Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-11
18 "Sokan vannak, ők az önérzetesek, gyakran teljesen nyilvánvaló, hogy kisebbs égben vagyok közöttük (mellettük vagy alattuk), és ennek megfelelően érzem a számbeli fölényt és az elnyomatást, legalábbis ami a hangerőt illeti, mellyel elhallgattatják halk érveimet." - gondolja a normális, kiegyensúlyozott kisebbségi. - "Ez azonban nem zavar engem, egészen jól megvagyok kisebbségben a saját véleményemmel, és csak annyit kérek szépen, nyugodtan: számoljanak meg, és a jegyzőkönyvbe vegyenek fel 1 (azaz: egy) ellenvéleményt. Engem ugyanis nem nyugtalanít, hogy nem vagyok többségben, s hogy eltérő véleményemmel ennyire alulmaradok, hiszen ez csupán számarány kérdése, és a létszámom kicsisége igazából nem aggaszt. Fő az, hogy véleményem mássága számon tartassék. Hogy ez a másság egyszerű eltérése csupán, vagy esetleg több közöm van az igazsá ghoz, mint a másik véleménynek, az most nem számít, csupán a különbözőség. Ez az, amire kényes vagyok. Persze, alulmaradni nagyon kellemetlen, sőt kínos, mármár tragikus helyzet, s mi több, időnként groteszk a szituáció. De hát a történelemben rendszere sen előfordult, hogy az alulmaradt kevesek igazsága végül elismertetett. Közel kétezer éve hivatkozunk Epiktétoszra, a görög bölcselőre, aki rabszolga volt, Senecára, akit a császár öngyilkosságra ítélt, azután Jeanne D'Arcra (Szent Johannára) is gondolhat unk, meg Dietrich Bonhoefferre, aki egyedül volt Hitler börtönében, mielőtt kivégezték, és akkor írta a legszebb verseit. Szóval, engem nem zavar, ha később derül ki: ami másság volt, avagy kisebbségi, az értékes is. Fő az, hogy mindig tiszteletben tarta ssék a különbözőség. Ha egyetlen személyről van szó, akkor is. Mert itt kezdődik az emberi méltóság. Egyetlen személy minősége ugyanis nem kisebb, mint a sok emberé. Senkinek sincs joga feláldozni az egyént a közösség oltárán, feltéve, ha nem ő maga vállal ja, önként. Ebből kiindulva számomra a kisebbségi helyzet is csupán számarány kérdése, külsőleges adottság, múló politikai körülmény, és nem minőségbeli kisebbrendűség. Az, hogy valakik kisebbségben vannak, nem csorbíthatja igazságuk érvényét." Most Dávi d Ibolyára gondolok, akit ma nőként mindkét oldalon támadhatnak a társadalom demokratánál demokratább szószólói: a férfiak. Az ilyen nőket, mint ő, a középkorban megégették. A férfiak többsége ma sem tudja másképpen, autonóm lényként elképzelni, mint csupá n a másik tábor csatolmányaként. Nem igazi ellenfélnek, hanem akkor már inkább hontündérnek vagy honboszorkának véli még akkor is, amikor higgadt honanyaként viselkedik. A bosszúszomj, a megsemmisítés vágya, a verbális erőszak elszabadulása nem csoda ott, ahol az autokrata középszer uralkodik. Örül a tömeg, hogy homokzsákja van. Ám ami leginkább bonyolítja Dávid Ibolya helyzetét, és ez minden erkölcsi teher közül a legsúlyosabb: a bélyeg. Amikor a magukat többségi fölényben, túlerőben érzők - minden más e szköz csődje nyomán - aljasul megbélyegeznek. Ezt teszik már hónapok óta Dávid Ibolyával a nagyobbik ellenzéki párt propagandistái és a Fidesznek elkötelezett "külhoni" magyarok önjelölt képviselői, akik suttogva bár, de tovább mondogatják, hogy ő "az árul ó". Minden bizonnyal az sem tesz jót neki, hogy együttérzésemet kifejezem, mert a pártcsatolmány tömeg fejében nőként magam is "valakiknek" a nyúlványa lehetek csupán. De mögöttem sem sorakoznak sokan. Becsülöm benne a merészséget, ahogyan vállalja a válas ztások következményeit. Dávid Ibolyának minden bizonnyal még hosszú ideig hordoznia kell a stigmát, amit a jobboldali többség szószólói mint a nemzeti ügy kizárólagos "letéteményesei" reá ragasztottak. Eb- ben az érzelmi zsarolásban, amikor a bélyeg súly a mármár elviselhetetlen, jó arra a XIX. századi országgyűlési jelenetre gondolni, amelynek Széchenyi István és Kossuth Lajos voltak a főszereplői. Arra a drámaivá fajult helyzetre, amikor Kossuth Lajos a maga ifjú hívei körében ráfogta fegyverét a gróf ú rra mint "hazaáruló"ra. Képzeletben érdemes a gróf úr mellett teremni, mert megnyugtató. Nem csupán bátor, de jó pasi volt. vissza A szerző irodalomtörténész, Kolozsvár Középeurópai tévutak − A legvalószínűbb az, hogy a K aczynski elnökkel és Kaczynski miniszterelnökkel elkezdődik Varsó elszigetelődése Alig nyolc hónap alatt a harmadik kormány alakul Lengyelországban. A Kazimierz Marcinkiewicz vezette kisebbségi kabinet májusban két szélsőséges kis párttal egészült ki, most pedig a miniszterelnök is távozik, hogy helyét átvegye az eddig a háttérből irányító Jaroslaw Kaczynski. Közben politikai patthelyzet alakult ki Csehországban, a szlovák kormánytól pedig a hideg rázza Európát.
