Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-08
18 - Mitől más a mostani helyzet? Attól, hogy megérett a politikai szándék. Ez korábban inkább csak a szavak, mint a tettek szintjén volt meg, most pedig teljesen egyértelmű, hogy a kormánykoalíció ennek a ciklusnak a középpontjába a közszolgáltatá sok átalakítását, a reformokat és a nagyarányú fejlesztéseket állította. Következésképpen 2010ben a választók jelentős részben ennek alapján fogják megítélni a kormány teljesítményét. A másik fontos tényező - és nincs miért tagadni , hogy nagyon komoly a pénzügyi kényszer. Ha a jelenlegi feltételek mellett szeretnénk kijönni azokból a költségvetési keretekből, amelyek rendelkezésre állnak, figyelembe véve az egyensúlyteremtési szándékot is, akkor ezt csak erősen romló színvonal mellett lehetne megtenni. E zt pedig az emberek nyilván nem viselnék el. - Ma a szakszervezetek demonstrálnak, de a tandíj miatt előbbutóbb a diákok is utcára vonulnak. Esetleg lesznek útlezárások, barrikádok… Mi a garancia arra, hogy kitartanak elképzeléseik mellett? - Szerinte m ez egy normális ország, ahol lehet és kell is normálisan beszélni. Nyilván a kormányé a nagyobb felelősség, mert ő nyit. Ha világosan, tisztességesen, őszintén érvel, akkor az érintettek jó része meggyőzhető arról, hogy a változás a többség érdekét is sz olgálja. A politika részéről a szándékon túl nagyfokú következetesség is kell, hogy a szükségképpen előjövő konfliktusok közepette is kitartson azok mellett a célok mellett, amiket most próbálunk megfogalmazni. Nincs tétovázás vagy koncepcióhiány: összegzü nk, véglegesítünk, és rövidesen a nyilvánosság elé állunk. Minden cinizmus nélkül úgy gondolom, hogy a tandíj bevezetését elutasítók illetve támogatók aránya a körülményekhez képest kifejezetten jó. Hiszen eddig nem beszéltünk arról, miért hasznos a diákok nak és a társadalom egészének az, ha van valamifajta tehervállalás a hallgatók részéről. Úgy gondolom még a hallgatók többsége is, ha túl lesz az érzelmi felinduláson, el fogja ezt fogadni. - Nem hiszem, hogy legyen szó diákról, tanárról, orvosról, hogy holnap reggel felébrednek majd, és dalolva azt mondják, de jó, már én is "teljesítményelven" dolgozok, tanulok. - De ha tízmillióan érezzük magunkat kényelmetlenül az oktatásban, egészségügyben, a közigazgatásban, amikor ügyfelek vagyunk, mert nem azt a szolgáltatást kapjuk, nem annyi idő alatt, nem úgy bánnak velünk, ahogyan jogosan elvárjuk, akkor azt meg kell változtatni. Többek között azért nem sikerült igazán lényegeset tenni az elmúlt másfél évtizedben, mert mindig ettől rettentünk vissza. Amikor az előbb azt mondtam, hogy rendezzük be magunknak újra Magyarországot, akkor arról beszéltem, kapjunk több értéket a pénzünkért az államtól, legyenek színvonalasabbak a közszolgáltatások. De ennek ára van. Többek között az, hogy sok esetben a szolgáltatás ig énybe vevője maga is terhet vállal. Ahogyan az egészségügyben ma is hozzájárul hálapénz formájában, csak átláthatatlan, tisztességtelen, megalázó, törvénysértő, kiszámíthatatlan módon. Ezt kell megváltoztatni. - De közben a közszférában dolgozók sok szemp ontból rosszabb, bizonytalanabb helyzetbe kerülnek. - Ha ma megkérdezzük a közszférában dolgozókat, azt mondják, nem elégedettek, mert nem tetszenek nekik a zavaros viszonyok, a rendetlenség és szervezetlenség. De persze, ezt szokták meg, és szeretnék meg őrizni a már meglévő kis biztonságot. Ha megértik, hogy az átalakulás után kiszámíthatóbb, biztonságosabb állásuk lesz, ráadásul olyan, ahol az évek száma helyett a teljesítmény számít elsősorban, azt a józan többség szerintem csak támogathatja. De a világ nem arról szól, hogy nem kell alkalmazkodni, hogy a kialakult pozíciók sérthetetlenek. Azt kell látni, hogy NyugatEurópa legtöbb országa pontosan ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint mi, de van egy óriási különbség. Ott nagyobb a gazdasági teljes ítmény, többet megengedhetnek maguknak. Már láthatóan nem sokáig, a héten szavazták meg Németországban az egészségügyi reformot. Nyugdíjreformon törik a fejüket NyugatEurópa legtöbb országában. - Annyi reform nekibuzdulás volt már ebben az országban, az tán egykét év, egy választási év, egy új kormány és minden szépen visszarendeződött. Az állam újra szép kövérre hízott, a kincstár meg kongott az ürességtől. - Az Államreform Bizottság egyik legfontosabb feladata meghatározni, milyen területen milyen szo lgáltatás jár a polgároknak. Ha egy meghatározott betegség tüneteivel jelentkezem, akkor az általam befizetett biztosítási díjért cserébe milyen vizsgálatokat kell végezni, és milyen terápiát kell alkalmazni. Ezt hívják az egészségügyben protokollnak. Ez m a nincs meg, az orvos nem kap "sorvezetőt". Épp ezért nem lehet őt ellenőrizni sem, és számon kérni sem, hogy megtette mindent, amit kellett. Ugyanez vonatkozik az iskolákra is: meg kell határozni, milyen
