni saját akarata érvényesülését, anélkül, hogy aláírásával szerepelnie kellene egy előterjesztésen. 3. A pártok politikusainak gondolkodásából hiányzik a st ratégiai elem, szakképzettségükből pedig a tervezés és az informatika módszertanának ismerete. Talán az uniós munkamódszerek terjedése és a friss diplomások "beérése" nyomán megváltozhat ez a helyzet. 4. A pártfinanszírozás megoldatlanságának következmén yei messzire nyúlnak, elérik a közigazgatási személyzeti politikát is. A választásokon győztes pártok nem tudják másképp viszonozni aktivistáik munkáját, mint köztisztviselői, közalkalmazotti állásokkal. Természetesen a hivatali szervezetekben ez a "jutalo m" jelleg nem maradhat titokban, az így kinevezettek jó része a munkakonfliktusok során érvként fel is használja. 5. A politikusok közötti hatalmi (pozíció) harc megszokott jelenség. Érdekes azonban azt megfigyelni, hogy a konfliktusok végső fázisa mindi g a célba vett politikushoz szervezetileg legközelebb álló köztisztviselő megtámadásával kezdődik. Alig van vezető köztisztviselő, aki túlélte volna főnöke bukását, sőt, szinte biztos, hogy az a politikus, aki mellől "kilőttek" egy vezető köztisztviselőt, a másnapi újságban már saját távozásáról olvashat. Ez persze sovány vigasz a köztisztviselőknek, legfeljebb arra inti a fiatalabb generációt, hogy nem érdemes vezető köztisztviselőnek mennie. A köztisztviselők napján mégis azt mondom, hogy van remény. Vá ltozást azonban csak az hozhat, ha: - a pártok (kormányon levők és ellenzékiek egyaránt) kialakítják saját szakpolitikusi garnitúrájukat, - megoldják a párt és kampányfinanszírozás problémáit, - elsajátítják a stratégiai és tervezési módszertant. Java solom, hogy a közigazgatási szervezetet vezető politikusok és főtanácsadóik munkájuk megkezdése előtt tegyék le a közigazgatási alap- és szakvizsgát. Nem lehet az olyan nehéz, ha egyszer ők foglalták jogszabályba a köztisztviselők számára. Ezt követően jó munkát kívánok nekik! vissza Szlovákkérdés Magyar Hírlap 2006. július 1. Szerző: Tóta W. Árpád Ebben a ciklusban is tele lesz Gyurcsány keze Magyarországgal: nem kéne ugyebár nagyon elrontani ezt a reformsorozatot, me g is kellene magyarázni a jónépnek, hogy vége a gyereknapnak, plusz érdekében áll már most felújítani az ellenzékellenes harcot, ami jóval nehezebb lesz, ha elkezdünk tényleg rosszabbul élni. Van elég munka idehaza is. Most viszont egy legalább ilyen súlyo s kihívás körvonalazódik a határon túl: olyan koalíciót kap a nyakába a szlovákiai magyarság, amilyenről álmodni se mert. Ján Slota, a kormányra kerülő Szlovák Nemzeti Párt vezére azzal lett igazán híres, hogy konkrétan előhozta egy beszédében a tank motív umát, miszerint tankra szlovák, fel Budapestre. Naná, hogy be volt rúgva, mint az albán szamár. Elég ennyi egy politikus megítéléséhez? Nekem speciel bőven, a jó Mikola doktor ugye ehhez képest apróságokért került a szégyentablóra. Ez nem hiba, hanem az al kalmatlanul bunkó senki névjegye. El lehet képzelni, kik és miért szavaztak Slota vérgőzös pártjára, és hozzá lehet számolni a győztes Smer, na meg a titkosszolgálatot anno köztörvényes bűnözőkkel kistafírozó, az emberrablást sem megvető Meciar, a Tátra Dr akulája magyarellenes kirohanásait. A magyarozás Szlovákiában mainstream. Rohadt undorítónak néz ki ez a koalíció, ne szépítsük. Rohadtul semmi garancia nincs arra, hogy Slota mostantól majd nem iszik, vagy hogy józanul nem lesz ugyanennyire hülye, hogy M eciar már nem szereti az emberrablást, és hogy a gátlástalan populista Fico, ha épp az érdeke úgy kívánja, nem csapja asztalra a magyarkártyát. De mielőtt a nemzeti nekibuzdulás odáig hömpölyögne, hogy tankra magyar, csillapodjunk le. Ezekkel az egyáltalán nem valószínűtlen problémákkal mindenekelőtt a magyar kormánynak kell megküzdenie, ellentétben a belső reformokkal, ami ugye közös történet. Ne héz, bonyolult politikai feladat, és alig van előzménye a baloldal
