Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-29
24 százalékot. Nem véletlen, hogy az 1991. július 7én a horvátországi Szlavóniában kirobbanó újabb háború már átcsapott az ország többi, szerbek lakta vidékére is, és a frontok csak 1992 tavaszán fagytak be a 14 ezer f ő s ENSZ hader ő megérkezésével, hogy aztán az 1992. április 6án BoszniaHercegovinában is meginduló öldöklés már ezer napos háború néven váljon a történelem részévé. A háború kitörését azóta is sokfeleképpen próbálj ák magyarázni. A Lettre 1999. nyári számában Jacques Rupnik például azt írja: "NyugatEurópában a balkáni konfliktusnak kétféle magyarázata dominált, mindkett ő nek fontos politikai implikációi voltak. Az els ő archaikusnak, vagy anakronisztikusnak látta a ko nfliktust: „az ő si ellenségeskedés feléledése”, a második ezzel szemben úgy tekintette, mint „a nemzetté válás” egy megkésett folyamatának részét, mint elkerülhetetlen, de kellemetlen szakaszt, a „modernitás ” felé vezet ő úton”. Az els ő tézis szerint a komm unizmus csak befagyasztotta a nacionalista frusztrációkat, melyek ennek bukása után konzervált formában állnak el ő ttünk. Ez vált domináns értelmezéssé a médiában, az Egyesült Államokban és NyugatEurópában egyaránt a politikai diskurzusban. Bill Clinton, F rancois Mitterand vagy John Major egyaránt tett ilyen értelm ű nyilatkozatokat. A második tézis mellett is sokan síkra szálltak, f ő leg, hogy annak már az els ő világháborút követ ő en is voltak hirdet ő i. Az a gondolat, hogy az etnikailag homogén egységek tesz nek jót a Balkán stabilitásának, egyáltalán nem új: ez alapján hajtották végre p é ldául az els ő világháború után a görögtörök lakosságcserét. Kiro Gligorov, volt macedón elnök fia ironikusan így beszélt err ő l egy interjúban: „Miért legyek én kisebbség a te államodban, amikor te is lehetsz kisebbség az enyémben?”. "Szinte nem volt vesztenivalójuk" A téma egyik hazai szakért ő je, Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs f ő szerkeszt ő je azonban úgy véli, az ilyen fatalista megközelítések leginkább arra jók, hogy el kend ő zzék a felel ő sség kérdését. „ Törvényszer ű , hogy egy autoriter rendszerben az államszervezet meggyengülésekor és a szabadság akármilyen szint ű megjelenésével felszínre törjenek régi sérelmek. Ráadásul a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiban – egyébként a keleteurópai térség más országaihoz hasonlóan – a nemzet, a nemzetállam volt az, aminek keretében a politika, az értelmiség, a m ű vészetek, az egész társadalom megfogalmazhatta önmagát” – mondta a Hírszerz ő nek Bojtár B. Endre. Európának erkölcsi köteless ége segíteni. Szarajevó, 1995. (fotó: zamislisrbiju.org) A Magyar Narancs f ő szerkeszt ő je szerint ennek ellenére is meglehet ő sen fatalisták a háború kitörésének elkerülhetetlenségét bizonygató magyarázatok. „ Ezt a háborút természetesen kirobbantották, mégh ozzá az a Slobodan Milosevichez köthet ő elit, amelyik a nyolcvanas évek végén rájött, hogy a romantikus XIX. századi nacionalizmus újjáélesztésével (amely egyébként korábban szintén minden nép körében megtal á lható volt a térségben) magához ragadhatja a hat almat. Ráadásul a többi tagköztársaságban szintén többékevésbé nacionalista er ő k domináltak ebben az id ő ben” – fogalmazott Bojtár B. Endre. A nemzetközi közösség késlekedett A helyzet eszkalálódásához ennek ellenére a nemzetközi közösség késlekedése is k ellett. A szakért ő szerint, ha a Nyugat hamarabb lép, hamarabb szembesíti – egy hidegháborús kifejezést említve – „hihet ő fenyegetéssel” Milosevicset, megel ő zhet ő lett volna a vérontás. Jó példa erre, hogy elég volt összesen négyszáz ENSZ békefenntartó kat onát vezényelni a konfliktus kezdetén Macedóniába ahhoz, hogy Milosevics ne merje lerohanni a déli tagköztársaságot. „ Ha ezt akkor megteszik Horvátország és Bosznia esetében is, egészen másképp alakulnak a dolgok" – mondta Bojtár B. Endre. A Hírszerz ő felv etésére, hogy a szerb vezet ő k kés ő bb él ő pajzsként próbálták használni az akkor már Boszniába vezényelt kéksapkásokat, a Narancs f ő szerkeszt ő je úgy reagált, hogy „1995ben már teljesen más volt a helyzet, Milosevics és a boszniai szerb vezetés olyannyira e lszigetel ő dött, hogy szinte nem volt vesztenivalójuk, ráadásul ez az akció is hozzájárult ahhoz, hogy a srebrenicai v é rengzés után megkezd ő djön a boszniai szerb állások NATObombázása, ami kikényszerítette a háború végét”. Halottak, menekültek, aknák A bo szniai háború eredménye 278 000 halálos áldozat, 1 325 000 menekült. Az ország még mindig tele van élesített taposóaknákkal, amelyek nap mint nap emberéleteket követelnek. BoszniaHercegovina lassan kezd újraépülni, miközben a háború nyomai még mindig jól láthatók. (forrás: wikipedia.hu) A Balkánon a helyzet szinte változatlan A háború óta változatlan intenzitással folyik a gy ű löletkeltés a volt Jugoszlávia népei között, valószín ű leg jó ideig még esély sem lesz rá, hogy a helyzet megváltozzon – derült ki egy minapi konferencia délszláv nemzetiség ű résztvev ő inek szavaiból. Az esemény tanulsága: a múlt eltagadásában és egymás utá latában nagyjából
