Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-07
14 középiskolásokat. Harminchat csapat mérette meg magát, s közülük hat jutott el a budapesti Szent Margit Gimnáziumban tegnap megrendezett döntőig. A legjobb teljesítményt a legmostohább sorsú magyar kisebbség, a kárpátaljai diákok csapata nyújtotta. Autonómia – a posztkommunista országokban élők többségének szinte semmit nem mond ez a kifejezés . Az ismeretek többnyire felszínesek vagy éppen hamis sztereotípiákkal fertőzöttek. Pedig az autonómia az Európai Unió számos országában természetes. S a cél az, hogy az újonnan csatlakozó országokban is érvényesülhessen az ezzel kapcsolatos európai normar endszer és gyakorlat. Különösen fontos ez a magyarság számára, hiszen a trianoni békediktátum darabjaira törte gazdasági és kulturális egységünket; a határok légiesülése, az utódállamok uniós tagsága önmagában nem hoz gyógyulást a trianoni sebekre. Különös en igaz ez Kárpátalja esetében, hiszen a térség esetleges uniós integrációja egyelőre a messze távolban van. A Szent Margit Gimnázium az idén első ízben rendezte meg a Kárpátmedencei középiskolás fiatalok számára az autonómia és az európai integráció kérd éseiről szóló vetélkedőt. Ahogy Hévizi Józsa tanárnő, az esemény fő szervezője mondja: felhívásukra 36 középiskola jelentkezett, szinte kivétel nélkül a legnevesebbek közül. Végül hat csapat maradt benn a döntőben, amit tegnap délelőtt tartottak a gimnáziu m dísztermében. A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, a nagykőrösi Arany János Gimnázium, a nagyváradi Ady Endre Gimnázium, a Sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum, a Baróti Szabó Dávid Középiskola az erdővidéki Barótról és a Kézdivásárhelyi Refor mátus Kollégium diákjainak háromfős csapatai felkészítő tanáraikkal együtt érkeztek. Az erdélyi diákok utazása csak úgy volt lehetséges, hogy a szervező intézmény hivatalos meghívólevelet küldött nekik, különben a magyarországi belépés költségeit nem tudtá k volna fedezni. A kánikulai fülledtség ellenére a vetélkedő a kezdeti izgalom után szinte családias légkörben folyt. A Kárpátmedencei magyarság vezetőiből álló zsűri kérdéseinek megválaszolásához nemcsak tárgyi ismeretek, de kreatív gondolkodás is kellet t. Hévizi Józsa elmondta: ezt a vetélkedőt a hagyományteremtés szándékával szervezték meg. – Az egész Kárpátmedencében fogy a magyarság, az elszakított területekről egyre intenzívebb az elvándorlás. Ennek nemcsak anyagi, de lelki, szellemi okai is vannak. A folyamatot csak úgy tudjuk megállítani, ha élünk az autonómiák kínálta lehetőségekkel. Ehhez viszont az kell, hogy az új generáció ismerje ezeket. A vetélkedő megrendezését ez a szándék inspirálta, s hogy az ügy milyen égetően fontos, jelzi, hogy a hatá ron túli magyarság meghatározó vezetői elfogadták a meghívásunkat – mondja Hévizi Józsa. A zsűri tagja volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének társelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke. A szervezésben oroszlánrészt vállaló anyaországi Erdélyi Szövetséget Lipcsey Ildikó elnök képviselte. A diákokn ak a vetélkedőn számot kellett adniuk az európai történelemről, az autonómiaformák kialakulásáról, azok fejlődéséről szóló ismereteikről, de arról is, mely forma milyen tanulsággal szolgálhat a szétszakított magyarság számára. A kérdések és a diákok válasz aiból kirajzolódó kép megrázó módon nyilvánvalóvá tette: az uniós integráció részesei vagyunk ugyan, ám mintha fogalmunk sem lenne a lehetőségeinkről. A déltiroli, korzikai, franciaországi, spanyolországi, finnországi, írországi uniós polgártársainknak te ljesen természetes az önrendelkezés, az autonómia joga. A befogadó országok nyitottak kisebbségeik iránt, az anyaországok pedig segítik őket törekvéseikben. Az autonómia igényének felvetése a magyar kisebbségek esetében miért számít nacionalizmusnak? – me rül fel a kérdés. A Kovászna megyéhez tartozó erdővidéki Barót diákjainak felkészítő tanára, Hermann Rozália azt mondja: az autonómia kiharcolása az egyetlen megoldás, de nagy baj, hogy a középgeneráció nagy része, amely a régi rendszerben nőtt fel, azt se m tudja, hogy miről van szó. A felemelkedést az államtól várják, mert mindig ezt tanulták. Ez a réteg már nehezen mozdítható. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a fiatalok tisztán lássanak, tudják, mik a lehetőségek. Ahogy meséli, Barót nincs könnyű helyzetb en. Brassó, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy között helyezkedik el a település, és egyszerűen szinte megközelíthetetlen a rossz utak miatt. Középiskolájukat már tizenöt éve ígérik, de semmi nem történik: a diákjaik megtűrtként húzzák meg magukat az által ános iskola felső szintjén. Őket is sújtja a munkanélküliség, nagy az elvándorlás. Bár sokan vissza is jönnek – mert erős a szülőföld iránti kötődés. A diákok utolsó feladatul azt kapták: vázolják fel saját térségükben a kialakítandó autonómia koncepcióját . Az autonómia kérdésének szakértőiből álló zsűri is elcsodálkozott a fiatalok felkészültségén: térképekkel, pontos statisztikákkal, kreatív ötletekkel álltak elő – jó néhány elképzelést akár azonnal meg is lehetne valósítani. A versenyt a kárpátaljaiak ny erték, akik a beregszászi magyar autonóm körzet megvalósítási lehetőségeit elemezték.
