Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-29
8 Azt megérteném, ha azt olvasnám, hogy a HTMH személyzeti állományát ennyi meg ennyi százalékkal csökkentik. Mondjuk, átlagosan annyi százalékkal, mint a minisztériumokét. Azt is megérteném, ha a csökkent létszámú hivatalt máshová költöztetnék, és a Bérc utcai, gyönyörű kis palotát eladnák. Föltéve, hogy a HTMHt olyan helyre költöztetnék, ahol könnyen meglátogathatnák a határon túliak. Nem jó, ha a politi ka a gesztusokra szorítkozik, de még rosszabb, ha nem törődik vele, hogy tetteinek milyen jelképes értelmezése lehetséges. Ha nem gondol arra, hogy a kormány minden tette, mozdulata, mozgása egyúttal: a kormány testbeszéde. Meggyőződésem, hogy a kormány és a szocialista párt valóban szakítani akart mindazzal, ami tápot adott a baloldallal szembeni legfőbb vádnak: a nemzetietlenség vádjának. A kormányfő a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazáskor hangoztatott kampányérvekről vagy módjukról mintha má r kissé (ön)kritikusan fogalmazott volna. Viszont a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése - merő takarékosságból! - fölér a Fidesz és KDNP következő kampányának tízmilliárd forinttal való megtámogatásával, és az RMDSZnek rúgott hat góllal. Nem értem, nem értem, nem értem. Kik a kormány tanácsadói a nemzeti érzelmek, a trianoni határokon túli magyarok, a hazai és a külmagyar hangulatok tekintetében? Valóban azt hiszik, hogy akiknek mindez fontos, azok kemény, elvakult nacionalisták? vissza Válasz Morvaxnak HTMHügyben Klubhál ó.hu Szerző: Diurnus (Bodor Pál) Talán emlékeznek rá: nyilvánosan bosszankodtam, mert a takarékossági kormányakció szerintem formailag túlbuzgott. A Határon Túli Magyarok Hivatalánál nyilván ugyanúgy létszámcsökkentés lesz - vagy már zajlik , s hallom, a Hivatal csinos ki Bérc(z) utcai palotáját föltehetően eladják. Eddig csak szomorkodhatnék a híren, de hát az ne rí ki a mostani sürgető általánosból - viszont azt olvastam, hogy a HTMH megszűnik, s beolvad a Miniszterelnöki Hivatalba. Nos, ezt baklövésn ek tartom, egyrészt, mert a balliberális oldalt úgy is örökké nemzetietlennek simpfolják - mi a csudának kell erre megint ilyen olcsó alkalmat nyújtani. (Amikor a jegyzetet a június 25i napra megírtam, az erdélyi tiltakozásokról, többek között a Magyar Új ságírók Romániai Egyesületének sokaláírásos episztolájáról nem tudtam). Írásom megjelent a Klubhálón és a Népszabadság Onlineen. Utóbbin rövidesen a következő választ kaptam egy Morvax szignójú blogostól: „Amíg a határon túliaknak szánt pénz informális utakon pártemberek folyószámlájára fut, én még sóval is behinteném az összes ilyen irányú hivatalt. Miért csak a mi kisnyugdíjasainkon, nagycsaládosainkon spóroljunk? Spóroljunk a határon túliakon is, hiszen eddig is csak hitelből tudtuk folyósítani azt, amit ott aztán jól szétloptak. A só, az jó módszer most. Aztán később, ha e két párt, ami ott van megszűnik, vagy átalakul, lehet a nulláról kezdeni a támogatást. Addig a só jó. S ha az ország rendben lesz újra, hát istenem, jöjjön a Fidesz. Akkor már talá n azt is kibírjuk gazdaságilag. Meg lelkileg is. Addig felkészülünk rá.” Válaszom: a spórlás megtörtént, az anyaországi összmagyar politizálásának szimbolikáján hülyeség és baromság spórolni. A HTMH százhúsz alkalmazott helyett hússzal is létezhet egy id eig, aztán ha jobban megy sorunk, az akkori szükség szerint megerősíthető. Ami most történt, az csak príma ziccer a szocialistaliberális koalíció ellenében. Épp, amikor a miniszterelnök kimondta: tízmillió nevében, tizenöt érdekében politizálunk. Morvax írásában azonban, őszintén szólva, az általánosító, korrupciós vádaskodás is nagyon zavar. Meg zavar rettentően az is, hogy a kettős állampolgárságról lezajlott népszavazás egyik kellemetlen kampányvonulatának salakját vélem felfedezni benne. Megírtam má r, hogy az „anyaország” ma féloldalas fogalom: mindenütt működő, lüktető, eleven fogalom - kivéve az anyaországban.
