Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-06
15 nem a magyar nép és nem is a jelenleg hatalmon lévő kormány, hanem a magyar politikai osztály - felelősségét feszegetni. Miért van az, hogy az úgynevezett "rendszerváltást" követő másfél évtized során - amint ezt Gyarmati István egy korábban megjelent gondolatébresztő cikkében feszegette (Méltó hely Európában, május 27.) - egyik kormány sem volt képes megfogalmazni az ország külpolitikai stratégiáját. Ugyanis ennek ismer e tében lehetne mind a jobb, mind a baloldalt támogató állampolgárnak valamiféle elképzelése arról, hogy valójában miről is szólt az amerikai elnök gellérthegyi szónoklata. A történet közismert: Antall József és utódai által félresikerített "tíz, vagy tizenötmillió magyar" szomszédpu kkas ztó számjátékán kívül a magyar állam nemzetközi - regionális, európai és globális - pozíci ó jának doktrinális megfogalmazásával a mai napig adós a politikai osztály. Az iránytű nélküli külpolitikai navigálás a Kalasnyikovbotránytól kezdve a mai napig túl g yakran hebehurgya improvizációk és kínos ballépések sorozata volt. Legutóbb például az egyik állami intézmény, nevezetesen a Magyar Nemzeti Bank szakmai elkötelezettségének megfelelően, "feljelentette" a másik állami intézményt, a magyar ko r mányt, a brüssz eli eurohatóságoknál több százmilliárdos nagyságrendű, félrevezető költségvetési mach i náció miatt. Az országos felhördülés természetesen nem arról szólt, hogy az ilyen infantilis turpisság mennyit árthat az ország nemzetközi tekintélyének, hanem arról, hog y milyen hazafiatlan cselekedet volt a valós számadatok közzététele. Az elnöki látogatás során mindenki magyarázta a bizonyítványát. A vendég a maga módján próbálta megértetni a magyar és egyúttal globális hallgatóságával, hogy Amerika, az eddig távolról sem sikeres antiterrorista háborúsk odása ellenére - vagy Bush szerint éppen azért - továbbra is hű maradt külpolitikája morális értékeihez. Ezekhez kapcsolódóan az 1956os magyar szabadságharc és forradalom példáját fo n tos precedensként minősítette. Ezt kimondva az elnök, nem először, urbi e t orbi, hangsúlyosan visszaig a zolta Magyarország egyenrangú státusát a világ demokráciáinak sorában. A fentiekre adott hivatalos válasz nagyjából korrekt volt: a miniszterelnök tette a dolgát, és újra, szüksé g szerűen sotto voce, rákérdezett a mármár cso ntig rágott vízumügyre (noha előre tudta a választ). Az ellenzék vezére di plomatikusan lenyelte a békát és kezet rázott az amerikai "karvaly finánctőke" legfőbb politikai képviselőjével. A kereszténydemokraták megdicsérték az elnököt keresztényfundamental ista (abortuszellenes, melegellenes stb.) helytállásáért. A szabad demokraták, ahogy illik és egyebek híján, emlékeztették az elnököt pártjuk 1989- 1990es helytállására. A T. Ház és az MDF elnök asszonyai m o solyogtak. TGM természetesen tüntetett. Mindenki a helyén volt Pannóniában. A pirosfehérzöld mundér, illetve az Amerikaszkeptikusok becsületét a köztársasági elnök mentette meg. Ő a vendégével folytatott eszmecseréje során, mondjuk, félig diplomatikusan, szólt az emberi jogokról, a környezetv é- delemről és az örökzöld vízumproblé máról. Szerencsére a magát korábban egy "európai középhatalom" első emb erének minősítő házigazda nem szólt sem a vízummal kapcsolatos uj j lenyomatkényszerről, sem környezetromboló NATOlétesítmények magyarországi telepítéséről. Sőt még a globális felmeleged ést sem varrta vendége nyakába. A jelek szerint Bush elnök megúszta a balhét a Sándorpalotában. Mindezt összetéve: félő, hogy a sok magyaramerikai hivatalos "bába" között valahol elvész a "gyerek", a látogatás "tárgya", a "Magyar Október". Illetve nem egészen, hiszen hál' isten az új külügyminiszter asszony és nem a felt upírozott "közjogi méltóságok" egyike volt az, aki fogadta az elnöki repülőgépet. Ugyanis Göncz Kinga édesapja révén, az 1956os forradalom egyik hiteles képviselője. Szerencsére az am erikai vendégek "vették a lapot", és a washingtoni pletyka szerint nagyon jól érezték magukat Budapesten. Ez szép és jó, de hogyan élte meg a látogatást az ország népe? Nem kizárt, hogy pontosan úgy, mint a közelmúl tban lezajlott Putyinvizitet: közönyös en és fanyalogva. Joggal, mert eddig senkinek sem jutott eszébe elmagyarázni az istenadtának, hogy Magyarország Amerika, Oroszország és az Európai Unió gazdasági, politikai és diplomáciai jóakarata és együttműködése nélkül körülbelül ott tartana, mint Mold ávia és Fehéroroszország. "És ez jó nekünk?" - kérdezi az utca embere. Valaki magyarázza meg végre, hogy igen. vissza Sikeres a DKMT eurorégió
