Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-20
6 kihasználatlan és észrevétlen maradt egy csomó nem állami csatorna, dimenzió, ami működik és hat. Pontosan attól lesz izgalmas a külpolitika, ha kezelni tudja például a nagyváll alatokkal, pénzügyi intézetekkel való kapcsolatot. Ezekkel borzasztóan fontos folyamatos párbeszédet folytatni, mert a gazdasági érdekkonglomerátumok sok államot zsebre vágnak. A nagyberuházók úgy mozognak a világban, ahogy ők akarnak, oda viszik a profit ot, fejlesztést, beruházást, ahová ők akarják. Hogyan látja összeegyeztethetőnek a nemzeti és a regionális érdekeket? Ezek gyakran fedik egymást, még gyakrabban ellentétesek egymással. Azok a közösségek, amelyeket ön be kíván vonni a külpolitikai érdekhá lóba nem biztos, hogy a nemzeti érdekeik alapján csatlakoznak, vagy maradnak távol. A legjobb példa erre a regionális feszültségre a magyarszlovák viszony, de egyre inkább érezhető ez a románmagyar határon is. Nézze, az államhatárok, különösen Európának ebben a részében, sokat mozogtak. És gyakran állják útját természetes folyamatoknak. Hogy milyen erős folyamatok ezek, akkor lehet látni, amikor egy határ átjárhatóbbá válik, megnyílik, vagy hirtelen lezárul. A magyarukrán határon, Magyarország EUtagsága miatt be kellett vezetni bizonyos ellenőrzéseket, szűréseket. Holott az emberek megszokták az elmúlt tizenöttizenhat évben, hogy könnyen jöhetnekmehetnek ezen a határszakaszon. Az aktorok azok a hatóságok, amelyek bennünket kormányoznak. A városi, megye i, országos hatóságok föltartóztathatnak természetes regionális folyamatokat politikai okokból, de ezzel nem tesznek jót. Az Európai Unió a régiók szintjén próbálja meg kezelni ezeket a feszültségeket, mert a régiók összehasonlíthatók és összekapcsolhatók. Ha az EUn belül keresünk ilyen kapcsolatokat, akkor azt mondom, hogy NyugatMagyarország és Burgerland, vagy az EU külső határain mentén az izgalmas kárpátaljai területet említem példaként. Ezeken a területeken olyan gazdasági folyamatokat lehetne beindí tani, ha ezt mindenki akarja, ami fölpezsdítheti ezt a vidéket. Biztos abban, hogy ezt az ún. nemzeti külpolitika felől lehet elindítani? Nem tart attól, hogy a fölpezsdülés helyett régi rossz reflexek indulnak be? Ez ma még kiválthat régi rossz reflexeke t. De ki más nyithatná meg a határokat, mint maguk az államok? Az államok vannak ma még cselekvési helyzetben. Akkor vegyük konkrétra. Hogyan lehet erre az együttműködésre rávenni mondjuk Ficot, vagy Basescut. Egyik sem a nyitásról, az innovatív együttmű ködésekről és az uniós toleranciájáróoll híres politikus. Itt jönne az Európai Unió, amely megpróbálja a tagállamok érdekeit egymáshoz közelíteni. Megpróbál vonzó feltételeket ajánlani a regionális politika keretében. Érdekeltséget ébreszteni ezekben az országokban. Valóban nehezen zárkózik fel az unió eredeti értékrendjéhez az az új sáv, amely most van csatlakozóban, vagy nem rég csatlakozott. Most például mindenki érdeklődéssel lesi, hogy milyen lépésekre készül az új szlovák kormány. Lengyelország már kicsit kimutatta a foga fehérjét, a mostani kormányzat nem kifejezetten EUbarát. Nagy várakozás övezi, hogy a két csatlakozó tagállam, Románia és Bulgária milyen szerepet választ magának. Mit tehet a magyar külpolitika, hogy ösztönözze a partnereket az e gyüttműködésre? Én azt gondolom, hogy váltania kell a saját szemléletén is, és váltásra kell bírnia a reménybeli partnereit. Ahhoz, hogy váltani tudjon a magyar külpolitika, olyan ismeretanyagot kell megszereznie a térségből, amely – én úgy látom – egyelőr e hiányzik. A lokális tudás hiányzik egy hasonló stratégiához. Korábban is hangsúlyoztam, és most újra fel szeretném hívni a figyelmet arra, milyen fontos szerepe van a szomszédságpolitikának. Meggyőződésem, hogy Európában különösen szoros egymásrautalts ágban élnek a szomszédok, olyan történelmi sorsközösségben, olyan nehéz örökséggel a vállukon, hogy ez a legnagyobb kihívás a külpolitika számára. A szomszédok kezelése. Berlini nagykövetként tapasztaltam, hogy Németország, amelynek európai szinten a legtö bb szomszédja van, micsoda különleges figyelmet szentel különkülön a dán, a cseh, a belga és az összes szomszédjának. Mindegyiknek specifikus kapcsolatokat kínál, nagyon jó szakemberekkel dolgoznak. Az például, hogy a dániai német nagykövet beszél dánul, az nagyon nagy dolog. Németországnak kilenc, Magyarországnak immár hét szomszédja van, ezért nekünk is az egyik legfontosabb külpolitikai feladatunk, hogy a hét szomszédra hét külön programot dolgozzunk ki. Legyen egy nagyon tudatos, nagyon mély, nagyon át gondolt magyarszlovén, magyarromán stb. kapcsolati rendszer. A külügyminisztérium hozza felszínre a legjobb, leghozzáértőbb embereket, akik az adott szomszéd nyelvét, kultúráját, politikáját ismerik. Ennek az építkezésnek kiemelt szerepe kellene legyen. Ne a divatos nagy fővárosok legyenek a magyar diplomácia elsőszámú célpontjai. Azok is nagyon fontosak, persze. De az is legyen fontos és köztudott, hogy ki a pozsonyi magyar nagykövet.
