Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-03
7 Hozzáteszi: "pokoli érzés", különösen, hogy ha egy ilyen embernek kell mond ani, ráadásul úgy, hogy az újrajelölés elmaradásának nem az elégedetlenségem az oka, hanem az, hogy egy új karakterelemet szeretnék kifejezésre juttatni, amelyhez más személy talán megfelelőbb. Mint írja, a külügyi tárca volt az, amelynek a vezetésérő l a leghosszabban meditált, gondolkodott. vissza „Nagy dobverés, nulla hatásfok” - Skrivanek Dániel (Felvidék) írása KAPU, 2006. június 2. Soha nem hittem volna, hogy huszonegynéhány éves koromban megöregszem. Hajam – ha k épletesen is – oszbe borul, összeráncolt szemöldököm csak éjszaka, nyugtalan álmom közepette simul ki, s elégedetlen vénemberként (csahos házorzoként) minden járókelot mogorván megugatok. Hazaszeretettol átitatott s általa feltüzelt lelkületu ifjú tollforg atóként hogyan is gondolhattam volna, hogy majdan – nem is oly sokára – hazám neve hallatán annyi jut eszembe: pfuj, komcsi gyomorország, pfuj! S az elso indulat lecsillapodtával jöhet az öreges nyugalom, beletörodés, valamint a mélységes szégyenérzet: az 1956os forradalom ötvenedik évfordulóját a szabadságharcot levero bolsevik pufajkások jogutódainak társaságában, mi több, vezetésével „ünnepelhetjük” meg. Rákosi Mátyás új pajtásai – kibovülve Kovács Pisti haverjaival – biztosan pompás mulatságot rendezne k a népnek folyó év október huszonharmadikán. És november negyedikén is, de azt csak Apró családi körben… Sokan, nagyon sokan vénültünk meg így 2006 áprilisában, amikor is KözépEurópa egykoron nagy és büszke nemzete hitet (van még egyáltalán ilyenje?) tet t a haza jövoje ellen. Ellentmondásos a szókapcsolat, nem véletlenül. Hitet tenni csak valami mellett lehet. De hát egy nem normális országban egészen normális, hogy már a szavak sem normálisak. Veszítettünk avagy ok nyertek? Szerzotársaim bizonnyal megpró bálják megtalálni a választ, feltárni a lehetséges okokat. Ha egyáltalán mindez lehetséges. Mert ugyan miféle racionális magyarázatot lehet adni arra, ha az ország egyik – nagyobbik – fele a „sehonnai bitangnak” szavaz bizalmat? Nagy dobverés, nulla hatásf ok: a Fidesz kampánya. Nagy dobverés, nulla hatásfok: a kormány tevékenysége. Nagy dobverés, nulla hatásfok: a mindenkori magyar felelos minisztérium nemzetpolitikai érdekérvényesítése. És végezetül nagy dobverés, nulla hatásfok: a határon túli magyar érde kképviseletek ténykedése. A címben szereplo „varázsige” (mint a fentiekbol kitunik) kiválóan alkalmas közéletünk állapotának sommás jellemzésére. A választási eredmények adta „életérzésbol” fakadóan még inkább kedves e kijelentés, melyet – micsoda véletlen : egy volt spicli tett a Felvidék egyetlen magyar nyelvu napilapjában. A magyarországi olvasó nyilván már fel sem emeli a fejét az ügynök szó hallatán, hiszen itt a rockénekestol kezdve a filmrendezon át a miniszterelnökig mindennemu rendurangú ember köpö tt valamilyen formában a vörösöknek. Felvidéken azonban – lévén kisebb és zártabb a közösség – az ilyesmit még „megszólják” az emberek. Ideigóráig ugyan, de azért még megrágják a csontot. Így volt ez a címben olvasható mondat szerzojével is, aki e rövidke ráolvasó mondókával próbálta jellemezni néhány jó szándékú, nemzeti közössége iránt felelosséget érzo ifjú politikus cselekedetét. Az illetékes ügynök elvtárs nem más, mint Duka Zólyomi Árpád, akirol már volt szerencsénk e lap hasábjain szívet melengeto t örténetet mesélni a nyájas olvasóknak. Nos, ez az úriember hetyke bajuszával és eredeti díszmagyar viseletével minden felvidéki magyar szívébe belopta magát, majd utóbb az Európai Parlamentbe is a Magyar Koalíció Pártjának színeiben (ez egyelore még a piro sfehérzöld). A betonbiztos brüsszeli bársonyszékbol még az a csekélység sem tudta ot kirobbantani, hogy menet közben kiderült: annak idején ez a derék fiatalember eloszeretettel súgott a kommunista Csehszlovákia titkosszolgálatának. Persze miért lenne me glepo ez a nagyfokú európai tolerancia, ha a volt pártállam oly rangos „méltóságai” is Brüsszelben kaparhatják össze a hamburgerre valót, mint Kovács László volt külügyminiszterünk? Egy szó, mint száz: Duka Zólyomi, a démosz által választott EPképviselo m indennemu jogosultsággal rendelkezett ahhoz, hogy az adott kérdésben megnyilvánuljon, mégpedig oly módon, ahogy azt jelen írás címébol már megismerhettük. Történt ugyanis – az ilyen még szökoévente sem fordul elo Felvidéken , hogy az Emberi Jogok Középeu rópai Bizottságának meghívására az Európai Unió fovárosába ellátogató fiatal felvidéki politikusok arról tájékoztatták brüsszeli kollégáikat, hogy Szlovákiában távolról sincs megnyugtatóan rendezve a kisebbségben élo magyarok sorsa. Konkrétan a Benesdekré tumok ügye az, ami a legégetobb módon rendezésre várna, hiszen mindaddig a magyarok csupán másodrangú polgárai az államnak. Duka Zólyomi felhördülése természetesen értheto, hiszen mint az MKP Európában illetékes elvtársa hivatalból is köteles tiltakozni mi nden olyan kijelentés ellen, amely az MKP legnagyobb nemzeti önfeladásának bizonyítékát hozná felszínre. Az ugyanis köztudott – de nem lehet elégszer elismételni – hogy az MKP szerzodésben is garantálta a szlovákoknak, hogy nem nyúl a kollektív bunösség el vét gyakorlatba ülteto elnöki dekrétumok
