Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-13
6 Egy régi, a hetvenes évek végén közszájon forgó vicc jut eszembe. „Uram, Ön érti a libanoni helyzetet?” – kérdezi egy férfi a társától. „Hogyne, szívesen el is magyarázom” – válaszolja a másik. „Ja kérem, magyarázni én is tudom” – legyint a kérdező. Mindez a változó budapesti nemzetpolitikai elképzelésekről jutott eszembe, amelyeket hetek óta sokat elemezne k viszonylag kevés érdemi információ ismeretében. Igazából azzal voltunk többékevésbé tisztában, mi nem lesz, mely gyakorlat nem folytatódik. Persze a változtatások okaival lehet vitatkozni, például azzal, hogy a határon túli magyarokra fordított eddigi m integy százmilliárd forint ablakon kidobott pénz lenne. Igenis vannak jól működő s magyar közpénzekből is finanszírozott intézmények, voltak és vannak olyan programok, amelyek jelentőségükben túlmutatnak az úgynevezett szimbolikus politizálás bűvkörén. Ugy anúgy tudjuk, vannak fölösleges párhuzamosságok, gurultak el adóforintok a fontos cél szempontjából fölösleges rendezvényekre, szóval a fogaskerekek között akadt bőven homokszem. Kell tehát a reform. Itthon is, otthon is. De kell a bölcsesség is, no meg em pátia is azok részéről, akik ezzel a feladattal megbízattak. Ahogy a hétfői sajtóbeszélgetésen meg is jegyezte egy fiatal illetékes: „Nagy dolgokon akarunk változtatni, de nem mindent fenekestül felforgatni.” Az már egyértelmű, hogy a HTMH eddigi feladatkö rei közül a régiók szerinti bontásban a legfontosabb ügyeken a kancellária tartja rajta a szemét, míg az egyes szakterületek a szaktárcák illetékeseihez tartoznak. Újdonság az is, hogy a döntéshozatal második szintjét, a kritériumrendszer meghatározását a szakemberekre bízzák, politikai döntés csak a nemzeti projektek, a legfontosabb célok meghatározásához szükséges. Kérdés, hogy a pénzek, a támogatások elosztásánál hogyan mutat majd a politikum és szakmaiság aránya. Kevésbé a pénzről szóló, de jelentőségéb en azzal vetekedő lehet, ha a nemzetpolitikai irányváltás komoly változtatásokat indít el a témakör kommunikációjában is. Virágnyelven megfogalmazott nyilatkozatok, a semmitmondást – az újságírókat őrületbe kergetően – tökélyre vinni tudó válaszok, konflik tusok eltakarása, a nyilvánosság és a lényeg kerülése jellemezte ez idáig a határon túli magyar kérdések kezelését. Ebben élen járt a határon túli politikusok zöme, de a nyíltság hiánya a budapesti politikai partnereket is jellemezte. Ugyancsak a hétfői há ttérbeszélgetésen a szakállamtitkár pozitívan reagált a retorikaváltás iránti igényre, elismerve, hogy lejárt a mellébeszélések ideje. A támogatáspolitika racionalizálása mellett ez a „nemzetpolitikai nyelvújítás” lehet a másik sikeres eleme a változtatáso knak, ráadásul ez egyetlen fillérjébe sem kerül az adófizetőknek. vissza Konzultációsorozat a határon túli magyar szervezetek vezetőivel - HÁTTÉR Budapest, 2006. július 12., szerda (MTI) - Újabb határon túli magyar vezet őkkel tárgyalt szerdán a Parlamentben Gyurcsány Ferenc. A kormányfő, aki múlt pénteken Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőjével folytatott megbeszélést, most szlovákiai és vajdasági magyar vezetőket fogadott. A nemzetpolitikai k oncepcióváltás tartalmi kérdéseiről tárgyal a miniszterelnök a határon túli magyarok képviselőivel - közölte a konzultációsorozat előtt tartott sajtóbeszélgetésen Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külpolitika mellett a nemzetpolitikáért is felelős s zakállamtitkára. A júniusban hivatalba lépett új Gyurcsánykormány eddigi lépései, döntései, a nemzetpolitika új felelőseinek nyilatkozatai azt támasztják alá, hogy valóban alapvető váltás készül a magyarmagyar kapcsolatrendszerben. Ennek egyik e lső fontos lépése a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése volt. A határon túli magyarok ügyeinek legmagasabb szintű kezelése a Miniszterelnöki Hivatalhoz került, tehát visszaállt az a rendszer, amely még az Antallkormány idején létezett. Antall József előszeretettel vállalt közvetlen szerepet a rendszerváltás után rohamosan kiépülő magyarmagyar kapcsolatok alakításában, s a mostani döntésről is feltételezhető: a fő ok nem a hagyománytisztelet, illetve az lett volna, hogy a határon túli magyarokk al foglalkozó kormányintézmény földrajzilag kerüljön közelebb a miniszterelnök hivatalához. Formai kérdésnél jóval többre, lényegi változásra utal az is, hogy most a kormány nemzetpolitikáról és nem a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáról be szél. Az új Gyurcsánykormány megalakulását követő napon a miniszterelnök vacsoravendégei voltak a legfontosabb határon túli magyar szervezetek első számú vezetői. A sajtó elől diszkréten rejtegetni próbált találkozóról László Boglár, a kormányfő sajt ófőnöke keveset volt hajlandó elárulni, azt azonban lényegesnek tartotta kiemelni: a miniszterelnök egyértelművé tette vendégei előtt, hogy kompromisszumképtelen, megállapodásokat felmutatni képtelen Magyar Állandó Értekezletet nem fog összehívni. A sa jtófőnök kijelentette ugyan, hogy nem a Máért fölötti gyászbeszéd hangzott el, de Gémesi Ferenc az említett sajtóbeszélgetésen már azt fejtegette, hogy sokkal hasznosabb egy intézményesített fórum helyett a sokszintű és sok csatornán megvalósuló kapcsolatt artás, s ebben a rendszerben a miniszterelnök és a határon túli magyar vezetők informális találkozói jelenthetik a legmagasabb szintű politikai fórumot.
