Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-08
3 Cikkek: Látlelet az erdélyi magyar sajtóról Kapu 2006. júniusjúlius Szerző: Pápaffy Endre Az RMDSZ által román állami pozícióba juttatott tisztségviselők egyike, valaha szép reményű színész, Gáspárik Attila, aki egyébként nem ritkán a balliberális média stílusában szólt nemzeti értékekről és érdekekről, hónapokkal ezelőtt érdekes megnyilatkozást engedett meg magának egy MTInek adott interjújában. A román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) al elnöke úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a rom ániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik. A szocialista – szabaddemokrata kormányzatot a 168 óra lihegésével kiszolgáló Erdélyi Riport (egy nem remélt pozitív kezdeményezéssel) ankét keretében szólaltatta meg az érintetteket, mely ankét fel vezetőjeképpen a következő módon foglalták össze Gáspárik nyilatkozatát: „G. A. úgy látja azonban, hogy ez a sajtó túlságosan szemérmes, mindenre igenlő, némán követi az eseményeket, nem gerjeszt érdemi vitákat a közélet kérdéseiről. Ez vonatkozik mind az RMDSZhű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a »lojalitás« ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. »Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét. Az igazi lojalitás azt jelenti, hogy nyílt kritik ával is tudom illetni az adott jelenséget, lényegi kérdéseket vetek fel. Nem jó az állandó bólogatás« – véli az interjúalany. Szerinte »a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson. Ha ez megtörténik, a közélet is tisztább les z, s csillapul az a nagy gőz is, amely ma még feszíti a legitimizált és nem legitimizált romániai magyar szervezeteket. Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne.«” Gáspárik provokatív megjegyzései sokakat vitára ingereltek. A válaszok elsöprő többsége a sommás megfogalmazást kifogásolta (joggal), de ugyanakkor senki nem akadt, aki a kritika minden elemét visszautasította volna. Persze volt, aki nem kevés ingerültséggel reagált, pédául Makkai János, a Maros megyei Népújság főszerkesztője, akinek lapjára igencsak illik a gáspáriki bírálat, s különösen annak a megtisztulásra vonatkozó része. Makkai válaszának legelején leszögezi, Gáspárik „enyhén szólva tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben. Így aztán más, önmagukat s ajtószakértőnek gondoló, különböző egyetemi meg egyéb rangokat viselő véleménymondókhoz hasonlóan a médiafelügyeleti alelnök nyilvánvalóan félrevezeti az olvasót.” Kemény szavak. Makkai találva érezhette magát. Hozzászólása nem kis részben önfényezés, lapj uk „helyállása” a mai cudar viszonyok között „nem egyszerű teljesítmény, akkor sem, ha az »igényesség« finnyás ízlésű bajnokai alkalmi lekezelő képzelgéseiket terjesztik rólunk valóságként.” A megtisztulási igény Makkai szerint „átlátszó fricska”. Ami visz ont meglepő, hogy a mindenkoron vonalas, csontRMDSZes Makkai milyen korrektül nyilatkozik a bebetonozottság kérdéséről. „Ami meg a »bebetonozást« mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. »Elgondolko zás« után jó kezdet lenne, ha G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő »bebetonozottak« párttársai körében lépne fel kezdeményezően, mert egyes figurák tényleg már unalomig fennforognak, s tartja őket az érdekszférák sűrű szövevénye. A fe lbontandó »betonból« a romániai magyar közélet működésének sok érdekes részlete kerülhetne napvilágra. Például az, hogy miként is fejlődtek ki a most már a községekből a »magas« szférákig terjedő érdekvonalak (megfelelő ember a megfelelő helyre), amelyek a »jut nekem is, marad neked is« elve mentén teremtették újra sok helyen a hajdani PCRszisztémát (pile, cunostinte, relatii), amelynek, ugye, alig van köze a közérdekhez, a haszonleséshez annál inkább.” (Fiatalabbak és a román nyelvet nem bírók kedvéért: P CR volt a Román Kommunista Párt román nevének rövidítése, a pile, cunostinte, relatii pedig protekcióismerősi körkapcsolati hálónak fordítható.) Érdekes lenne tudni, mit szólt Markó Béla, Makkai tulajdonképpeni elöljárója, e kétségkívül magvas gondolatok hoz, melyek bizony leginkább őrá és körére érhetők. (Markó Béla és Takács Csaba 1993 óta állnak az RMDSZ élén. A belső körhöz tartozó Frunda György, Borbély László és Verestóy Attila még régebben számítanak meghatározó személyiségeknek.) A Brassói Lapok fő szerkesztője, Ambrus Attila úgy látja: „az erdélyi magyar sajtó nem gyáva, nem bólogatójánosok társasága, csupán felelős. A felelőtlen vagdalkozás, az érdekcsoportok olyanszerű kiszolgálása, hogy a másik csoport tagja ellen lejáratási kampányt indítunk, ne m a bátorság jele, hanem a sajtószabadság félreértelmezésének bizonyítéka.” Ambrus sajnos elsiklik afelett, hogy az oknyomozó, a hatalom visszaéléseire fényt derítő, az RMDSZ igencsak vitatható és mélyen antidemokratikus döntéshozatali mechanizmusairól szó lni merő újságírás nem felelőtlen, s főleg nem vagdalkozó. A nagy probléma az, hogy az RMDSZpropaganda olyan
