Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-13
27 Felmérhetetlen munkaerőpiaci feszültségeket okozhatnak a kormány által bejelentett megszorítások. Az adó- és járulékemelések a munkáltatókat tömeges elbocsátásokra kényszerítik, emellett a köztisztviselők elbocsátásával maga a kormány is növeli az állástalanok táborát. Mindeközben az unió elvárja hazánktól, hogy növelje az aktivitási rátát, tehát rövid időn belül erre fogunk milliárdokat költeni, amit mivel adózók még kevesebben lesznek, valószínűleg csak újabb hitelekből oldhatunk meg. Eddig hiábavalónak bizonyult minden kormányzati próbálkozás, amely a foglalkoztatási problémák megoldására irányult – legalábbis ezt bizonyítják a statisztikák. Miközben az eurórégióban, köszönhetően a gazdasági fellendülésnek, négy és fél éves mélypontjára süllyedt a munkanélküliek aránya, aközben Magyarországon a 2002es 5,6 százalékos szintről hét százalék fölé emelkedett. Tehát tény, hogy a 2004es és a 2005ös 4,1 – 4,6 százalékos magyar gazdasági növekedés lényegében változatlan létszám mellett ment végbe, ami azt jelzi, hogy a növekedés forrása teljes egészében a termelékenység emelke dése volt, vagyis a nagyvállalatoknak az élőmunka kiváltását célzó technológiai fejlesztései eredményezték. Vagyis úgy tűnik, hogy a munkáltatók elsődleges célja a terhek, ezen belül is a munkaerőköltség csökkentése volt – állapítja meg a Központi Statiszt ikai Hivatal egy, a közelmúltban kiadott tanulmánya. Ezzel pedig lényegében rávilágít arra, hogy a vállalkozók abban az esetben teremthetnének új munkahelyeket, ha csökkennének a rájuk rakodó terhek. A kormány megszorító intézkedései ugyanakkor éppen az el lenkező irányba mutatnak. Vagyis előre látható, hogy a terhek növekedése újabb tömeges elbocsátásokhoz fog vezetni. A munkanélküliség erőteljes emelkedése mindemellett lényegében az aktivitási ráta stagnálása mellett történt. Az aktivitási ráta azt fejezi ki, hogy milyen arányban jelennek meg a munkaerőpiacon foglalkoztatottként vagy akár munkanélküliként a munkaképes korú állampolgárok. Vagyis lényegében azt, hogy hány felnőtt ember szerepel egyáltalán a munkaerőpiaci nyilvántartásokban. A gazdaságilag ak tívak arányát Magyarországon uniós vállalásunk értelmében 2006ra minimum 62 százalékra, 2010re 67 százalékra kellene javítani. Ez az arány 2005ben alig haladta meg a 61 százalékot, ami a legalacsonyabb ráta az új tagállamok között. A munkaerőpiactól mag ukat távol tartókat jellemzően a rendszerváltozáskor munkanélkülivé válók között találjuk, ugyanis ők azok, akik hosszú idő után sem tudtak elhelyezkedni, legalábbis legálisan nem. Felmérések azt bizonyítják, hogy minél hosszabb ideig tart a munkanélkülisé gi időszak, annál kevesebb valószínűséggel jelennek meg újra a munkaerőpiacon. A munkanélküliség átlagos hossza hazánkban csaknem másfél év, ami jelentősen megnehezíti a magas inaktivitási arány csökkentését. Érdemes kitérni még egy, a kormány által gyakra n emlegetett adatra, a betöltésre váró munkahelyek számára is. Az üres álláshelyek rátája a betöltésre váró helyek arányát mutatja a foglalkoztatottak és az üres álláshelyek együttes számához képest. A jelzőszám 2004ben és 2005ben éves átlagban egy száza lék körüli volt, egy százalékponttal alacsonyabb a 2002. évinél. A nemzetközi összehasonlításban alacsony arány összefügg a gazdaság munkaerőigényével, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség színvonalával. Tehát a magas munkanélküliséggel párosuló, ala csony aktivitási rátával és kevés betöltésre váró munkahellyel jellemezhető hazai munkaerőpiacra tervez rázúdítani a kormány a következő egy évben 14 500 köztisztviselőt. Munkaerőpiaci szakértők szerint a legfőbb probléma az, hogy az eddig csak államigazg atásban dolgozók nem ismerik a versenyszféra teljesítménykövetelményeit, csak egy bizonyos feladatkörre jellemző speciális tudással rendelkeznek, s jellemzően nincs idegennyelvismeretük, vagy legalábbis az hiányos. Fröhlich Péter, a P&Bert Management Cons ulting Group munkaerőközvetítő társaság ügyvezető igazgatója szerint a jelzett hiányosságok miatt ők tipikusan nem azok, akik igen keresettek lennének a munkaerőpiacon. A köztisztviselők előnye, hogy kiváló jogi és államigazgatási tapasztalattal bírnak, u gyanakkor ezt főként a vezető pozícióban lévők használhatják ki, akiknek kiterjedt kapcsolati tőkéjük is van. A nem vezető beosztású köztisztviselők viszont egyfajta kényszerpályán mozognak, ugyanis nem tapasztalták meg a versenyszférában jellemző vállalat i kultúrát, vagyis távol áll tőlük a teljesítménykényszer ismerete. Ezen belül is a leghátrányosabb helyzetbe a 45 év felettiek kerülhetnek, hiszen az idősebb korosztály gyakran még kiváló szaktudás mellett sem tud jelenleg elhelyezkedni. Tehát szinte bizt os, hogy az erős teljesítményorientált multinacionális és nagy hazai vállalatok nem fognak kapkodni az államigazgatásból elbocsátottak megszerzéséért, nekik leginkább a kis- és a közepes vállalatoknál lesz esélyük elhelyezkedni. Tekintettel arra, hogy a je lenlegi kormányzati tervek éppen e vállalati szegmenst sújtják a legjobban, az elhelyezkedési esélyek tovább szűkülnek. Fröhlich Péter szerint ezért a kormánynak mindenképpen ki kellene dolgoznia egy olyan programot, amelynek révén megkönnyíti a közalkalma zottak elhelyezkedését. Ezt tanfolyamokkal, tanácsadási szolgáltatásokkal és az elhelyezkedésüket elősegítő támogatásokkal lehetne megoldani, amihez több tíz millió forintra lenne szükség –
