Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-21
17 2006. június 20. FigyelőNet, MTI A montenegrói kormány kedden úgy határozott, hogy Sz erbia állampolgárai ezentúl is - akárcsak a függetlenség kikiáltása előtt - útlevél, illetve vízum nélkül utazhatnak az adriaitengeri törpeállamba. A szerb kormány a múlt héten ismerte el Montenegró önállóságát, és azonnal bejelentette, hogy a szerbiai lakóhellyel rendelkező montenegrói állampolgárok számára lehetővé teszi a kettős állampolgárság megszerzését, a montenegrói diákok pedig továbbra is egyenjogúságot fognak élvezni a szerbiai állampolgárságú hallgatókkal. A különválást csak az a több tízez er szerbiai állampolgár fogja a saját bőrén érzékelni, aki a vámkedvezmények és a gépkocsi korára való korlátozás híján Montenegrón keresztül hozott be az országba külföldi gépkocsit. Mladjan Dinkic szerbiai pénzügyminiszter nem hajlandó engedélyezni az au tók „átregisztrálását”, ezért ezeket a gépkocsikat utólagosan „be kell hozni” Szerbiába: ki kell fizetni a hússzázalékos vámot, a 18 százalékos forgalmi adót és a regisztrációs illetéket is. A montenegrói kormány kedden rendelettel létrehozta a védelmi m inisztériumot, a tárca vezetője Milo Djukanovic kormányfő lesz az ősszel esedékes parlamenti választásig. Az újonnan létrehozott védelmi tárca átveszi a hadsereg azon ingatlanjait és hadi eszközeit - beleértve a tengeri flottát is , amelyek eddig Monteneg ró területén voltak. A montenegrói vezérkar kedden tudatta, hogy 522, Montenegróban szolgálatot teljesítő tiszt, altiszt és polgári személy kérte eddig átvezénylését a szerbiai hadseregbe, Szerbiából viszont mindössze 15en jelezték azt, hogy a továbbiakba n a montenegrói hadsereggel óhajtanak szerződéses viszonyba lépni. Montenegró függetlenségének kikiáltása, június 3a óta a belgrádi és a podgoricai vezetők között hivatalos kapcsolatfelvétel egyelőre nem volt, eltekintve attól, hogy a pénzügyi szféra ve zetői tanácskoztak a nemzetközi pénzintézetekhez fűződő kapcsolatok különválasztásáról. A délszláv államközösség mindkét tagköztársasága ugyanakkor a jó szándék jegyében hozott döntésekkel jelzi azt, hogy a különválás nem fogja érinteni hátrányosan egyik k öztársaság polgárait sem. vissza A „magyar kártya” és Koszovó − A VMDP közleménye Megszoktuk már, hogy a „Vajdaság kártyát” leginkább a nemzetközi közösség alkalmazza. A Vajdaság aut onómiájának a hangoztatásával, óvatos, konkrétumok nélküli támogatásával a nemzetköziek leginkább akkor álltak elő, ha valamilyen okból kifolyólag nyomást akartak gyakorolni, először Miloševićre, később az aktuális szerb kormányra, vagy éppen Šešelj fejüke t emelgető radikálisaira. Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetője egész politikai karrierjét a Vajdaság autonómiájának képviseletére alapozta. A vígan csordogáló anyagiakat tekintve, nem is alaptalanul. Emlékezetes, hogy Čanak példáját köve tve, a néhai Reformerők Szövetségében Várady, Kasza és mások, majd a Vajdasági Magyar Szövetségben Kasza és társai igyekeztek ebből az időrőlidőre jelentkező nemzetközi forrásból hasznot húzni. Most, nem először, de igen látványosan a szerb hatalom nyúlt a „Vajdaság kártyához”. Koštunica erős embere, Rade Bulatović, a Biztonságiinformációs Ügynökség igazgatója egy képviselőházi meghallgatáson kijelentette: "Egyes biztonsági kockázatok fokozottabban vannak jelen Kosovóban, a raškai körzetben (Szandzsákban) , a délszerbiai térségben és a Vajdaságban is". Ez utóbbit, a Vajdaság és vajdasági magyarok említését a szerb lapok is megütközéssel fogadták. Az egyik szerb lap politikai elemzők véleményét is kikérte, s az egyiknek hamarjában a Hatvannégy Vármegye Mozg alom tevékenysége jutott eszébe. Semmiség, mondhatnánk, ha nem lenne a dolognak néhány olyan vonatkozása is, amelyekből nem a magyar veszélyre, inkább a szerb hatalom Kosovostratégiájába illeszkedő politikai zavarkeltésre kell következtetnünk. Tény, hogy a sikertelen bécsi közvetett tárgyalások után, júliustól kezdődően a nemzetköziek hozzálátnak Koszovó végleges, vagy átmeneti státusának rendezéséhez. Erre a hírre, a szerb külügyminiszter szerepében, először Vuk Drašković, volt államszövetségi külügyminis zter reagált. „Óva intjük Angliát” stílusban, dominóeffektust jósolva igyekezett a nemzetköziek kedvét elvenni Koszovó függetlenségének kikiáltásától. Akkor jött Koštunica, aki a Biztonság Tanács Kosovóval kapcsolatos állásfoglalását azzal kívánta befolyás olni, hogy megjelölte a fő csapásirányt. Szerinte Szerbiának “partneri viszonyban” kellene lennie Európával, s az újabb és újabb feltételek támasztásának politikája – egy nagy hiba.
