Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-06
23 egyértelműen gátló tényező, sőt elképzelhető, hogy a hullám eleinte nem csökken. Azok, akik e ddig a korlátozó rendszer miatt nem hagyták el szülőföldjüket, az új lehetőségek közepette lehetséges, hogy elindulnak szerencsét próbálni. Középtávon viszont valószínűleg megáll a trend, és a gyors gazdasági fejlődés meghozza gyümölcsét. Az asszimilációs veszteségek csökkenésére viszonylag sok pénzzel kevés eredményt lehet elérni. E téren fontosnak tartom a magyar állam által nyújtott oktatásinevelési támogatást, hiszen szegényebb kategóriák esetében motiváló tényező lehet a magyar iskolaválasztásra, szór ványban pedig alapfeltétele annak, hogy a gyermek a magyar nemz eti közösséghez tartozzon felnőttkorban is. – Hogyan határozza meg jelenleg önmagát az erdélyi magyar közösség egyrészt a románsághoz, másrészt az any aországi magyarsághoz képest? – Az erdélyi magyarok a magyar kultúrnemzet tagjának tekintik magukat, ugyanakkor ennek az identitásnak olyan rétegén keresztül azonosítják be magukat, amely regionális komponenssel rendelkezik. Ha választhatnak az erdélyi magyar, romániai magyar vagy szimplán magyar k ategória között, akkor a válaszadók nagy többsége az úgynev ezett jelzős magyart választja. Mindazzal együtt, hogy érzik a kulturális közösséget, igényt tartanak ennek kinyilv á- nítására, képesek megfogalmazni, hogy miben különböznek a magyarországiaktól. Hasonlóképpen megkülönbö ztetik magukat az erdélyi, általában a romániai románoktól is, viszont tény, hogy a társadalmi távolság terén azért mégis a magyarországi magyarokhoz állnak közelebb, mint az erdélyi románokhoz. Vagyis a regionális identitás nem erősebb a nemzetinél. – Sokan és sokat bírálják a mindenkori budap esti kormánynak, valamint az anyaországi társadalomnak a viszony ulását a határon túli magyarokhoz. Milyen téren elhibázott a határon túliakkal kapcsolatos anyaországi társadalmipolitikai gondolkodásmód, illetve milyennek kellene lennie? – A mindenkori mag yar kormányzatok felvállalják, hogy létezik egy magyar kultúrnemzet, az állampolgári közö sségen kívül még vannak olyan kisebb közösségek a szomszédos országokban, amelyekkel foglalkozni kell, am elyekért felelősséget éreznek. Más kérdés, hogy mindez nem mindig váltja ki a határon túli magyar közvélemény, a kisebbségi vezetők teljes elismerését, viszont azt is el kell mondani, hogy bizonyos anomáliák is kialakultak. Itt van például a civil szféra es ete, amely nagymértékben a magyarországi támogatásoktól függ. Ez kényszerhelyzetet teremt, hiszen másképp nem tudna megélni, de meglehet, hogy nem is próbálja beszerezni a hagyományos forr á- sokat. Tény, hogy nem tesz jót a magyarországi magyar, határon túli magyar viszonynak, ha olyan helyzeteket alakítunk ki, mint például a kettős állampolgárság ügyében rendezett népszavazás. Ezt jobb lett volna elkerülni. Egyébként hamarosan hangsúlyosabban szétválik az uniós és az unión kívüli határon túli magyarokkal val ó fogla lkozás és a támogatáspolitika, hiszen Románia integrációjával a Kárpátmedencei magyarok mintegy 95 százaléka az EUn belül fog élni. Emellett megjelennek új kihívások, például hogy alanyi jogon tanulhatnak Magyarországon határon túli magyarok, és e zt már nem szabályozhatja a magyar kormány a határon túli szervezetek kérésére, mert nem engedi az uniós tagság. Ez egyrészt a nemzetegyesítés nagyon jó eszköze, másrészt viszont a határon túli m agyarok szülőföldön maradásának veszélyeit is magában rejti. Tény, hogy az erdélyi magyarságnak továbbra is szüksége lesz anyaországi támogatásra. Szórványhelyzetben ugyanis – és ebbe beletartozik Kolozsvár is – olyan sajátos kihívásokkal kell szembenézni, amihez nagyon jól jön egy plusztámogatás, amelyhez a román állami fina nszírozások nem elégségesek. vissza Esély a moldvai csángók megmaradására - Jók a demográfiai mutatók, kialakult egy fiatal értelmiségi réteg · Nincs át törés a magyar nyelvű misék és az oktatás kérdésében Magyar Nemzet 2006. július 6. Szerző: Pataky István Ismét keveset hallunk a csángókról. Egyegy médiaesemény, dokumentumfilm időnként megtöri a csendet, aztán megy minden a régi kerékvágásban. A csángó kérdésben nincs áttörés, s rövid időn belül aligha lesz. Részsikerek azonban szép számmal vannak. Hogy ezek elegeke a mintegy hatvanezres, magyarul beszélő népcsoport hosszú távú megmaradásához, azt ma még lehetetlen megjósolni. Nemrég újabb oktatási köz pontnak alkalmas házat vásárolt a Csángó Magyarok Szövetsége. A moldvai Csík (Ciu- cani) falu központjában immár három ingatlan áll rendelkezésre az iskolai tanórákon kívüli magyartanításra. Az 1200 négyzetméteres telket és a házakat az úgynevezett keresztsz ülő program révén vásárolták. A kezdem é nyezés lehetővé teszi, hogy bárki jelképesen keresztgyermekévé fogadjon csángó magyar gyermekeket, és ennek fejében anyagilag támogassa anyanyelvi oktatásukat. Bár a fentebb említett magyartanítás lassan megszokottá v álik Csán- góföldön, sokan vélik úgy Erdélyben és Magyarországon egyaránt: nincs valós esély a csángó identitás megtartásá- ra Moldvában. A helyzetet korántsem látja ilyen sötéten Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető elnöke, aki immár hosszú é vek óta a helyszínen is tapasztalatokat szerez a csángó magyarok helyzetéről. Legutóbb
