Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-02
25 „rendezéseken” kívül ezek a rendeletek számos más kérdéssel is foglalkoz tak. Kiadásuk megkezdése (1940, London) nem utolsósorban arra irányult, hogy biztosítsák és demonstrálják a csehszlovák állam jogi és politikai kontinuitását, már pusztán amiatt is, mert Beneš elnök 1938. október 5én lemondott, majd elhagyta az országot. Csehszlovákia jogi értelemben a lemondás, majd az azt 1939 márciusában követo annexió után sem szunt meg. Az emigráns csehszlovák kormány 1940. július 21én alakult meg Londonban. Ugyanezen a napon alakította meg Beneš 1. sz. dekrétumával az Államtanácsot. Az államfo hivatalos elismerése a szövetségesek részérol még egy egész évet váratott magára. Az ezt kinyilvánító jegyzékben sem szerepel azonban a München elotti Csehszlovákia teljes területi jogfolytonosságának elismerése. Beneš elnök 2. sz. dekrétumába n (1940. október 15.) felállítja magának a dekrétumnak az intézményét. Ennek a jogintézménynek gyakorlatilag alkotmánytörvényi, illetve törvényi ereje volt. A különbség lényege az, hogy minden olyan elnöki aktushoz, amelyhez korábban – tehát békeidoben – a Nemzetgyulés hozzájárulására is szükség volt, átmenetileg elegendo volt a kormány hozzájárulása. A Benešdekrétumok kiadásáig az ilyen módon történo törvényalkotásnak – az 1920. évi csehszlovák alkotmány szerint – nem volt alkotmányos alapja. Az összes í gy kiadott jogszabályt átmenetinek tekintették, hiszen a szuverenitás helyreállítása után összeülo Nemzetgyulés azokat érvényben hagyhatta, illetve el is törölhette. Az 57/1946. számú Alkotmánytörvény az összes dekrétum érvényességét megerosítette. Alapju k a kollektív bunösség elve Az 1945 és 1948 között kiadott dekrétumok és a hozzájuk csatlakozó különbözo diszkriminatív jogszabályok száma 89. Ezek azok a megtorló jellegu dekrétumok, amelyeknek a kollektív bunösség elve képezi az alapját. A dekrétumok érv ényességét a körülöttük dúló, évtizedek óta tartó vitában a szlovák és a cseh fél a nemzetközi jog pilléreire épített érvrendszerrel igyekszik alátámasztani. A hivatkozási alapként szolgáló nemzetközi egyezmények: potsdami egyezmény; párizsi jóvátételi sze rzodés (1945. december 21.); szerzodés a nyugatnémet állam szuverenitásáról (Párizs, 1954. október 23.); a Magyar (Nép)Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság közötti 1973. és 1992. évi alapszerzodések. Megfosztották állampolgárságától A londoni emigrá ciós csehszlovák kormány és Beneš köztársasági elnök 1942 végén, 1943 elején egészítette ki a csehszlovák nemzeti állam megteremtésének programját a magyar lakosság kitelepítésének követelésével. 1944 tavaszán a moszkvai kommunista emigráció, majd a Szlová k Nemzeti Tanács is csatlakozott ehhez a programhoz. A különbség abban nyilvánult meg közöttük, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács „lakosságcserével” akarta összekötni a magyarok kitelepítését. A cseh és szlovák politikusok 1944 végén Moszkvában – Beneš részvét elével – véglegesítették a csehszlovák állam jövojérol vallott nézeteiket, amit azután 1945. április 5én, Kassán koalíciós programként hoztak nyilvánosságra. A kassai kormányprogram kidolgozásában, illetve elfogadásában a csehek és szlovákok Nemzeti Front jának valamennyi pártja részt vett: a kommunista párt csakúgy, mint a különbözo polgári demokratikus pártok. A program jegyében embertelen intézkedések sora következett: 1945. február 27én a Szlovák Nemzeti Tanács elrendelte a magyar „árulók” 50 hektárnál nagyobb földbirtokainak elkobzását; 1945 áprilisában és májusában a Szlovák Nemzeti Tanács elbocsátotta állásukból a magyar közalkalmazottakat, majd késobb a magánalkalmazottakat is; nemzeti gondnokság alá kerültek a magyar tulajdonban lévo kis- és középü zemek, beleértve a kisiparosok muhelyeit is; a városokban, különösen Pozsonyban, tömeges méreteket öltött a magyarok lakásainak „igénybevétele”, gyakran az érintettek internálásával egybekötve; megszüntették a magyar iskolákat és az oktatás nyelve csak sz lovák lehetett. Beneš 1945. augusztus 2án bocsátotta ki a 33/1945. sz. dekrétumot, amelynek értelmében a magyarokat (és németeket) megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól. Ettol kezdve a magyarok lényegében elestek az egészségügyi ellátástól, a nyug díjtól, valamint a szociális juttatásoktól. 1945. október 1jén lépett hatályba a 88/1945. sz. elnöki dekrétum, amelynek alapján a 16 – 55 éves férfiakat és a 18 – 45 éves noket közmunkára lehetett kirendelni lakóhelyüktol távol eso vidékekre is. Népbíróságok A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követo hónapokban a népbíróságok hozzávetoleg 39 000 magyart – elsosorban értelmiségit – ítéltek el és utasítottak ki Szlovákiából mint háborús bunöst.
